Újabb színfolt a színészeten kívüli kalandozásaiban a Néprajzi Múzeum Megérkeztünk című kiállításának az audio guide-ja. Korábban is volt hasonló kirándulása múzeumi területre?
Nem, ilyen feladatom még nem volt. De az elmúlt években már kaptam felkérést szubjektív tárlatvezetésre. Egy alkalommal a Magyar Zsidó Múzeum egyik időszaki képzőművészeti kiállításán beszélhettem a remekművek és zseniális alkotóik rám gyakorolt hatásáról, illetve Pécsett, a Zsolnay Múzeumban, a magyar iparművészet európai hírű műhelyének korszakokon átívelő történetéről, diadalútjáról mesélhettem, rácsodálkozva a kerámiaművészet egy-egy különleges alkotására.
Miért fontosak az ilyen típusú társművészeti együttműködések?
Inspirál minden ilyen feladat. Egyrészt sokat tanulok belőle, és mindig megbizonyosodom Ady egyik verssorának igazságáról, miszerint: „Egymás mindene minden-minden.”
Bármelyik műfajban kalandozom, folyton szembejön az egyszerű igazság, hogy mindig rólunk van szó, az időben küzdő, kutató, szépre vágyó elődeinkről, kortársainkról.
A Megérkeztünk című kiállítás részlete a Néprajzi Múzeumban (Fotó/Forrás: Palkó György / Néprajzi Múzeum)
Az átjárások sorában a különböző művészeti ágak között milyen szerepe van a pályáján az etnokultúrának, a népművészetnek?
Az én nemzedékem a modern, ipari kor szülötte. De a főiskolán nagy szerencsém volt, hogy találkozhattam Nádasdy Kálmánnal, a Nyugat harmadik nemzedékének nagy színházi alakjával, aki Bartók és Kodály operaszínpadi ősbemutatóinak rendezője volt, s a zeneszerzők tanítványa, alkotótársa lehetett. A kurzusain a magyar zene és irodalom kapcsolatáról hallgathattam nagy tudású előadásait. Mély benyomást tett rám, amikor Ady Fölszállott a páva című versét összekapcsolta az eredeti népdallal és Kodály Páva-variációk című kompozíciójával, vagy József Attila nagyvárosi költészetének jeles darabjai után meghallgathattuk Bartók Csodálatos mandarinját. Akkor értettem meg, hogy egymást feltételezve, egymásra hatva, a népköltészet és népzene hagyományaiból táplálkozva, a maguk sajátos nyelvén és jelen idejében, de lényegében ugyanarról beszéltek a különböző műfajok nagy alkotói. Így voltunk-vagyunk mi is a saját pályánkon. Nekem például ilyen nyilvánvaló volt a színészi munkám során a Kőműves Kelemen című rock-ballada, amikor egy népballada ihlette, 20. századi színházi produkció címszereplője lehettem. Abban az előadásban a népzene keveredett a modern könnyűzenével, a néptánc bizonyos motívumai új mozgásszínházi nyelvvé formálódtak, és fontos, a mi korunkat faggató, egzisztenciális kérdések fogalmazódtak meg.
Hogyan inspirálódott a Néprajzi Múzeum különleges kiállításnak az anyagából, amelyik a sámándobtól a hímzett cifraszűrig éppúgy bemutatja egzotikus kultúrákat, mint a magyar paraszti kultúra emblematikus tárgyait?
Ami vonzó a kiállítás anyagában, hogy a néprajzi tematikák egyetemes szinten demonstrálódnak.
Ahol a kreatív, praktikus ember a tárgyi világát is szépnek, szerethetőnek akarja látni, és azzá is teszi, mert e tárgyakat használva mintegy meghosszabbodik a személyisége, ezek az eszközök is ő maga.
Ráadásul a kiállítás civilizációs szinten értelmezi a néprajzi kultúrát, s itt a humanitás létformáinak ezerszínű gazdagságával találkozhatunk, benne a mi, Kárpát-medencei hagyományainkkal is.
A Megérkeztünk című kiállítás részlete a Néprajzi Múzeumban (Fotó/Forrás: Palkó György / Néprajzi Múzeum)
Vidéki, szabolcsi gyökerei révén a néprajzi tárgyak hogyan vannak, voltak jelen az életében? Van-e hozzájuk személyes kötődése?
Az archaikus világban egy gazdaságot működtető embernek ezermesternek kellett lennie. Különben legyőzték a körülmények. A természet, a földek, erdők, vizek, állatok világa mellett minden szakmához kellett értenie: fához, fémhez, építkezéshez. Ilyen volt anyai, s atyai nagyapám is. Gyerekként ott csetlettem-botlottam körülöttük, inaskodtam nekik, ha kellett. Egyiktől is, másiktól is őrzök egy-egy saját kezük által készített tárgyat. Egy tengeri morzsolót, erős „farkasfogakkal”, és egy szép, hosszú szárú, öblös, faragott pipát.
Megérkeztünk
A Néprajzi Múzeum időszaki kiállítása
2022. május 23. – folyamatosan
A tárlat az elmúlt másfél évszázad múzeumi munkájának eredményeiről beszél, egyszerre mutatva be a legelső, 19. század közepi gyűjtéseket és a legújabb szerzeményeket. Az itt látható több mint száz tárgy jelentős része ritkán vagy sohasem került ki a raktárból, most azonban a gyűjtemény legnépszerűbb darabjaival közösen tárják fel a Néprajzi Múzeum múltját és jelenét. A tárlat anyagából 12 kiemelt tárgy izgalmas történetét hallgathatjuk meg a Néprajzi Múzeum elnevezésű androidra és IOS-re letölthető alkalmazásban, 4 színművész tolmácsolásában. A guide december 1-jétől érhető el az alkalmazás letöltésével vagy frissítésével. A Néprajzi Múzeum appjában térkép, jegyvásárlás, kiállításismertető, katalógus funkciók érhetők majd el.
További információ ide kattintva!
Fejléckép: Hegedűs D. Géza (forrás: Vígszínház)
Támogatott tartalom.
hírlevél
