Hogy az Inkubátor Programban általában különleges és innovatív alkotások születnek, ahhoz az elmúlt években már jócskán hozzászokhattunk, hiszen az NFI pályázata lehetőséget nyújt a fiatal alkotóknak, hogy kifejezzék sajátos látásmódjukat, és új utakat nyissanak meg a magyar film számára. Sós Bálint Dániel első nagyjátékfilmje azonban még így is örömteli meglepetés, a Minden Rendben megdöbbentően érett rendezői debütálás, nem csoda, hogy helyet kapott az idei Berlinale Perspektívák elnevezésű szekciójában is.
Tegyük a kezünket a szívünkre: magyar filmek esetében nagyon gyakran azzal az érzéssel hagyjuk el a mozit, hogy láttunk egy izgalmas alkotást, ami tele van remek ötletekkel, de valami, valahol, ha csak egyetlen dolog is, de egy kicsit sántít. Esetenként a forgatókönyv bicsaklik meg, a párbeszédek helyenként mesterkéltnek tűnnek vagy a színészek szólalnak meg túlzottan teátrálisan, de gyakran előfordul az is, hogy esetleg a hanggal nincs valami rendben. Ilyenkor az ember nem szándékosan hibát keres, és nem is arról van szó, hogy ezek az egyébként apró problémák élvezhetetlenné tennék a filmeket: egyszerűen csak feltűnnek.
Éppen ennek fényében tartom lenyűgözően kompakt alkotásnak Sós Bálint Dániel munkáját, ami minden elemében magas színvonalat képvisel.
A rendező rettentő koherens módon hoz létre egy saját világot, amely parabolaszerű, mégis a magyar – vagy jobban mondva: kelet-európai – valóságunkban gyökerezik, és mindemellett időtlen emberi történetet mesél el.
A Minden Rendben csodásan bizonyítja, hogy a film – mint minden jó művészet – teremtő erő.
Jelenet a Minden Rendben című filmből (Fotó/Forrás: CineSuper)
A történet egy özvegy édesapáról, Sándorról (Hajdu Szabolcs) szól, aki felesége elvesztése után egyedül maradt két fiával. Bár ezt a filmben nem látjuk, a forgatókönyv sejteti, hogy a férfi a tragédia után megroppant, és ez természetesen kihat a gyermekeivel való kapcsolatára is. Ám a család életében látszólag újra boldogság költözhet, Sándor ugyanis ismét szerelmes. Új párja, Klára (Hay Anna) megértő nő, aki képes lehet betölteni az anya szerepét, ráadásul az előző házasságában született lánya (Jakab-Aponyi Zonga) szintén gyorsan megtalálja a közös hangot a fiúkkal. Egy este azonban a kislány súlyos balesetet szenved, Sándor pedig szemtanúja a történteknek, és úgy véli, a történtekért kisebbik fia, Dénes (Sáfrány Ágoston) a felelős. A férfi úgy dönt, megvédi gyermekét, ehhez azonban hazudniuk kell, nem csupán a rendőrségnek, de Klárának, a barátaiknak, sőt önmaguknak is.
Ahogy az már a film rövid leírásából is egyértelmű, a Minden Rendben bonyolult kérdéseket vet fel, és célja nem is annyira az, hogy ezekre választ, válaszokat találjon, sokkal inkább az, hogy rámutasson az élet szövevényes természetére. Arra, hogy minden alkalommal, amikor döntéseket hozunk, motivációink rendkívül összetettek, nem hideg számításokon alapulnak. Egy ilyen döntéshelyzetet nagyít fel a rendező, a jól átgondolt forgatókönyvnek hála pedig lehetőséget is ad arra, hogy a néző bevonódhasson mindhárom fontos szereplő érzelmi válságába, Sándoréba, Kláráéba és Dénesébe egyaránt.
A film így végső soron egy furcsa bűn és bűnhődés történetté válik, ahol mindenki bűnhődik, de látszólag senki sem a saját bűnei miatt.
