Vizuál

Mindig készen kell álljunk némi „zajt” csapni magunk körül – interjú Till Brönnerrel

2024.07.10. 11:55
Ajánlom
Identitás – Európai látkép címmel nyílt meg, és augusztus 25-ig várja a látogatókat Till Brönner fotókiállítása a Ludwig Múzeumban. A jazztörténet egyik legsikeresebb német zenészét trombita-virtuózként tartják számon, a jazz és popzene számos nagyságával működött együtt, emellett fotográfusként is kiváló. Legyen szó portrékról, tájképekről, ipari tájról vagy építészetről, Brönner évek óta európai hazája sokszínű fejlődését és társadalmi áramlatait dokumentálja a képzőművészet eszközeivel.

Egy zenész általában minden nap kézbe veszi a hangszerét – ez a fotográfusokra is igaz? Ön mindkét „munkaeszközt” naponta váltogatja?

Ideális esetben igen. Számomra ebben az jelenti a kihívást, hogy valójában ugyanannyi időt kellene a kamerára is fordítanom, mint amennyit a hangszeremre. Minél többet gyakorolok, annál nagyobb rutinra és szabadságra tudok szert tenni, hogy valóban arra koncenrtálhassak, amit művészként kifejezésre igyekszem juttatni. Az a technika, amivel egy hangszeren, például a trombitán játszom, tanulással elsajátítható, de onnantól kezdve folyamatosan kondícióban kell tartani a testet, napi szintű gyakorlással, akárcsak a sport esetében. A fotózás esetében inkább agyban kell edzettnek lenned, és azáltal válsz egyre jobb fotóssá. Úgy érzem, nagyon jól kiegészíti a zenész énemet ez a fajta fotográfusi gondolkodásmód, és habár más-más művészeti ágról van szó, mindkét terület ugyanazokon a szabályszerűségeken alapszik.

Élesen különválik önben a fotósban rejlő csendes megfigyelő és a színpadi előadó mint jazztrombitás?

A leglényegesebb különbség, ami zenészként eszembe jut, az a színpadi létezés „itt és most” törvénye. Egyetlen esélyünk van, amit meg kell ragadnunk, ezért

mindig készen kell álljunk rá, hogy némi „zajt” csapjunk magunk körül.

Ezzel szemben a fényképezés világa inkább elmélyültebb megközelítést kíván meg a fotóstól. Még akkor is, ha itt is ugyanolyan ugrásra késznek kell lenned, mint egy zenésznek, lehetőséged van rá, hogy később hozd meg a döntést, mit mutatsz meg a képeid közül a világnak, és mit tarts a fiókban.

437503549_856415929864986_7148468293282842569_n-164837.jpg

Till Brönner az Identitás – Európai látkép című kiállítás megnyitóján a Ludwig Múzeumban (Fotó/Forrás: Végel Dániel / Ludwig Múzeum)

Hol tudja erősíteni egymást a kétféle művészeti terület, a jazz és a fotográfia?

A fotográfia szerepe elvitathatatlan a jazz sikerességében, gondoljunk csak azokra az ikonikus albumborítókra, amelyek nélkül szinte elképzelhetetlen lenne a műfaj. William Claxton és a hozzá hasonló fotósok sokat tettek a jazz népszerűsítéséért, és megmutatták, hogy

a fotózást nem lehet elválasztani a jazz világától.

Ma már mindenkinek lehetősége van fotózni a mobiljával, ráadásul akármennyi képet lőhetünk ugyanarról a témáról, amit aztán utólag kedvünkre módosíthatunk, alakíthatunk. Önnek mi a munkamódszere?

Manapság nagyon csábító, hogy sok képet készítsünk, hiszen bőven van tárhely, utána pedig egyszerűen törölni lehet a fölösleget. De legtöbbször kiderül, hogy egy-egy sorozatból a legelső kép lesz a végső, ezért én törekszem rá, hogy minél kevesebbet lőjek, egy portré esetében legfeljebb öt-tíz képet csinálok, ami az alanyokra is nagyon jó hatással van: együttműködőbbek lesznek, mert tudják, hogy előbb szabadulnak!

Mit gondol a mesterséges intelligencia alkalmazásáról a fotográfiában?

Ez egy fontos kérdés. Úgy tűnik, nem lehet megállítani a mesterséges intelligencia térnyerését, és ez alapjaiban fog beleszólni mind a fotósok témaválasztásába és a munkába fektetett kreativitásába, mind a képeken megjelenő megoldásokba. Megvan mindennek a veszélye, de talán érdemes lenne megpróbálnunk meglátni a fejlesztések jó oldalát is, ha már valóban elkerülhetetlenül változások előtt állunk.

Mi alapján dönt színes és fekete-fehér technika között egy-egy kép esetében?

