Vizuál

"Mintha álmodnék” – interjú Pinczés József festőművésszel

2011.09.30. 07:41
Ajánlom
Pinczés József simogatva borzongató, élénk álomképeket fest. Zsúfolt műteremgarázsában szarkákról, játékokról és a festő útjáról beszélgettünk vele.

- "Jó útra térek, nincs lelépés arról, mert ki kell taposni rendesen, hogy észrevegyék" - így szól a legfrissebb bejegyzés a honlapodon. Úgy hangzik, mint valami virtuális fogadalomtétel. Mit jelent pontosan?

- A festészeten belül több úton lehet elindulni, több utat lehet követni. Eddig úgy éreztem, volna is értelme a kísérletezgetésnek. Hétfőn azonban, ahogy az ebédet készítettem - és innen tudható is, hogy ez jó, fűszeres konyhafilozófia - arra döbbentem rá, hogy az időnk túl rövid ahhoz, hogy sok utat kipróbáljunk. Ha így tennénk, sosem készülne el a paprikás csirke, és azt hiszen, egyik úton sem jutnánk túl messzire. Szóval tegnap elhatároztam, hogy hiába kacsingatnak csábító lehetőségek, én most egy úton szeretnék elindulni. Azt pedig napról napra jobban megismerni, bejárni.

- Látod már közelebbről, hogy mi az az út, amit hétfőn délben kifőztél magadnak?

- Ez egy egészséges út, kilengések, mellékutcák és főleg zsákutcák nélkül. A festészethez persze hozzátartozik a kísérletező hajlam, de fontos az is, hogy határokat szabjunk kíváncsiságunknak, mert az egy ponton túl szétszórja a figyelmet. Ezért a palettám tágítása helyett én most inkább a rendelkezésemre álló színek, eszközök, beszédmód minél alaposabb elsajátításával szeretnék foglalkozni.

- Mikor vetted először a kezedbe a palettát? Mióta a te utad a festészet?

- Az első festészettel kapcsolatos élményem egy Bernáth Aurál-reprodukció volt, ami a szobám falán lógott. Gyerekként rengeteget nézegettem és nagyon megszerettem ezt az ablakos tájképet. Azt gondoltam: ez ám az igazi festészet! Aztán ahogy felnőttem, leesett, hogy ez csak egy másolat, egy repró, nem is az igazi kép. Hogy én magam mikor vettem a kezembe a palettát, arra már nem emlékszem pontosan. Az viszont kétségtelen, hogy már középiskolásként rengeteget rajzoltam, aztán egyszer csak ott találtam magam a Képzőn. Mai szemmel úgy látom, nem az a lényeges, hogy miért vagy mikor kezdtem festeni, hanem sokkal fontosabb az, hogy naponta megújítom a döntésemet, hogy minden reggel a festés mellett maradok. Figyelek és úgy érzem, napról napra többet tudok róla.

- Amikor festesz, akkor ugyan magad vagy, de azt látom, vannak útitársaid is, akik az első képektől kezdve kísérnek. Műanyag katonák, LEGO-figurák, űrkovbojok és G.I. Joe-k őrzik a képeiden a tejfogas gyerekkort. Aztán megjelennek a lovak, a kék zsiráfok, a tigris és legújabban a szarka. Kíváncsi vagyok, mikor szállt először a vásznadra.

