Bár az utóbbi időben mind több kortárs művész és kiállítás dolgozza fel a II. világháború utáni évtizedek képzőművészetét, az MNG raktáraiban ugyanakkor több ezer olyan korabeli alkotást őriznek, amely csak nagyon régen, vagy soha nem volt még bemutatva  - jegyezte meg Petrányi Zsolt, a kiállítás kurátora.

Kerényi Jenő Szocialista kultúra című szobra a Keretek között című kiállításon (Fotó/Forrás: Balogh Zoltán / MTI)

Emlékeztetett: a korszak határait nem kerek számok jelzik. 1958-ben nyílt újra a Velencei Biennale magyar pavilonja, és ebben az évben Magyarország nagyszabású programmal jelentkezett a Brüsszeli Világkiállításon, mindezekkel is jelezve az 1956 után megindult kádári konszoldiáció kezdetét. 1968 ezzel szemben a csehszlovákiai bevonulás és a reformok megtorpanásának éve, amely lezárt egy rövid korszakot - fűzte hozzá. A tárlat kitér a hatvanas évek képzőművészetének előzményeire, felidézve, hogy a korszak alkotói elsősorban a Bauhaushoz és a harmincas évek szovjet művészetéhez nyúltak vissza, miközben még érezhető volt a szocreál hatása.

Jól mutatja ezt például Somogyi József Martinász című, 1953-as szobra, amelyet a művész tíz évvel később sokkal stilizáltabb formában fogalmazott újra. Jeges Ernő A szénelosztó építése Komlón című festménye szintén az előzményeket mutatja, de a tárlat installációját is ez a szocreál kép ihlette.

konkrét és átvitt értelemben egyaránt. A hatvanas években beindult például a nagyarányú lakásprogram, ami az iparművészet felvirágzásához is hozzájárult; a hatalom ráadásul a formatervezők, iparművészek esetében sokkal inkább eltűrte a modernséget, mint a képzőművészeknél - idézte fel Petrányi Zsolt. Ezt mutatják a tárlat korabeli enteriőrjei is, amelyek jellegzetes bútorokat, lakástextileket, lakberendezési tárgyakat vonultatnak fel. Más megközelítésben szólnak az építésről Csernus Tibor, Lakner László munkái; Gyémánt László Építkezés című, 1965-ös festményén pedig az állványok mögött megfoghatatlan az épület, a munkások mintha csak jelen lennének, de nem dolgoznának semmin.

11

Mit jelentenek ma a hatvanas évek tabutémái?

A hatvanas években a nyugati világban virágoztak a baloldali mozgalmak, ami jó kapcsolódási pontot jelentett a nyugati művészek felé. A látogatók találkozhatnak Pablo Picasso, Renato Guttuso és Fernand Léger képeivel éppúgy, mint a kor keletnémet sztárfestője, Willi Sitte munkáival. Petrányi Zsolt emlékeztetett arra, hogy

Magyarországon az aczéli kultúrpolitika ekkor fejlesztette ki a "három T" (tilt, tűr, támogat) rendszerét,

amelyből a tiltás kategóriája ma már nehezen megragadható a művészeti cenzúra kifinomult technikái miatt. A kiállítás az említés szintjén mégis megpróbálja összegyűjteni a kor tabuit és tilalmi zónáit, így 1956-ot, Trianont, a szovjet megszállást, a magyar kisebbségek helyzetét, a kommunista jövőkép bírálatát vagy akár a szexualitást. A tárlat záró egysége a modernista vizuális kultúrát tekinti át köztéri szobrok, üvegablakok tervein, gobelineken, sokszorosított grafikákon és könyvillusztrációkon át.