Jelenet a Minden Rendben című filmből (Fotó/Forrás: CineSuper)
Az alkotók alapvetése, hogy a világban semmi sem tisztán fekete vagy fehér – csak szürke van. E gondolat pedig remekül manifesztálódik a történetben, hiszen a fentiek ellenére mégis megértjük a leginkább központi figura, Sándor karakterét: mégis ki ne próbálná bármi áron megvédeni a gyermekét? A film egyik kulcsmondata akkor hangzik el, amikor egy vitát követően a férfi kimondja, nem szeretne mást, csak jó embert nevelni Dénesből… jobbat, mint amilyen saját maga. Van ebben a gondolatban valami mélyen szent, tiszta és esendő, miközben a módszer, ahogy ezt szeretné elérni, erkölcsi és jogi értelemben is problémás.
A rend és káosz csatája ez, amely több motívumon keresztül is jól megjelenik a történetben.
Ezt a kínzó, fojtogató morális feszültséget tökéletesen szolgálja az, hogy a filmet fekete-fehérben forgatták le, hiszen az a sokat emlegetett szürkeség, az átmenet világosság és sötétség közt folyamatosan visszaköszön. Remek megoldás például, hogy Sándorék lakását egy félbehagyott felújítás állapotában láthatjuk, ahol a fehér falakat csak félig festették át: ez egyszerre szimbolizálja az átmenetet jó és rossz között, valamint azt, hogy a család életében súlyos törés állt be, és helyette valami új kezdődött.
Jelenet a Minden Rendben című filmből (Fotó/Forrás: CineSuper)
M. Deák Kristóf operatőr egészen szenzációs látásmóddal tárja elénk a történetet, ennek a filmnek minden képkockája egy lenyűgöző festmény. Még a csupán néhány másodperc erejéig látható vágóképeiben is hosszú perceken át lehetne gyönyörködni. A film képi világa egyszerre idézhet fel bennünk olyan, szintén fekete-fehérben forgatott klasszikusokat, mint Tarr Béla Kárhozata, Michael Haneke A fehér szalagja vagy hogy egy frissebb példát is említsünk, a dánok idei Oscar-jelöltje, a Lány a tűvel.
A Minden Rendben egyik legerősebb jelenete egy autótisztítóban zajlik, és éppen a bravúros operatőri munka, valamint a fantasztikus sound design eredménye: miközben Sándor a kocsiban ülve a barátjával vitatkozik, odakint mintha az apokalipszis érkezne el, és maguk a pokol lovasai ostromolnák meg a világot. Elképesztően szuggesztív és feszült jelenet, lehetetlen nem a hatása alá kerülni.
Jelenet a Minden Rendben című filmből (Fotó/Forrás: CineSuper)
Hogy Hajdu Szabolcs vásznon az egyik leghitelesebben megszólaló színészünk, az talán senkinek nem újdonság, a rendező-színész egészen remek Sándorként, aki ráadásul a legrétegzettebb karakter a történetben. Hay Anna úgyszintén csodálatos Klára szerepében, megdöbbentően hitelesen alakítja az összetört édesanyát, de mindeközben van benne valami titokzatosság is, tekintetében ott csillog az újrakezdés ígérete, az a remény, ami útnak indítja ezt a történetet. És ne feledkezzünk meg a gyerekszínészekről, Sáfrány Ágostonról és Jakab-Aponyi Zongáról sem, akik mindketten korukat meghazudtolva keltik életre karaktereiket.
Kissé talán slendrián megoldás csupán ennyivel letudni, de
ebben a produkcióban tényleg mindenki a legjobbját nyújtotta.
Tövisházi Ambrus és Fodor Máriusz lidérces zenéiről, a hangokért felelős csapat munkájáról, a Takács Eszter nevét dicsérő díszletekről, valamint a számos remek mellékszereplőről hosszasan lehetne még beszélni.
A Minden Rendben egészen magas színvonalú film, ami jócskán kiemelkedik a magyar alkotások sorából. Hiteles, szép, sokkoló, elgondolkodtató, felrázza a nézőt, lesújt rá, mégsem taszítja letargiába. Bár az idei hazai termés javát még nem láthattuk, egy normálisan működő rendszerben jelenleg nem volna kérdés, hogy Sós Bálint Dániel rendezését kellene nevezni az Oscarra. Őszintén hiszem, hogy jó esélyekkel indulhatnánk.
Minden Rendben
magyar dráma, 2024, 85 perc
Rendező: Sós Bálint Dániel
Forgatókönyv: Sós Bálint Dániel, Nagy V. Gergő
Premier: március 20.
Forgalmazó: CineSuper
Fejléckép: Jelenet a Minden Rendben című filmből (Fotó/Forrás: CineSuper)
hírlevél
