Bódi Barbara Boba: Kortársak 2, Bari Janó portréja (Fotó/Forrás: Pesti Vigadó)
Alkotói gesztus – külső figyelem – gyakorlás – siker.
A fenti sor le is záródhat körszerűen önmagában, de spirális ívvé is válhat, végigkísérve a felkészülés évtizedeit, egész életre szóló, lüktető folyamattá sodródhat. A gyermekrajztól a tehetségkutatáson keresztül, a strukturált művészképzés alap és felsőfokú rendszeréig, Magyarországon az alkotó ember több irányból érkezhet a művészi pálya első évtizedéhez. Itt kezdődik a kemény szelekció, ahol a mérőműszerek és mértékegységek homályosságát időnként túlvilágítja a vibráló szakmai közvélemény, intézményi és a for-profit figyelme, vagy máskor épp ellenkezőleg: a tehetség „szerénysége” okán csöndes alkotói praxissá válik.
A külső figyelem ebben az életszakaszban a legbizonytalanabb, inkább véletlen, de az is lehet, hogy sorsszerű.
Van néhány állami ösztöndíjprogram, mint a Derkovits Ösztöndíj, vagy az NKA-pályázatok, de ezeket a fiatal művészek 10-20%-a érheti el. Itt segíthet a korábbi keltezésű mester-tanítvány kapcsolat, az újra éledező művésztelepi közösségek alakulása, de már a kereskedelmi galériák, műhelyek is kezdik keresni, felfedezni, igazolni a tehetségeket.
Ám az MMA Művészeti Ösztöndíjprogramja egy új, jelentős, közpénzből létrehozott mecenatúra, amely első évfolyamának (2018-2021) eredményét a Departure kiállítás és az azt kisérő jelentős művészeti kiadvány adja közre. Amikor támogató stratégiáját az MMA kidolgozta, azt gondoltuk,
remek hátteret és biztonságot fog jelenteni az ösztöndíjasoknak az a három év, amit kizárólag és célzottan a saját munkájuk, alkotói programjuk fejlesztésére fordíthattak.
Az immár negyedik alkalommal meghirdetett Ösztöndíjpályázat lehetőséget kínál a 20 és 50 év közötti, az anyaországbeli, határon túli és hazai kulturális kisebbséghez tartozó, figyelemreméltó művészeknek is. A pályázat kritériumai között fontos szerepe van a négyhavi beszámolási kötelezettségnek, de ennek a mibenléte és a hozománya tejesen ismeretlen volt a szervezők számára. Az alkotók inkább bizalmatlanul viszonyultak hozzá, hiszen ilyenkor szükségszerűen a munkafolyamatban lévő művek, kísérletek kerülnek megmutatásra.
iski Kocsis Tibor: Balatonvilágos, diptichon (Fotó/Forrás: Pesti Vigadó)
A képzőművészek a tevékenységük során mindenkor a bőrüket viszik a vásárra, mert nincs főnökük, aki eligazítaná őket, és ellenőrük sincs, aki véleményezné. Így egy-egy alkotói ciklus lezárta, megmutatása után
az egyéni vagy nagyobb csoportos kiállítás alkalmával a publikálás jóleső érzésén túl mindig nagy érdeklődéssel várják a szakmai és látogatói véleményeket egyaránt.
Ennek megfelelően a beszámolóknál lehetőség nyílik egy potenciális alkotói reakcióút megnyitására, hiszen egyfajta workshop keretében nemcsak megmutatják munkájukat, hanem beszélgetés is kialakulhat az egyéni és kollektív kulturális és szakmai kérdésekről.
Erős Apolka: Femme Fatale I. (Fotó/Forrás: Pesti Vigadó)
Az első évfolyam beszámolói során fokozatosan rajzolódott ki, hogy ezek az intenzív együttlétek, egymás megismerése, az alkotó folyamatokba való belelátás, a különböző kifejezési módok hiteles megnyílása, a minőség, az elkötelezettség és a személyiség milyen széles variációsorát tudja felmutatni a művészi megnyilvánulásnak, és a későbbi közös munkának. Három év alatt tizenkét együtt töltött nap még a szekcióvezető számára is a művészeti diszkurzus vadonatúj, hatékony eszköze lett. A harmadik beszámoló alatt tapinthatóvá vált a „véletlenszerűen” összekerült tizenhat alkotó és egy művészettörténész közösséghálója. A második évben beütő világjárvány a személyes találkozást kizárta, így mi is az online térben, konferenciaformában maradtunk kapcsolatban.
2021 nyarán az újra együttlét alkalmával a tizenhét ösztöndíjas sorban kibontotta a féléves bezártság személyére és a művészetére átsugárzó hatásait.
A megismert alkotóutak érdekes művészetlélektani és alkotásszociológiai tapasztalatot gyümölcsöztek a három év alatt, így kijelenthető, hogy a folyamatosan működő ösztöndíjprogram kiváló forrása lehet a művészi alkotás szociológia, lélektan és filozófia tudományos kutatásainak. Bizonyos karakterjegyek: a művészet iránti elkötelezettség, a munkaszeretet, az értéktisztelet, a kíváncsiság, a makacsság, az elhivatottság létrehoz egy közös aurát, ami egy nem várt segítség, mert ez a metodika a tanulásnak, az épülésnek és az egymás építésének az alapja. Ilyen fogalom, hogy művésztovábbképzés nincs, nem is létezik a közbeszédben. Pedig a hatvanas évek óta a szellemi élet „civil talaján” már működött.
Így jöttek létre baráti körök, művésztelepek, szimpozionok.
De most ez a jelenség akadémiai talajt kapott, ami állami támogatással rendszerré válhat.
Végül kiemelném: a Vigadóban látható Departure kiállítás nem csupán egy sokszínű, változatos, magas szintű válogatás, hanem érett, kiforrott művészek érdek nélküli, intenzív egymásra figyelését, az ebből eredő elemelkedést, közös gazdagodást, vagyis a magasabb, szélesebb szellemi horizontot is sugározza.
Departure
március 18. – május 8.
Kurátor: Farkas Ádám professor emeritus, Kossuth-díjas szobrászművész, Az MMA elnökségi tagja
Szervező: Magyar Művészeti Akadémia
Támogatott tartalom.
Fejléckép: Gálhidy Péter: Helyzet (fotó/forrás: Pesti Vigadó)
hírlevél
