Vizuál

„Mindig is szerettem régi tárgyakat megmenteni” – interjú Horváth Lóczi Judittal

2022.08.16. 16:45
Ajánlom
A hála, az alázat és a türelem fogalmai absztrahálódnak Horváth Lóczi Judit képzőművész Almárium című kiállításán, amely a szentendrei MANK Galériában nyílik augusztus 30-án. A műtárgyak eladásából befolyó összeg egy részét a művész a Világszép Alapítvány javára ajánlja fel.

Úgy tűnik, mintha a mai világunkban minden fontosabb lenne a jóllétünknél. Mit gondolsz erről?

Valóban, egyéni és társadalmi szinten is sok más, és hosszútávon lényegtelen vagy fölösleges témával foglalkozunk a mindennapokban. Ahhoz, hogy pozitív folyamatok indulhassanak el bármilyen szinten és területen, azt kell elérnünk, hogy az egyén testi-lelki-szellemi „jól-léte” biztosítva legyen vagy legalábbis ez kerüljön a fókuszba.

A tárlaton a kortárs művészet eszközeivel világítasz rá jóllétünk kulcsára, amelyet a szellemi Almáriumunkban találhatunk: ezek a hála, az alázat és a türelem fogalmai. Miként emlékezteti a kiállítás ezek jelentőségére a látogatót?

Az általam fontosnak tartott szellemi muníciók közül ezzel a hárommal, és a hozzájuk párosított formákkal (kör, háromszög, négyzet) már évek óta dolgozom. Absztrakt stílusban alkotó képzőművészként addig szoktam egyszerűsíteni a megfogalmazandó témát, amíg egy jól érthető kompozíciót tudok kapcsolni hozzá. A kiállításon ezeket az alapvetőnek tűnő fogalmakat mantraszerűen ismételgetem, nehogy elfelejtsük őket.

342022_ok-152538.jpg

Horváth Lóczi Judit, Everyday needs - Patience (Fotó/Forrás: Csákvári Zsigmond)

Olyan alapvető emberi értékekre is felhívod a figyelmet a kiállítással, mint a természet, az emberi kapcsolatok és a kétkezi munka. Te miként csatlakozol ezekhez az értékekhez?

Szerencsés vagyok, mert határozott értékrendet kaptam otthonról. Ebbe beletartozik a természet szeretete, az egymás iránti nyitottság, mások tiszteletben tartása, a művészet szeretete, és még folytathatnám. Bár mindig is hálás voltam ezért a szüleimnek, de valahol természetesnek vettem, hogy az ember ezt hozza otthonról. Aztán később szembesültem vele, hogy ez nem jár automatikusan mindenkinek. Tavaly, egy jótékonysági aukció kapcsán találkoztam a Világszép Alapítvánnyal, és az általuk nagy energiákkal és szeretettel patronált állami gondozásban felnővő fiatalokkal.

Mélyen megérintett, amikor rádöbbentem, hogy ezeknek a gyerekeknek nem a nélkülözés és a bántalmazás jelentik a legnagyobb hátrányt az életben,

hanem a szerető közeg, valamint az ebből származó alapvető értékrend és tanítások hiánya. Nagy szükség van az Alapítványra, hogy ezek a fiatalok mindenféle szempontból egészséges felnőttekké válhassanak. A velük készített „zseb-oltár” sorozat bevételét az Alapítvány kapja meg. Bízom benne, hogy találok tizenkét olyan vevőt, akik megfelelő öniróniával felvértezve egyetértenek abban, hogy sosem árt, ha az ember néha emlékezteti magát ezekre a fogalmakra. Ehhez pedig az a legjobb, ha van kéznél egy zseb-oltár.

Fontos szerepet kap munkáidban – így a mostani kiállításban is – a szakralitás és a hagyományőrzés, pedig a laikus szem számára a geometrikus kompozíciókba foglalt műtárgyak disszonánsak az egyházi tárgyak esztétikájával. Mit gondolsz erről?

Az egyházi esztétika mindig is lenyűgözött, a Nemzeti Múzeumban a késő gótikus szárnyas oltárok szekciója a kedvenc részem. A gótika szerintem csodálatos korszak, bátor és erős színhasználat, megdöbbentően nyílt képi megfogalmazás, technikai bravúrok jellemzik az építészetet és a festészetet is, amely a szárnyas oltárokban összeér. A szakrális tárgyakon minden apró részletnek jelentése volt, semmi sem szerepelt „csak a szépségért”. Ilyen szempontból nézve ezek is vizuálisan absztrahált munkák, ahol minden egyes levél vagy háromszög mesél valamiről, pont úgy, mint az én kompozícióimban.