A színeknek időnként erős jelentése van a képeken, és alapvetően keresem is az ennek megfelelő témákat, amikor azonban úgy érzem, hogy túl sok zavaró tényező van egy fotón, akkor inkább a fekete-fehéret választom. Az idő is másképp jelenik meg a színek által: míg a fekete-fehér képek esetében megszabadulhatsz a készítés idejétől, egyfajta kortalanság jellemzi ezeket a fotókat, addig a színes képek esetében nagy eltérés mutatkozik a régebbi és a mai, digitálisan készített alkotások között.

Az utóbbi időben észrevettem bizonyos változást a látásmódomban és a képeim megvalósításának módjában. Évekkel ezelőtt még inkább azt vallottam, ha egy kép nem magától értetődő, akkor nem elég jó, de ma már azt az aspektust is fontosnak tartom elmesélni, hogy mi a története, milyen sztori áll mögötte. Ez inkább a kortárs megközelítés, noha továbbra is hiszek azoknak a képeknek az erejében, amik mindenkire egyaránt hatással tudnak lenni az érzelmeiken keresztül.

A Ludwig Múzeumban látható kiállítása széles nemzetközi merítésből építkezik. Ön hol érzi magát otthon a világban?

Határozottan európainak vallom magam, nem csupán németnek. Ha Amerikában vagy Ázsiában járok, akkor is azt érzem, hogy ide kötnek a gyökereim, itt vagyok otthon. A tárlat is azt igyekszik megértetni, hogy

létezik egy közös európai gondolkodás, ami összeköt minket, nem pedig szétválaszt.

Az Európai Unió létrejötte óta közel hetvenöt év telt el, ám ez még nem olyan nagy időtávlat, türelmesnek kell lennünk, hogy beérjen az összeurópai idea gondolata. Addig is azokra a közös értékekre és szabályokra tudunk támaszkodni, amellyel ezek az országok rendelkeznek.

437472630_856415883198324_238911344091982766_n-164837.jpg

Till Brönner az Identitás – Európai látkép című kiállítás megnyitóján a Ludwig Múzeumban (Fotó/Forrás: Végel Dániel / Ludwig Múzeum)

A kiállítás szándéka egyfajta európai látkép felrajzolása. Hogyan árnyalja az összképet a magyar aspektus?

Nem kérdés, hogy az a hatás, amit a magyarok a művészetre és a művészeti életre gyakorolnak, jelentős, gondoljunk csak Hollywoodra, az irodalmi alkotásokra vagy a nagy magyar zeneszerzőkre. Sajnos jelenleg hiányzik az egymás iránti megértés Magyarország és Németország részéről, más véleményen vagyunk az aktuális kihívásokról, a megoldásokat viszont közösen kell megtaláljuk, ezért bízom benne, hogy intenzívebb kommunikáció indulhat el a két ország között.

Ha úgy vesszük, ez szimbolikusan már el is indult azzal, hogy a kiállításon egy falon szerepel a magyar miniszterelnök, Orbán Viktor és a német kancellár, Olaf Scholz portréja.

Ők az a két ember, akiknek szót kell érteniük egymással, és a velük való találkozásom alapján ennek megvalósulásához én optimistán állok hozzá. Azért is volt hasznos ideutazni, mert kiderült, hogy az európai szemlélet magyar szempontból másféle megközelítést követel, mint nálunk, Németországban, de azt hiszem, kölcsönösen hasznunkra válhatnak egymás tapasztalatai.

A képre kattintva galéria nyílik:

A modelljei között zenészeket, színészeket, sportolókat, írókat és aktivistákat is láthatunk. Az egyik képen a Berlinben élő magyar gitárművész, Snétberger Ferenc látható, akit a képleírás alapján Budapesten örökített meg. Mesélne ennek a képnek a történetéről?

A közös kapocs Snétberger Ferenc és köztem természetesen a zene. Mindketten valami olyasmit osztunk meg magunkból, ami minden nyelven célba ér. Az is összeköt bennünket, hogy mindketten európaiak vagyunk, de eltérő kulturális háttérrel, különböző kérdések foglalkoztatnak minket, ezekre igyekszünk válaszokat találni, miközben mindketten tanulunk is egymástól. Különlegesen érzékeny személyiség, amennyire bátor és virtuóz a színpadon, annyira visszahúzódó az életben, ezért is nagy megtiszteltetés számomra, hogy a bizalmába fogadott, amiben talán a zenész mivoltom is közrejátszott. A jövő generációjáért tett erőfeszítései is figyelemreméltóak, sok ember bálványa, köztük az enyém is. Ugyanígy nagy hatással volt rám a Balázs Elemér Grouppal való találkozás is, akiket a próbatermükben látogattam meg, ahol nap mint nap gyakorolnak. Elképesztő, milyen magas technikai tudással és átéléssel zenélnek, néha azt kívántam, bár csak többet is meg tudnék ebből örökíteni a kamerámmal.

Milyen zenét kötne a kiállításhoz?

