Vizuál

„Minden művészetnek célja, hogy szép és jó legyen"

2019.05.24. 11:45
Ajánlom
Kárpáti Tamás Munkácsy Mihály-díjas festőművész, az MMA rendes tagja idén ünnepli 70. születésnapját, amely alkalmából CREDO címmel nyílik kiállítása a Pesti Vigadóban. A festővé válásról, az alkotási folyamatról, az alkalmazott technikákról és a Teremtő szerepéről beszélgettünk.

P1100562-112318.jpg

Kárpáti Tamás (Fotó/Forrás: Pesti Vigadó)

Idén ünnepli 70. születésnapját, a főiskola elvégzése óta folyamatosan, 45 éven át festett. Hogyan indult pályája? Egyáltalán hogyan dől el, hogy valaki festőművész lesz?

Nem egyszerűen, sőt, inkább igen bizonytalanul. Gyerekként nagyon rossz rajzoló voltam, majdnem megbuktattak az általános iskolában rajzból, s akkor Anyám vett egy kis kifestőkönyvet, abban gyakoroltam. Aztán kaptam egy-két dicséretet és így megindult bennem az érdeklődés a rajzolás, a festés iránt. Próbálkoztam kétszer a Képző Gimnáziumba, a mai Képző- és Iparművészeti Szakgimnáziumba, de oda nem vettek fel, aztán a Magyar Képzőművészeti Főiskolára jelentkeztem, közben pedig az Eötvös Gimnáziumba jártam. Másodszorra jutottam be a főiskolára, ahol többek között Barcsay Jenő és Sarkantyú Simon tanítottak, majd 1974-ben végeztem. Ez a szakma egy gyönyörű szenvedély, másként nem is érdemes csinálni, mint ahogy szerintem minden művészetet csak szenvedéllyel szabad folytatni. Örökké belső égést érzek, mindig festeni szeretnék.

Ez tulajdonképpen egy boldog rabszolgaság, hiszen minden napom legnagyobb részét a műtermemben töltöm, fejben is állandóan rajzolok, tervezek.

Ha egy nap nem dolgozom, az még elviselhető, de ha már két napig nem érzem a terpentin illatát, a műtermi létezést, akkor elviselhetetlenné válok.

Írták Önről, hogy az „alla prima", az egyből festés helyett lazúrozó módszerrel alkot. Mit jelentenek ezek a technikák, módszerek és miért választotta utóbbit?

A főiskolán divatosabb volt az „alla prima" festészet, ami azt jelenti, hogy a palettáról rögtön, egyből végig festi a művész a vásznat. Úgy is mondhatnánk, egyből fejezi ki magát az alkotó. Ezzel szemben a lazúrozó festés olyan technika, amikor a megszáradt, világos színű festékre egy más színnel, egy vékonyabb, hígított anyaggal ráhúzunk, a fény átmegy ezen a felső vékony rétegen és az alsó, világosabbról jön vissza. E kettő réteg így, együtt vegyül és egy sokkal nemesebb, bársonyosabb, méltóságteljesebb hatást kelt. Jobban meg lehet idézni vele azt a lelkiséget, amit én szeretnék látni a műveimen. Hosszabb időt igényel ez a módszer, már csak azért is, mert egy-egy rétegnek 2-3 napig kell száradnia, utána lehet csak újra elővenni képet, és ráfesteni a következő réteget, különben szétkenődnek, összemosódnak.

De nem is kell sietni, mert ha az ember valami hosszan tartót akar csinálni, akkor csinálja hosszan, sokáig.

Emiatt persze egyszerre akár több képen is dolgozom párhuzamosan. Ráadásul visszafojtott hevülettel kell alkotni, hogy amikor újra odaállok a már megszáradt vászon elé, akkor meglegyen, előjöjjön az a hangulat, állapot, amivel elkezdtem pár napja, és amivel újra ott tudom folytatni, ahol abbahagytam. A képeim kapcsán azt érzem, valami beárad az anyagba, ami persze nem az én érdemem, hívő emberként hiszek abban, hogy a Teremtőtől kapom ezeket a dolgokat… én tulajdonképp csak fogom az ecsetet. Rengetegszer megtörtént, hogy a festmény egyes részeit átfestettem újra és újra, mert nem volt jó, nem éreztem azt, hogy készen van, aztán egyszer csak jött egy olyan alkalom, pillanat, amikor hirtelen pár mozdulat és készen lett az alkotás.