2372022Zs_ok-152748.jpg

Horváth Lóczi Judit, Life's little pleasures (Fotó/Forrás: Csákvári Zsigmond)

A kiállítás címében szereplő Almárium értékmegőrző funkciója soha nem volt még ennyire aktuális. Miként tud segíteni a művészet ereje értékeink megőrzésében?

Fontos kérdés, hiszen

egy ilyen világégés előtti pillanatban valószínűleg mindenki megkérdőjelezi a saját hasznosságát.

Többször végiggondoltam már, mivel tehetnék többet a világért. Aztán mindig arra gondolok, hogy nekem minden helyzetben segít a terápiaként végzett művészeti tevékenység vagy a művészet befogadása. Nemrég hallgattam egy beszélgetést Marina Abramovic-csal, a híres performanszművésszel, aki a különböző munkái hátterében lévő erős társadalmi mondanivalóról mesélt. Ő valóban hisz benne, hogy hosszútávó performanszaival tesz is az adott probléma megoldásáért. Rám máris hatott, újra felvillanyozott, feltöltött hittel a művészet erejét illetően. Valahogy így működik ez.

Miként illeszkedik ez a kiállítás az eddigi munkáid, tárlataid sorába?

Mindig az aktuális ügyekkel dolgozom, így ebben a tekintetben ez a tárlat is illik a sorba. Az elmúlt években sokat foglalkoztam a szülővé válásnak köszönhető külső-belső változásokkal és az ezt övező tabukkal. 2021-ben a Covid-19 okozta pandémia hatását dolgoztam fel egy önálló kiállítás formájában. Most arra keresem a választ, hogy melyek azok a régi értékek, amiket meg kell tartanunk, és

mi az, ami vigaszt nyújthat, hogyan tudunk egy kicsit kilépni a fojtogató világvége-hangulatból.

Ugyanakkor egy másik szál is beérni látszik ezzel a kiállítással; mindig is szerettem régi tárgyakat megmenteni, feldolgozni. Most, a régi értékek emlegetése mentén a talált tárgyak is előtérbe kerülnek a kiállítóteremben.

2382022Zs_ok-152937.jpg

Horváth Lóczi Judit, Life's little pleasures VIII. (Fotó/Forrás: Csákvári Zsigmond)

Mit őrzöl a saját szellemi almáriumodban?

A fent már említett, otthonról hozott értékek mellett fontosnak tartom a kitartóan és alázattal végzett munkát, amely előbb-utóbb mindig meghozza a gyümölcsét. Ugyanakkor nem „egyszemélyes harcos” vagyok, hiszek a csapatmunkában. A mai művészeti közegben nehéz bármit is gáncstalanul elérni, de szerencsére akad néhány barát, művész, akikkel az összefogásban, az egymásnak való segítségnyújtásban hiszünk. Kifejezetten szeretem a kollaborációkat, ahol meghatványozódnak az energiák, és a végén valami csoda alakul ki, amelyet külön-külön egyikünk sem ért volna el. Igaz, most épp én vagyok az előtérben, de ez a kiállítás is jó példa a fentiekre, hiszen sokan segítettek és támogattak a projekt megvalósításában.  

Miért tartod fontosnak, hogy a kiállításaidban interaktív installációk is helyet kapjanak? 

Már a 2020-as Berlinbe készülő tárlatomon is nagy hangsúlyt kapott volna az interaktivitás, ha nem húzza keresztbe a terveimet a covid. Az volt az elképzelés, hogy a sok negatív hír elől be lehet menekülni a kiállítótérbe, ahol a látogató is átélheti az alkotás áldásos hatását. Alkotás közben elmerülünk a kreatív tevékenységben, itt és most vagyunk, egyfajta flow-t élünk meg. 2020-hoz képest hatványozódtak a nehézségek. Nem vehetjük azonban a vállunkra a világ összes problémáját, mert összeroppanunk a teher alatt. Muszáj távolságot tartani, megvédeni magunkat és a családunkat. Ennek nagyon jó eszköze a művészet befogadása és művelése.  

 

A kiállításról:

Almárium. Egy már-már elfeledett jelentésű szó. Talán rémlik iskolás olvasmányainkból, ahonnan krajcárokra, befőttekre és kulccsal elzárt értékekre asszociálunk. Egykor a mindennapok részét képezte, ma pedig gondolatfoszlányokból igyekszünk feltárni valódi jelentőségét. Horváth Lóczi Judit legújabb műtárgyegyüttesével olyan alapvető emberi értékekre hívja fel a figyelmet, melyek napjainkban egyre inkább eltűnni látszanak – mégsem tudunk nélkülük minőségi és értelmes életet élni. Az értékmentés és az értékőrzés hívószavak mentén a kiállítás koncepcióját az almárium szimbolikus funkciójához kapcsolta.