Azt gondolom, a jazz nagyon alkalmas rá, hogy rajta keresztül közelebb kerüljünk ezekhez a képekhez és a kiállítás üzenetéhez. Bizonyos szempontból a fotográfia is jazznek tekinthető, és fordítva. Ha megnézed a falon szereplő zenészeket, sokkal többet jelentenek pusztán képeknél. Belőlük is árad a zeneiség, ami összeköti a szemlélőket, sőt egész országokat is akár, és én ezt az egyesítő erőt mindig is nagyra értékeltem. Arra bátorítom az embereket, hogy hallgassanak mindenféle zenét, miközben végigmennek a kiállításon, de ha tehetik, leginkább mégiscsak jazzt. Valószínűleg nem fogják megbánni.

Fejléckép: Till Brönner az Identitás – Európai látkép című kiállítás megnyitóján a Ludwig Múzeumban (fotó/forrás: Végel Dániel / Ludwig Múzeum)

Európai látkép egy jazztrombitás lencséjén keresztül – Till Brönner a Ludwig Múzeumban

Kapcsolódó

Európai látkép egy jazztrombitás lencséjén keresztül – Till Brönner a Ludwig Múzeumban

Április 13-án nyílik a fotográfusként is kiváló német jazz-zenész, Till Brönner Identitás – Európai látkép című kiállítása a Ludwig Múzeumban a Bartók Tavaszi részeként.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Klasszikus

Zenében megélt ünnep Pannonhalmán – jubilál az Arcus Temporum fesztivál

Eötvös Péter és Mozart művészetével ünnepel az idén 20 éves Arcus Temporum Művészeti Fesztivál Pannonhalmán augusztus 23–25. között. Ráadásul a jubileum egybeesik a bencés szerzetesközösség temploma, a Szent Márton-bazilika felszentelésének 800. évével.
Plusz

Az utolsó szerelem mítosza

Az első szerelem minden líra egyik fő toposza, sőt népdaloktól regényekig, a first love az igazi, mert mindenkit érdeklő, lángba boritó téma. Azon gondolkozom, hogy miért nincs az elsőnek párja, azaz miért nincs igazi irodalma, lírai lenyomata az utolsó szerelemnek, ennek a fellobbanó érzelmi viharnak? Almási Miklós írása.
Zenés színház

Szikrák és vízcseppek – Aida a Szentmargitbányai Kőfejtőben

Tíz év után ismét az Aida került színre az Ausztriában található Szentmargitbányai Kőfejtő hatalmas szabadtéri színpadán. Nem ez volt azonban az egyetlen visszatérés: ismét Thaddeus Strassberger rendező munkáját láthatta a közönség.
Klasszikus

„Tudatosítani kell a világban, hogy Auer Lipót magyar, ráadásul veszprémi volt” – interjú Kováts Péterrel, az Auer Fesztivál művészeti vezetőjével

Kerek évfordulóhoz érkezett a veszprémi születésű, világhírű hegedűművésznek, Auer Lipótnak szentelt fesztivál. Az ünnepi programról az eseménysorozat alapítójával, Kováts Péter hegedűművésszel beszélgettünk.
Plusz

Mintha elkezdtük volna szeretni a saját városainkat – beszélgetés Zubreczki Dávid építészeti mesemondóval

A Kultkikötő szervezésében idén nyáron nyolc helyszínen hallgathatók meg Zubreczki Dávid vetítéssel egybekötött történetmesélős előadásai Templomséták a Balaton körül címmel.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Vizuál ajánló

Hőség, Szózat és örkényi abszurd – megérkezett az első kedvcsináló előzetes Szimler Bálint nagyjátékfilmjéhez

A rendező első egész estés alkotásában egy átlagos magyar iskola hétköznapjain keresztül beszél a házmester-kultúrában ragadt hazai oktatási rendszerről. A Fekete pont című dráma premierjére rangos nemzetközi fesztiválon kerül sor.
Vizuál hír

Feltűnt egy kis manó! – elbűvölő Pumukli-szoborral rukkolt elő Kolodko Mihály Esztergomban

Újabb miniszobor bukkant fel, ezúttal Esztergomban, ahol az aprócska „gerillaalkotásairól” ismert művész, Kolodko Mihály ezúttal a 80-as, 90-es évek szeretett mesefiguráját, a csintalan kis koboldot, Pumuklit helyezte el.
Vizuál hír

Velencében is zsűrizni fog Reisz Gábor

A Karlovy Vary-i után augusztus végén a rangos velencei filmfesztiválon is zsűritag lesz a magyar filmrendező, ráadásul abban a szekcióban, amelynek tavaly a fődíját hódította el Magyarázat mindenre című alkotásával.
Vizuál kritika

Pixelekbe zárt generáció

Jane Schoenbrun szemkápráztató vizualitással, egy egészen különleges, mégis átélhető allegórián keresztül képes beszélni az identitáskeresés és a média viszonyáról. I Saw the TV Glow kritika.
Vizuál ajánló

Tengerparti hangulat a Várkert Bazárban

A kötetlen nyáridő hangulatát és a vízpartok harmóniáját mutatja be festészeti remekművek segítségével a Várkapitányság és a Magyar Nemzeti Galéria közös, Nyár a parton – Folyók, tavak, tengerek magyar ecsettel című szabadtéri kiállítása.