20190502_Karpati_Tamas_webre_13-112316.jpg

Kárpáti Tamás (Fotó/Forrás: Pesti Vigadó)

Mennyi ideig tart így egy képnek az elkészítése?

Nagyon változó az idő kérdése, hiszen van olyan eset, amikor három alkalom után végzek és olyan is, hogy a több réteg miatt akár egy hónapig tart a folyamat. Hozzátartozik, hogy rengeteg vázlatot készítek, de mára jobban ráhagyom magam a Teremtőre, vezessen, és így inkább a belső, pillanatnyi érzés domináljon, ne a szakmai gondolatok; így több lelkiséget mutat a mű.

A mai napig ezt a módszert alkalmazza?

A lazúrozó technikát használom a mai napig, de mostanra oldottabban, szabadabban, nem ragaszkodom már annyira a technikához, mert ha az ember csak arra koncentrál, akkor nem tudnak úgy belülről kiáramlani az érzések, nem tud úgy figyelni. Ha a régi mestereket nézem, az olyan óriásoknál, mint mondjuk Leonardo egyben volt a technika és a szabadság is. A középkori kis oltárképek mestereinél a technikára nagyon figyeltek, hiszen a megrendelő megszabta, hogy mit kér és megvoltak azoknak a képeknek a szabályai, amiktől nem lehetett egyáltalán eltérni. Ma is megtartom persze a technikát, de már belefestek, „alla prima", így lesz egy szép folyamat egy-egy kép elkészítése. Van úgy, hogy hónapokig küzd az ember, nem úgy alakul, aztán egy egyszerű ecsetvonás és minden a helyére kerül. De előfordul, hogy sehogy sem sikerül végére érni, és akkor a legjobb, legszebb részbe kell belenyúlni, lerontani, ami nagy lemondással jár, és újrakezdeni az egészet. Így aki megvesz egy festményt, az lehet, 3-4 másikat is tulajdonol majd, mivel a végső alatt ott vannak a korábbi változatok, verziók, amiket az elkészítés során átfestettem.

Kezdetben tájképek, majd 1977-től emberalakok is megjelennek képein, akik a centrumba kerülnek, mára pedig egyre inkább szakrális, és bibliai motívumokat alkalmaz. Mennyire fontos Önnek a keresztény motívumok használata?

A szakrális és bibliai motívumok használata csak idővel alakult ki nálam, hiszen például gyerekkoromban nem jártam templomba se. Nagyon fontos, hogy én nem illusztratív képeket festek, tehát

nem illusztrálom a Bibliát, hanem a lelkiségét, ezt a szép fényességét, emelkedettségét, a meleg színű, forró, izzó narancsos színekkel a hitnek az áradását kívánom megjelentetni.

Ezekkel sikerül tulajdonképpen a lelket ábrázolni. Megjelenik ugyan egy Krisztushoz hasonlító arc, vagy egy-egy szentnek az attribútumai, de a lényeg az, hogy ezt az érzést szeretném viszontlátni a festményeimen. Úgy 2000 óta jellemző ez műveimre, hogy nem annyira az alakok dominálnak, hanem a gomolygó színárnyalatok, színáradatok, és persze itt-ott vannak konkrét testek, hogy legyen mit szemlélnie az érdeklődőnek.

Pont Pünkösd időszakában lesz látható a tárlata a Pesti Vigadóban. Mit jelent Önnek a szakralitás, akár ez az ünnep?

Előbb-utóbb, ha hite is van az embernek, megérzi azt, amikor az anyagba valami több is belekerül. A művészetnek a szakralitása a fontos, hogy a dolgok lelkiségét, mögöttes tartalmát megjelenítse. Amikor az ember fest, az csak anyag, ott nincs szakralitás. Addig kell dolgozni, amíg az nem jön vissza. Az ember csak áll, látja, nézi a képet, és érzi, hogy ez valahogy több, jó vele lenni és nézni, s ettől lesz szakrális, valamint ekkor van kész a kép. Minden művészetnek célja, hogy ami születik az szép és jó legyen. Ne feledjük az egész művészet úgy jött létre, az ősember a botját azért faragta meg, hogy valami örömét lelje benne.

