Velence, a lagúnák városa, mindig is híres volt arról, ahogy ódon sikátorai közt barangolva magunk körül érezzük a város időkapszulaként megőrződött, felbecsülhetetlen történelmi rétegeit, melyek sajátosan kapcsolják össze szemünk előtt a múltat a jelennel. Az egyik kihagyhatatlan múzeum, amit minden ide látógatónak figyelmébe ajánlunk, a Galleria dell’Accademia, amelynek idén tavasszal megnyílt Corpi moderni (Modern testek) című kiállítása ennek a művészettörténeti barangolásnak kiváló példája: a tárlat az emberi test ábrázolásának fejlődését bemutatva tárja elénk, milyen kulturális, tudományos és művészeti rétegeken keresztül értelmezhetjük újra önmagunkat a 21. században.
Leonardo da Vinci – a reneszánsz zsenialitás őstípusa
A kiállítás egyik központi eleme – mintegy szimbolikus kiindulópontja – Leonardo da Vinci 1490 körül készült Vitruvius-tanulmánya, az emberi test arányairól született rajza, amely a reneszánsz emberideál egyik legismertebb szimbólumává vált. Az ikonikus alkotás nem csupán a reneszánsz polihisztor anatómiai érdeklődésről tanúskodik, hanem arról is, hogyan gondolkodtak a 15-16. században az ember szerepéről a világegyetemben: Leonardo a testet a természet arányrendszeréhez, a geometriai formákhoz, mi több a kozmoszhoz viszonyítva értelmezte.
A híres kép most kivételes körülmények között került újra a közönség elé – nem mindennapi alkalom, hiszen a sérülékeny mű ritkán hagyja el a Galleria dell’Accademia archívumát, és csak a legmegfelelőbb klímakörülmények között állítható ki (legutóbb 2019-ben, Leonardo születésének 500. évfordulója alkalmából rendezett nagyszabású kiállítás keretében csodálhatta meg a nagyközönség a Louvre falai közt). A tárlat így már önmagában emiatt is különleges esemény, de valódi jelentőségét az adja, ahogyan a Vitruvius-tanulmány köré épülő diskurzus új értelmezési lehetőségeket kínál.
A kiállítás nem csupán historikus visszatekintés, hanem valóban összekapcsolja a múlt nagy mestereit a kortárs gondolkodással.
Olyan témákat vet fel, mint a test fragmentációja, a mesterséges intelligencia és a biotechnológia hatása az önképünkre, valamint az identitás kérdései a testkép tükrében.
Az alkotók között olyan páratlan művészek szerepelnek, mint Albrecht Dürer, Michelangelo Buonarroti, Antonello da Messina, Giacomo Balla, Giorgio de Chirico, valamint kortárs alkotók, akik a test fogalmát nemcsak esztétikai, de társadalmi, pszichológiai és politikai szempontból is újraértelmezik.
A kiállítás kurátori víziója
A kurátorok, Michela Scolaro és Roberta Battaglia a Corpi modernit nem csupán kiállításként, hanem élő, gondolkodásra és párbeszédre ösztönző térként álmodták meg. A céljuk az volt, hogy az emberi testet ne csupán biológiai entitásként, hanem társadalmi, kulturális és filozófiai „tükörként” mutassák be – amely egyszerre képes megjeleníteni a múlt embereszményét, miközben reflektálni tud a jelenkor dilemmáira. A kiállított anyagok között helyet kapnak anatómiai rajzok, kortárs fotográfiák, 20–21. századi festmények, valamint digitális installációk, amelyek új fényt vetnek a testábrázolás fogalmára.
A képre kattintva galéria nyílik:
A kiállításban idő- és fogalmi rend szerint is végigjárhatjuk a testábrázolás útját – az ókori idealizmustól a középkori spiritualizmuson át a reneszánsz humanizmusig, majd onnan napjaink szorongásokkal teli testképéig. Amennyiben 2025 nyarán egyetlen velencei kiállítást szeretnénk felkeresni, ez az, amit nem érdemes kihagyni!
A kiállítás 2025. július 27-ig tekinthető meg.
További kincsek az Accademiában
Ha már ellátogatunk a Galleria dell’Accademiába, érdemes egy pillantást vetni két további, nemrég bemutatott különlegességre is. Mindkét mű az elmúlt év restaurálási munkálatai révén vált újra a közönség számára hozzáférhetővé – és mindkettő saját korának művészeti csúcsát képviseli.
Paolo Veneziano: Santa Chiara poliptichonja
A 14. századi velencei festészet egyik legjelentősebb alakja, Paolo Veneziano A Szent Szűz megkoronázása-poliptichonján ötvözi a bizánci hagyományokat a korai itáliai gótika elemeivel. Az aprólékosan megmunkált táblaképek nemcsak vallási funkciójuk miatt jelentősek, hanem stílustörténeti mérföldkövek is – a restaurálásnak köszönhetően most új színekben, lenyűgöző részletességgel láthatjuk őket.
Paolo Veneziano: A Szent Szűz megkoronázása-poliptichon, 14. század (Fotó/Forrás: Kiss Dániel Áron)
Giorgio Vasari velencei remekműve
Giorgio Vasari neve sokak számára elsősorban mint művészettörténeti és önéletrajzíró író ismert, ám életműve festőként is rendkívül gazdag. A lepantói csata (La Battaglia di Lepanto) című, allegorikus falfestménye, amely eredetileg udvari reprezentációs célra készülhetett, most egy átfogó restaurálási projekt lezárultával eredeti fényében tekinthető meg. A festmény nem csupán Velence egy jelentős történelmi eseményét ábrázolja, hanem szimbolikus jelentéssel is bír, értelmezhető a kereszténység győzelmeként az iszlámmal szemben.
Giorgio Vasari: A lepantói csata allegóriája, 16. század (Fotó/Forrás: Kiss Dániel Áron)
Fejléckép: Leonardo da Vinci: Vitruvius-tanulmány, 1490-1497, részlet (fotó/forrás: Galleria dell’Accademia)
hírlevél