Szerző: Takács Erzsébet

Fejléckép: Horváth Lóczi Judit (Fotó/Forrás: Mohos Angéla)

 

Aki megtanulta, hogy nincs lehetetlen – Bérczi Linda a The Space galériáról

Kapcsolódó

Aki megtanulta, hogy nincs lehetetlen – Bérczi Linda a The Space galériáról

Egy galéria megnyitása hosszútávú terveket feltételez, az idő minden spektrumában. Bérczi Linda a legkülönbözőbb utakon jutott el a döntésig, míg idén júniusban megnyitotta a The Space Hattyú utcai rezidenciáját. Művészköre már az indulásnál impozáns, erről és sok minden másról beszélgettünk a galeristával.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Plusz

Egy csipetnyi Párizs Budapesten – ingyenes utcabál a Francia Intézet előtt

Anaïs Rosso francia művész, valamint Lakatos Mónika és FolkTriója is fellép július 12-én a Francia Intézet által szervezett ingyenes eseményen, ahol kulturális és gasztronómiai programokkal várják az érdeklődőket.
Könyv

Igazi művész a hamis próféták világában – új életrajzi könyv jelenik meg David Lynchről

Októberben vehetik kézbe a magyar olvasók Ian Nathan könyvét, amely részletesen mutatja be az idén januárban elhunyt filmrendező, festő, fényképész, David Lynch munkásságát és életét. A kötet a Troubadour Books gondozásában jelenik meg, Illés Róbert fordításában.
Klasszikus

Bach a falumúzeumban – zalai orgonán készült felvétel a barokk mester műveiből

Mátyás István orgonaművész a jelenleg a zalacsébi templomban található, hányattatott sors után megmentett hangszeren rögzítette Johann Sebastian Bach olyan műveit, amelyek kisebb méretű orgonán is játszhatók.
Színház

A Kean nyerte az Underground Nemzetközi Színházi Fesztivál nagydíját

Az Aradi Kamaraszínház Kean című előadása fesztivál-nagydíjat nyert az Underground Nemzetközi Színházi Fesztiválon. Az Aradi Kamaraszínház tagja, Harsányi Attila színművész három előadást játszott a seregszemlén.
Zenés színház

Keresztes Tamás és Sodró Eliza is beugrik a nagybőgőbe – rendhagyó operettgála készül Veresegyházon!

Milyen bonviván Nagy Ervin? Vajon Sodró Elizának is délibábos a Hortobágy? A szokatlan kérdésekre a Mézesvölgyi Nyár ad majd válaszokat augusztus 13-án, érkezik ugyanis Peller Károly rendhagyó operettgálája.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Vizuál kritika

Attól még egy mese sem válik igazsággá, hogy nincs benne hazug állítás – kritika a Bodkin című sorozatról

A Netflix hétrészes minisorozata épp úgy játszik az igazsággal, ahogy mi játszunk a valóság illúziójával. Jez Scharf alkotása egyszerre okos médiareflexió, groteszk ír népmese és csípős humorú bűnügyi történet. Bodkin kritika.
Vizuál magazin

A Dél zseniális gyermeke – dokumentumfilm készült William Faulknerről

Heteken át tartó részeg tivornyák, nőügyek, kitalált történetek a háborúban szerzett sérülésekről és persze Nobel-díj, amiért szinte könyörögni kellett, hogy átvegye – egy új dokumentumfilmben izgalmas történetek elevenednek meg William Faulkner életéből.
Vizuál gyász

Elhunyt Michael Madsen

Az amerikai színészt a közönség egyebek közt Quentin Tarantino filmjeiből is ismerhette. Michael Madsen hatvanhat éves volt, a menedzsere bejelentése szerint halálát szívroham okozta.
Vizuál hír

Ilyen lenne Munkácsy festménye 2025-ben – lezárult az LG és a Magyar Nemzeti Galéria pályázata

Közel 700 nevezéssel zárult az LG Magyarország és a Magyar Nemzeti Galéria közösen meghirdetett fotópályázata. Az első helyezett pályaművet Munkácsy Mihály Rőzsehordó nő című festménye inspirálta.
Vizuál hír

Három magyar alkotót is meghívott tagjai közé az amerikai filmakadémia

Több mint ötszáz filmes alkotót és szakembert hívott meg tagjai közé az Oscar-díjakról döntő amerikai filmakadémia. Az új tagok között idén is vannak magyar filmesek: Szakács Györgyi, Jancsó Dávid, valamint Varga Balázs szavazhat mostantól a világhírű elismerésről.