Milyen a viszonyunk a természethez? - Megnéztük a Ludwig Múzeum vadászati kiállítását

A Metafizikus áthatolás egy zebrán. Történetek vadászatról, természetről című tárlat kapcsolódik egy korábbi, 2021-ben megvalósult kiállítás alapgondolataihoz, melyek a természettel harmóniát kereső alkotók életmodelljét, illetve a természet és civilizáció lehetséges önfenntartó kapcsolatát tematizálták. Az anyag összeállításakor tudatosult a válogatókban, hogy milyen nagy hangsúlyt kap a kortárs képzőművészetben a vadászathoz és a természethez való viszony.

Mind a vadászat és természet összhangját, de ugyanúgy ellentmondásait is lehetséges a kortárs képzőművészeten keresztül bemutatni.

Az elmúlt évszázadok festészetében és szobrászatában a vadászat ábrázolása kiemelt, reprezentatív helyet foglalt el, gondoljunk például a németalföldi vadász- és állat-tematikájú csendéletekre, vagy a vadászati és mitológiai témájú grandiózus freskókra és táblaképekre Itáliától az Alpokig. Pompa, diadal és elmúlás – talán ezekkel a fogalmakkal lehetne a művészi szándékot röviden összefoglalni a vadászat történeti tipológiájáról.

A kortárs képzőművészet viszont radikálisan másként fogalmaz, és a kritikai pozíciót követi. A vad feletti győzelem immár nem tartozik az erények közé.

Az elmúlás gyakran az erőszakos vég szinonimája, a moralizáló aspektus konkrétan és áttételesen is felülírja a természet törvényein alapuló szükséget, a vad elejtését. Tagadja a létfenntartáshoz szükséges vadászatot, megveti, de legalábbis kritikai vizsgálat alá veti a vadak tömeges elejtését, a trófea megszerzését. A vadászatról való gondolkodás közelebb áll az erőszak megítéléséhez, mint a vadászat tradicionálisan értelmezett művészeti felfogásához. A kritikus, etikai szempontú megközelítést nagyban befolyásolta a legújabb kor mondvacsinált „vadászainak” kiváltságos viselkedése, amennyiben a vadászat kiemelt vendégek számára megrendezett esemény volt. A vadász itt már nem ügyességével bizonyított, hanem egy fizetős szcenárió mulatós részében vett részt.

A kiállításban több olyan fejezet is található, ahol a művészek kritikus vagy ironizáló oldalról közelítik meg az egykoron dicsőséges győzelmet, a vad leterítését. Nem hiányzik azonban a tiszteletadás sem a természet és az állat előtt; ahogy a természet megbecsülése néhol radikális, de hatékony formában fogalmazódik meg.