Ez a harmadik kiállítása az épületben, hiszen 1993-ban és 2000-ben is volt tárlata a Vigadó Galériában. Mit láthatnak most az érdeklődők, mire számítsanak?

Az 1993-as kiállításom az egész addigi, közel 20 éves pályámat mutatta be, a 2000-es pedig az 1993 és 2000 közötti időszakomat. A mostani szintén nem egy életmű-kiállítás lesz, nem akarom már a régi műveket bemutatni, keverni az újabbakkal, hanem csak azt, ami nekem most fontos, érdekel, foglalkoztat. Így csak az utolsó 5-6 év olyan 50-60 képét láthatják az érdeklődők, amelyekben jelenleg érzem, hogy ott van az, amit a Teremtőtől kapok. A festmény az olyan, hogy elkezdi az ember, de aztán hagyni kell, hogy a kép visszahasson rá, vagyis a Teremtő segítsen.

_MG_8528-113505.png

Kárpáti Tamás festménye (Fotó/Forrás: Pesti Vigadó)

CREDO

A kiállítás látogatható 2019. május 3. és július 19. között.

A tárlaton a művész mintegy hatvan, a közelmúlt három évében készített táblaképe, tíz bronzba öntött kisplasztikája, valamint az életművet kísérő dokumentumok együttese kerül közönség elé.

KÍSÉRŐRENDEZVÉNY KÁRPÁTI TAMÁS FESTŐMŰVÉSZ CREDO CÍMŰ KIÁLLÍTÁSÁN

2019. május 28-án, 18 órától a kiállításban beszélget egymással és az érdeklődőkkel Kárpáti Tamás festőművész és Wehner Tibor, a kiállítás kurátora.

SZÍNRE SZÍNT

Művészetpedagógiai foglalkozás a 6-10 éves korosztály számára Kárpáti Tamás kiállításához: Ki is a képzőművész? Mit fejezhetnek ki az alkotások? Mit jelenthetnek a színek? 

***

KÉRDEZZ–FELELEK

Válaszol: Kárpáti Tamás

Kitől tanulta a legfontosabbat, s hogyan hasznosítja ezt az életben?

A Teremtőtől tanultam a legfontosabbat, és ez számomra nagy lelki segítséget jelent abban, hogy a képeimet igaz érzésekkel tudjam befejezni.

Mi a kedvenc könyve?

Pilinszky János: Szög és olaj

Mi a kedvenc filmje?

Huszárik Zoltán: Szindbád

Mit tart legnagyobb művészeti sikerének?

Legnagyobb művészeti sikerem mindig az a legújabb kép, amit sikerül lélekkel megtölteni.

Jelenleg milyen művészeti projekten dolgozik, mit tervez?

Egyszerre több képen dolgozom, közben alakul bennem a következő kép, és ha beérett azt kezdem el, sok vázlat készítés után, de ez is lélekből történik, nem megtervezve, elhatározásként.

A jövőben mivel szeretne foglalkozni?

Negyvenöt éve nap nap után dolgozom azon, hogy elérjem, illetve megközelítsem azt, amit kaptam a Teremtőtől, és ezt szeretném tenni, amíg élek.

Mit szeret legjobban a Pesti Vigadó épületében?

A Pesti Vigadó épületén a homlokzati szobrokat szeretem a legjobban, de lenyűgöz az egész épület belső felemelő hangulata!

Pesti Vigadó

A Pesti Vigadó minden korban a társasági élet központi helyszíneként működött.

Otthonául szolgált Strauss, Liszt, Erkel, Wagner, Bartók, Dohnányi koncertjeinek, a Pesti Műegylet által szervezett első hazai kiállításnak, az első népképviseleti országgyűlésnek ugyanúgy, mint Bleriot XI-es repülőgépe bemutatásának vagy az aktuális korszak legnépszerűbb báljainak.