- Először az erkélyemre szállt, és elég rossz passzban talált. Katartikus találkozás volt. Nem sokkal utána el is készítettem az első szarkás képemet. Teljesen helyre tett. Később érdekelni kezdett, hogy különböző kultúrák mit tartanak erről a madárról, amit mi egyszerűen tolvajnak nevezünk. Megdöbbentett, hogy keleten örömhozó szerepe van a szarkának, afféle madárnak tartják, mint nálunk a gólyát, vagyis homlokegyenest másképpen értelmezik a jelenlétét, mint mi. Így aztán - ezzel az olvasattal - meglehetősen gyorsan beépítettem a festői világomba a szarkát. De essen szó a játékokról is vagy ahogy te mondtad, a többi útitársról Egyetemistaként azt éreztem, hogy valami hasonló zajlik a művészetben, mint egykor a gyerekszobámban: tét nélküli játék. Az egyetemet valamiféle misztikus valóságnak képzeltem, ahol kezdetben semmi más dolgom nincs, mint jól érezni magam. Akárcsak gyerekkoromban a játékaim között. Lefestettem tehát őket, és közben játszhattam is velük kedvemre, akárcsak régen. Így kerültek a képeimre a régi „játszótársak".

- A képeiddel ráadásul mintha lelassítani, kimerevíteni vágynád az élményt, rácsodálkozni, szemlélődni, jól érezni magad a pillanatban. Érdekelne, hogy mit érzel, mire gondolsz festés közben.

- Mindenképpen jól érzem magam. Jó érzés megnyomni a tubust, szeretem a festék illatát, leginkább azonban azért fantasztikus szerintem a festészet, mert ahogy egy kisgyerek bármit beengedhet a fantáziájából egy játékba, úgy én is jól tudom, hogy van egy kis felület a világon, ahova csakis azt engedem be, amit szeretnék. Mintha varázslat születne, hiszen a mindennap, rítusszerűen ismétlődő tevékenységek - úgy hiszem - adnak valami nehezen leírható spirituális élményt. Sőt, ebből kifolyólag talán függőséget is okozhatnak.

- A képeiden a varázslat azért nemcsak gyermeki és romlatlan. Érzem a vásznon a feszültséget, a nyugtalanságot, a váratlant, a kitörni készülő káoszt. Mi fenyegeti az idillt?

- Gyerekkorunkban gyakran játszunk olyan dolgokat, amikkel mintha megidéznénk a jövőnket. Kipróbáljuk magunkat felnőttként. Klasszikus példája ennek a papás-mamás. A képeimen én ezt a tét nélküli megidézést elevenítem fel, de persze nem a gyermek szemszögéből, hanem átszűrve a saját élettapasztalataimon. Azt hiszen, ez a sajátos perspektíva okozza a képeim feszültségét. Gyakran ambivalens motívumokat párosítok össze. Ezért is örültem, hogy a FRISS-ről szóló kritikádban David Lynch világához hasonítottad a kiállított munkáimat, mert az ő filmjeire is jellemző valami hasonló ambivalens álomszerűség. Az álom pedig átjáró gyermek- és felnőttkor között.

- Az álomról az jut eszembe, hogy a képeiden szerintem csend van, még ha vihar előtti is ez a csend. Szinte nem is merek zajt csapni, amíg szemben állok velük. Mintha aludna a megfestett jelenet, mintha az álmodást magát festenéd.

- Lehetséges, hogy csönd van. Vannak olyan dolgok, amikre igazán csak a kép elkészültét követően döbbenek rá. A festést gyakran hasonlítom a nyomozáshoz. A festményeimmel ugyanis önmagamat vizsgálom, keresek valamit, így elképzelhető, hogy szinte visszaálmodom magam a gyerekkoromba. Régóta foglalkoztat az is, hogy lehetőleg olyan alternatív valóságot teremtsek a képeimen, ami nem létezik ugyan, de elképzelhető. Pontosan úgy, mintha álmodnék.

- Azon túl, hogy alternatív valóságot teremtesz, időről időre korábbi mesterek munkáira is reflektálsz. Kit tartasz festői példaképednek?

- Nagyon sokan vannak. Egyet azonban kiemelnék közülük, méghozzá Velasquezt. Mindig is vonzott a technikai tudása, az érzelmekkel átitatott festészete. Velasquez forradalmi, végtelenül őszinte festészeti programot valósított meg. A keleti hagyományok lenyomatát is látom a képein. Gyakran a hibákat is meghagyja ugyanis, ami az európai kultúrára sosem volt igazán jellemző. Az is végtelenül fontos - talán ezt is tőle tanultam -, hogy az ember vállalja fel, amit csinál. Higgye el valóban, amit fest. Én elhiszem a képeimet, és éppen ezért gondolom azt, hogy jó úton járok és nem szabad letérnem róla.

