A 100!című kiállítás szakít azzal a hagyománnyal, amely szerint egy zsidó múzeum kizárólag a holokauszt emlékeit és ezüst tárgyakat gyűjt. A tárlat inkább rekonstrukciós kísérlet, ami során visszaadják a tárgynak rendszerváltás előtt elhallgatott történetét. Ezért most nem kizárólag a zsidó vallás liturgikus tárgyai és a vészkorszak emlékei lesznek láthatóak, ahogy korábban, hanem olykor kacatnak, lomnak tűnő dolgok is, amelyeknek eddig nem ismertük a történetét.

Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár állandó

Olyan, látszólag értéktelennek tűnő tárgyak, amelyek nélkülözhetetlenek a zsidó muzeológia megértéséhez, és elgondolkoztatnak azon, vajon mi a különbség egy mindennapi, egy vallási tárgy, vagy egy történelmi dokumentum között. Így kerülhet a műtárgylistára egy tejszínkiöntő, egy vakolókanál, egy báli cipő, egy moziplakát, az 1905-ös polgári forradalom zászlaja, Kossuth Lajos névjegykártyája, vagy egy marék homok a Szent Földről.

A magyarországi zsidó kultúra megértése ezúttal a zsidóság saját értelmezési hagyományán keresztül történik: tárgyaikat a talmudi kommentár-gyakorlatnak megfelelően ölelik körül különböző értelmezések, azonban itt sem kész válaszokat kínálnak a látogatónak. Az örökség-értelmezés folyamata nem lezár, a múzeum integrálja a kortárs reflexiókat és fordítva: igyekszik elősegíteni a néző aktív, reflektív viszonyát egy múzeum és egy közösség 100 éves örökségével.

Március 10-én egy rendhagyó éjszakai múzeumozás keretében búcsúzik a régi kiállítás.