2014 óta az épület fenntartását és üzemeltetését a Magyar Művészeti Akadémia, mint tulajdonos megbízásából a Pesti Vigadó Nonprofit Kft. biztosítja, amelynek célja továbbra is fenntartani, és megőrizni a közönség számára e kulturális sokféleséget és a magas művészeti színvonalat.

Az elmúlt években megvalósult rendezvények minősége és a látogatottsági adatok azt bizonyítják, hogy sikerült ismét a magyarországi kulturális és turisztikai életben korábban méltán elfoglalt pozíciójába visszahelyezni a Főváros szívében található Pesti Vigadót!

Legolvasottabb

Plusz

„A jövő itt van és sose lesz vége!” – így született a legendás Mocskos idők című Európa Kiadó-dal

Az Európa Kiadó énekes-gitárosát, Menyhárt Jenőt kérdeztük arról, hogyan született az egyik leghíresebb daluk, amely A besúgó című sorozat főcímdalaként vált még népszerűbbé egy új generáció körében.
Színház

A jelenlegi főigazgató mellett egy operettszínész és egy zeneszerző pályázik a Szegedi Nemzeti Színház élére

Barnák László ötéves mandátuma 2023. június végén jár le. A színházvezetői kiírásra az övén kívül két pályázat érkezett.
Vizuál

Dürertől Picassón át Damien Hirstig – A grafika történetének hatszáz évét öleli fel a bécsi Albertina három új kiállítása

Három kiállítását is a grafikának szenteli a bécsi Albertina: a Dürer.Munch.Miró című tárlat már látogatható, februárban nyílik az Andy Warhol bis Damien Hirst című kiállítás, márciusban pedig Picasso műveit mutatják be.
Klasszikus

44 formációból választották ki a legjobbakat a Weiner Leó Országos Kamarazene Versenyen

A megmérettetés január 30. és február 5. között zajlott a Zeneakadémia Weiner Kuratóriuma támogatásával és a Kamarazene Tanszék szervezésében, a legjobbakat három kategóriában díjazták.
Jazz/World

Beyoncé megdöntötte Solti György Grammy-rekordját

Az amerikai énekesnő immár harminckét díjjal büszkélkedhet, ezzel neki van a legtöbb Grammyje. A legjobb album díját Harry Styles kapta meg a Los Angeles-i ceremónián.

Programkereső

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Vizuál kritika

Az emberek csodálatosak – kritika A bálnáról

A bálna nem a legjobb, de a legszebb filmje Darren Aronofskynak, aki végső soron hitet tesz az emberiség mellett. Nagyon nagy csodának kellene történnie, hogy Brendan Fraser ne kapja meg érte az Oscar-díjat.
Vizuál magazin

Így hülyültünk mi, avagy Stirlitz 95 évesen még mindig tudná

Február 8-án lenne 95 éves a szovjet színész, Vjacseszlav Vasziljevics Tyihonov, akit csak Stirlitzként ismer az a korosztály, akit mi korai X generációként tartunk számon. Annak igyekszünk utánajárni, hogy ebben a sajátos helyzetben voltaképpen ki mit tud.  
Vizuál ajánló

Az alkotás képessége mindenkiben ott van – művészetterápiás workshopra hív a Csokonai

Február 11-én és 18-án izgalmas programokkal várja az érdeklődőket a Csokonai Művelődési és Rendezvény Ház: Terenyei Tímea grafikusművész művészetterápiás workshopjain mindenki kipróbálhatja, hogyan lehet átültetni a zenét a színek és formák világába.
Vizuál ajánló

Minden idők legátfogóbb Deim-tárlata nyílik a Virág Judit Galériában – KÉPEK

A Virág Judit Galéria fogadja be és bővíti ki a szentendrei Ferenczy Múzeumi Centrum Deim Pál: Csendek című életműkiállítását, amelyet február 3. és március 17. között ingyen tekinthet meg a közönség.
Vizuál ajánló

Hatalom és tehetetlenség témáját boncolgatja új filmjében Prikler Mátyás

Február 1-jén mutatkozott be a Rotterdami Nemzetközi Filmfesztiválon Prikler Mátyás legújabb filmje, a Hatalom. A szlovák-magyar-cseh koprodukcióban készült alkotás főszerepében Hajdu Szabolcs látható.