Vizuál

Mikor van a fotós elég közel?

2013.12.31. 06:58
Ajánlom
A Robert Capa - A Játékos című tárlat arra vállalkozik, hogy a blockbuster fotókiállítások erdejében felmutasson valami olyat, ami nemcsak látványos, hanem túl is mutat a képeken. Ez az egyensúlyozás ugyan nem sikerül minden esetben, de a helyzet korántsem reménytelen. KRITIKA

Az Ernst Múzeum és a Robert Capa Központ történetéből egyebek mellett az szűrhető le, hogy jelenleg az itthoni, művészettel kapcsolatos ügyek között a fotográfia kiemelkedő jelentőséggel bír. Hiszen művészet és közönség viszonylatában a legsikeresebbnek mondható dolog a fotó. Meg persze az impresszionizmus. Nem véletlen, hogy minden nagyobb múzeumban rendeztek már nagy volumenű fotókiállítást függetlenül attól, hogy az adott intézménynek van-e köze a képalkotás e formájához vagy sem. És alapvetően evvel a koncepcióval nincs is semmi gond, egészen addig, amíg nagy attrakció nem válik üres lufidurrogtatássá.

Szóval itt van ez a Robert Capa-tárlat a Magyar Nemzeti Múzeumban. Blockbuster is, fotó is, sőt, a név is nagy: minden adott tehát, hogy silány spektákulummá alakított fényírócirkusz fogadjon minket a kiállítóterekben. Ilyesmiről azonban szó sincs, noha a Fisli Éva és Cs. Lengyel Beatrix által kurált kiállítás egyértelműen teszi a koncepció alappillérévé a könnyű befogadhatóságot és a látványos installációra építő megközelítést. Ezekre rímel a tény, hogy a képek nagy része egységes méretű, hiszen nem vintázs vagy korabeli nagyításokat láthatunk, hanem az úgynevezett Mestersorozat darabjait (ez egy olyan tárgyegyüttes, ami kizárólag Tokióban, New Yorkban és Budapesten található meg a világon, és Robert Capa 937 Richard Whelan és Cornell Capa által válogatott képét tartalmazza, amit az eredeti negatívokról nagyíttattak az 1990-es években). Ennélfogva a fényképek alatt kizárólag a téma megnevezése és a dátum szerepel.

Bár az itt-ott enteriőrökké alakított sarkok néha öncélú kulisszákká válnak, az installálás példaértékűnek mondható, hiszen a legtöbbször kiválóan szolgálják a fotókat. Ez a Fotóriporter-teremben bizonyul kiemelkedőnek, ahol a nagyobb dokumentumok tárolására szolgáló fiókokat kihúzva korabeli újságok másolatait találjuk Capa képeivel, egyes esetekben vintázskópiákkal és magyarázó szövegekkel kiegészítve, de sötétkamra-berendezés és a képtávíró is rámutat arra, hogy a haditudósítás akkoriban kissé más körülmények között működött és a "képéhség" más léptékben mint manapság, de azért létezett. Végső soron az említett fiókos megoldás nagyban meghatározza a tárlatot és annak befogadását: úgy is végig lehet menni, hogy egyet se húzunk ki, és csak a képeket nézzük, de teljesen el is lehet mélyedni a kiegészítő információkban, melyek fényében újra meg lehet vizsgálni a fényképeket.

A kiállítás öt terembe és négy hívószó köré rendezi az életművet. Sajnos az építészeti adottságok úgy diktálták, hogy csak lineáris rendben lehet végigmenni, viszont a koncepció, Capa különböző szerepeinek felvillantása, egy másfajta teret kívánna meg, ahol ide-oda lehet cikázni a termek között, hiszen ez a négy szerep kronologikusan egyáltalán nem határozható meg, és nem határolható el egymástól. Ettől függetlenül viszont az egyes termek-témák egy-két kisebb hibától eltekintve szépen lettek kidolgozva.

A legnagyobb anyagot és legtöbb ötletet mozgósító egység értelemszerűen Capa fotóriporteri mivoltával foglalkozó terem, melyben a már említett sötétkamra-installáció és a fiókos szekrények találhatók. Itt a falakon lógó képek széles skálán mozognak térben és időben is: kezdve a spanyol polgárháborúval, az 1936-37-es párizsi eseményekkel és a II. világháborúval, folytatva az 1938-as kínai-japán háború és az 1940-es mexikói elnökválasztás felvételeivel, egészen a különböző fotóesszés megbízásokig, melyek témái között a Tour de France, a Saar-vidék és Oroszország is szerepelt. E fotográfiák horizontja a fiókok mélyén lapuló anyagokkal tágul néhol elképesztő méretűre: első körben a húszas évek végére kialakuló új stílusú képes újságírás bemutatása rávilágít arra, hogy az egyre fontosabbá váló képek hogyan alakították át nemcsak a nyomtatott sajtót, hanem a világról való tudást és gondolkodást is. Ebből következően pedig különösen fontossá válik, hogy a kiállítás bemutatja, miként befolyásolta a szerkesztés, a képaláírások és a képek manipulációja az eredeti, nyersanyagon levő felvételt, például az egyik legendás D-Day-kép retusnyomokkal tarkított korabeli sajtónyomatán keresztül. A kurátorok koncepciójának ez a terem a legerősebb pontja, ami témáját a kontextus finom rétegeinek felvillantásával árnyalja.