Programkereső

Legnépszerűbb

Színház

Eredeti Örkény-egypercessel köszöntötték Mácsai Pált a jubileumi Azt meséld el Pista! után

Május 12-én különleges évfordulót ünnepelt az Örkény Színház, ugyanis 700. alkalommal tűzték műsorra Mácsai Pál egyszemélyes előadását, az Azt meséld el, Pista!-t.
Klasszikus

A Budapesti Fesztiválzenekar emlékkoncertet tart a koronavírus áldozatainak emlékére

A május 26-i ingyenes emlékkoncertet a Budapest Kongresszusi Központban rendezik meg, ahol a Budapesti Fesztiválzenekar és egy erre az alkalomra összeálló kórus, Fischer Iván vezényletével Mozart Requiemjét adja elő. A koncertet aznap az RTL Klub-on is meg lehet tekinteni.
Zenés színház

Elhunyt Haramza László operaénekes

A Magyar Állami Operaház magánénekesét 60 éves korában érte a halál – adta hírül az Opera.
Jazz/World

"Tragikus végű játszma" – A kékszakállú herceg várát új formába öntötte Sárik Péter

Bartók Béla A kékszakállú herceg vára című operájára Sárik Péter zeneszerző, jazz-zongoraművész készített jazzátiratot, melyet először élőben augusztusban hallhat a közönség a Zempléni Fesztiválon.
Vizuál

Online premieren mutatják be a frissen felújított Habfürdőt

Kovásznai György születésének 87. évfordulóján a Nemzeti Filmintézet-Filmarchívum Igazgatósága videomegosztó csatornáján két alkalommal, május 15-én és 16-án este 7 órakor bemutatja a legendás animációs film restaurált változatát. 

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Vizuál magazin

KÉP-regény: A Gyilkos tó kémiája

A Fidelio sorozatában hétről-hétre új fotóját – és annak történetét – osztja meg velünk a Morphoblog szerzője, morpho, azaz Hegedűs Ákos. Ezúttal Gyilkos-tónál megélt pálinka-történeteket mesélt.
Vizuál aukció

Új kiállítótérrel bővül a Virág Judit Galéria

Rippl-Rónai, Bortnyik és Munkácsy remekművei láthatók a május 15-én nyíló, csaknem 400 négyzetméteres területtel kibővülő Virág Judit Galériában, ahol a 105 kortárs és 157 klasszikus művet felvonultató új aukciós tárlat is megtekinthető.
Vizuál hír

Jelentős elismerésben részesül Marina Abramović

Marina Abramović világhírű performanszművész kapja idén a spanyol Nobel-díjnak is nevezett Asztúria hercegnője-díjat művészeti kategóriában – adta hírül a Papageno, a Pledge Times hírportálra hivatkozva. Az Asztúria hercegnője Alapítvány minden évben nyolc kategóriában osztja ki az elismerést, melynek első kihirdetett győztese a szerb művész.
Vizuál premier

Online premieren mutatják be a frissen felújított Habfürdőt

Kovásznai György születésének 87. évfordulóján a Nemzeti Filmintézet-Filmarchívum Igazgatósága videomegosztó csatornáján két alkalommal, május 15-én és 16-án este 7 órakor bemutatja a legendás animációs film restaurált változatát. 
Vizuál hír

106 éves korában elhunyt Norman Lloyd amerikai színész-rendező

Az Emmy-díjra jelölt színészt Los Angeles-i otthonában érte a halál - adta hírül az MTI. Norman Lloyd pályafutása kezdetén együtt dolgozott Orson Wellesszel, Alfred Hitchcockkal és Charlie Chaplinnel is.