Szomjas György (1940–2021)
Mindig farmernadrágot viselt. Tavaly töltötte be a 80. évét, ami teljesen hihetetlen volt számomra, de ezt a viseletet mindvégig megőrizte. Zakó, ing – és farmer. Talán nem sértő, ha ezt az emlékem idézem fel róla, mivel úgy gondolom, ez fejezi ki legjobban gondolkodásmódját és művészetét.
Lázadó volt; lázadó 1968 után és Magyarországon.
Lázadás volt már, hogy az építészmérnöki tanulmányokat odahagyta a filmművészeti főiskoláért. Lázadás volt, ahogy a Balázs Béla Stúdió vezetőségének tagjaként a hatvanas–hetvenes évek fordulóján megnyitotta a műhely kapuit a filmes diplomával nem rendelkező művészek előtt. Lázadás volt játékfilmes pályakezdése a hetvenes évek közepén, amikorra a magyar filmből szinte kihalt a műfajiság, de ő műfajteremtő filmekkel mutatkozott be, a western mintájára megalkotott easternnel, s forgatta le ennek a különös képződménynek két legsikeresebb darabját, a Talpuk alatt fütyül a szél és a Rosszemberek című filmeket. S a folytatás is az volt, a Kopaszkutya rocklázadóival, majd a különféle szerelmi-érzelmi bonyodalomba keveredő hősökkel, akiket legalább annyira meghatározott a közeg, amelyben élniük adatott, Kőbányától (Könnyű testi sértés) a lakótelepek világán át (Falfúró) a VIII. kerületi Szigony utcáig (Roncsfilm). S persze lázadók a Mr. Universe két poszt ’68-as, Amerikát egy sárga taxin átszelő hősei, akik a legenda nyomába erednek, de közben nem veszik észre, hogy azoknak az időknek már vége. Szomjas azonban nagyon is tudta.
Így aztán művészként úgy lázadt, hogy legjobb filmjeiben bátor iróniával fordította ki a műfaji sémákat, miközben a modern film szerzői megoldásait is idézőjelbe tette.
Tudta, hogy ezt már nem lehet komolyan csinálni – s így tette komollyá. Másfajta lázadást jelentett, főleg a Kádár-korban, a táncházmozgalom szeretete és kitartó dokumentálása. S hogy miből is táplálkozott mindez? Nos, arról e rendkívül közvetlen, mégis szemérmes alkotó egyetlen, ám utolsóként leforgatott játékfilmje, A Nap utcai fiúk vallott, amelyben saját ’56-os kamaszélményét mesélte el. Szomjas a maga „így jöttem” történetével 66 éves koráig várt – ez is sokat elárult róla. S még egy ’68-as vonás: igazi közösségi ember volt, amelyről a Magyar Filmművészek Szövetségének főtitkári pozíciója – de jóval inkább fáradhatatlan szervező tevékenysége, ügyszeretete, elkötelezettsége – tanúskodott. Mindig és mindenhol ott volt, így kiállító művészként a Műcsarnok hamarosan megnyíló, filmesek fotóit bemutató tárlatán is. De nem csak ennek a kiállításnak a megnyitójáról fog hiányozni mosolygó, szemüveges, szálfatermetű alakja – farmerban.
Gelencsér Gábor
forrás: Műcsrnok