Sajnos az emigránslétet szimbolizálni hivatott kávéházi enteriőr által teremtett kényelmes-polgárias légkör az első teremben finoman fogalmazva szembemegy a falakra helyezett fotográfiákkal, melyek többek között a II. világháború után Magyarországra visszatérőket, 1949-ben Izraelben letelepedőket és 1939-ben Barcelonában hontalanul maradtakat ábrázolják. Így kissé veszít érdeméből az, hogy maguk a képek fájdalmasan szépen vázolják föl a haza, az ideiglenes haza vagy az új haza problémakörét, valamint a történelem eseményeinek kisebb közösségekre vagy egyénekre gyakorolt hatását. Arról nem beszélve, hogy a fotók stílusán és hangvételén mennyire érződik, hogy Capa tizenéves korától folyamatosan járt-kelt a világban, s így valamilyen mértékben át tudta érezni az alanyok adott élethelyzetét.

A tárlat címében a "játékos" kifejezés egy összetett fogalomként érthető, míg az azonos címmel ellátott terem, noha valamennyit megtart az árnyaltságból, inkább egyszerűen Capa játékszenvedélyét helyezi középpontba. Ez a képegyüttes amilyen jó intermezzóként szolgál két nagyobb lélegzetű szakasz között, és amilyen jól ellenpontozza a fotóriporteres egységet, olyannyira nehezen megragadható, és így könnyen keresztül lehet siklani fölötte. Valahol ezen a tájon éreztem azt, hogy a kiállítás kezd veszteni összeszedettségéből, és már nem egyensúlyoz olyan szépen az összetett problémák bemutatása és a könnyű befogadhatóság között. A végére maradt a Hős című terem, amely a sokféle anyagot nem szintetizálja kellőképpen, s így az széttartóvá válik. Hiába indul jól a fotóriporter mint hős elmélettel és Cornell Capa idézetével, ami a fotós "emberiség iránti elköteleződés[ét]" taglalja, ha utána a Magnummal és Capa jelenkori örökségével foglalkozik. Pedig Capa hős-mivolta nem hírnevében rejlik, hanem pont a terem másik végében előkerülő "közelség"-elméletben és annak gyakorlati megvalósításában. És ez, ha úgy tetszik, az egész kiállításra is visszahat: a tárlat kisebb-nagyobb hibái nem feledtetik magukat a képeket, és az embereket, valamint a történelem egy-egy pillanatát, melyeket elénk hoznak. A fotós mindig elég közel volt.

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

Miért írt új befejezést az Orfeóhoz Fischer Iván?

Valami nem stimmel Monteverdi Orfeójával. Fischer Iván több mint negyven éve ezt érzi, és most tett is érte, hogy ne így legyen: új befejezést írt hozzá. Hogy miért volt erre szükség?
Klasszikus

5 zongoraművész, aki megmutatta, mit jelent a női energia a színpadon

Tudta, hogy Schumann felesége egymaga is zenetörténetet csinált? És hogy Fischer Annie véreskezű diktátorral is szóba állt, hogy megmentse egy ismerősét? Összeszedtünk néhányat a legvagányabb és legbátrabb zongoraművésznők közül.
Vizuál

Online térképen böngészhetőek híres emberek egykori otthonai

Mindig is érdekelt egy utadba eső épület története? Esetleg az izgatott, hogy hol éltek a magyar kultúra ismert alakjai? A Lechner Tudásközpont két online térképével órákra le fogod foglalni magad.
Színház

Mácsai Pál: „Az egypercesek nem csak intellektuális sziporkák”

Egy nemrégiben tartott irodalmi beszélgetés egyik vendége Örkény István „magyar hangjának” nevezte Mácsai Pált. Az Azt meséld el, Pista! című monológot huszonhárom éve adja elő a legkülönbözőbb helyszíneken. A Zsidó Művészeti Napokra is Örkény-esttel készül.
Jazz/World

Zenészlegendák ünneplik a 75 éves Joni Mitchellt

Március 23-án egyetlen alkalommal az Uránia Nemzeti Filmszínházban láthatjuk a legendás énekes-dalszerző hetvenötödik születésnapjára rendezett Los Angeles-i koncert felvételét, Joni 75 – Sztárok köszöntik Joni Mitchellt címmel.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Vizuál fotó

KÉP-regény: Fényképezzünk Madonnát!

A Fidelio új sorozatában hétről-hétre új fotóját – és annak történetét – osztja meg velünk a Morphoblog szerzője, morpho, azaz Hegedűs Ákos. Íme az első rész, amely az Evita című film budapesti forgatásához kötődik.
Vizuál műgyűjtés

Megnyílt az Antik and Art Budapest vásár és kiállítás

A magyar műtárgypiac legnevesebb szereplői részvételével több mint 30 kiállító anyaga látható a Millenárison, köztük bútor, csillár, ékszer, festmény, grafika, numizmatika, óra, papír-régiség, porcelán és kerámia, ritkaság-szőnyegek, textíliák, vallási tárgyak.
Vizuál fényképTár

Nem szabadott nagyobb fület rajzolni Sztálinnak, mint az etalon – FényképTár

A vezetők képmásán minden apró részletet ellenőriztek, központilag kiadott portrékról dolgoztak az állami ünnepségek transzparenseinek festői.
Vizuál térkép

Online térképen böngészhetőek híres emberek egykori otthonai

Mindig is érdekelt egy utadba eső épület története? Esetleg az izgatott, hogy hol éltek a magyar kultúra ismert alakjai? A Lechner Tudásközpont két online térképével órákra le fogod foglalni magad.
Vizuál hír

Ingyen nézhetőek a Cirko filmjei online

A négyzet, a Táncterápia, a Férfiak fecskében, vagy személyes kedvencünk, a Tű, cérna, szerelem is bekerültek a Cirko Film új online videotékájába, ahol március 30-ig az is kényelmesen mozizhat, aki valami miatt nem jut el a moziba.