Monet és a Lélek Kertje

Az Exhibition: A modern kert festői: Monet-tól Matisse-ig című angol dokumentumfilm neve  ellenére inkább Monet-ra és azon belül is a Giverny-ben kialakított kertjére fókuszál, noha érintőlegesen említést tesz más festőkről is, úgy, mint Matisse, Pissarro, Liebermann, Bonnard, Sorolla, Nolde és Kandinszkij.  A film fókuszában a kert mint a modern festészet fontos témája és ihlető forrása áll. A londoni Royal Academy of Arts 2016-os kiállítása mintegy százhúsz remekművön keresztül mutatta be e közkedvelt motívum szerepét, alakváltozásait az 1860-astól az 1920-as évekig, az impresszionizmustól az avantgárdig.

Az Exhibiton on Screen tárlatot bemutató filmje révén amellett, hogy jó néhány alkotást is láthatunk, megismerkedhetünk Monet giverny-i kertjének történetével és az ott alkotott festményeinek keletkezési körülményeivel. A nílusi vízililiomokat ábrázoló panorámaképet Monet 1915-től 1926-ig, haláláig festette. A mű személyes válasza volt a háború tragédiájára. Az 1950-ben szétdarabolt és részletekben értékesített festményegyüttest a londoni tárlaton újraegyesítették. Ma a párizsi Tuilleriák kertjében álló Orangerie-ben látható.

A szenvedélyes kertész

Mielőtt Monet 1883-ban a Szajna-parti Giverny településre költözött volna népes családjával, albérletekben élt. Egész életében szenvedélyesen kertészkedett, így akárhová is költözött, mindig létrehozott egy kertet. A művész számára a virágok olyanok voltak, akár a palettán a festék: nemcsak színük, hanem nagyságuk szerint is gondosan elrendezte a növényeket, mintha csak szobrászkodna.

Ha Monet felkelt, és a fények „nem voltak jók”,

– hangzik el a filmben. Ilyenkor csak az ágyában feküdt, mozdulatlanul, annyira imádta a kertjét festeni, ami harminc éven át szolgált témául művészetének. Hatalmas házában rendszeresen vendégül látott más festőket, köztük Bonnard-t, Renoirt és Matisse-t. A tárlaton az a mű is szerepelt, amelyet Renoir készített Monet-ról miközben kertjét festi (Monet kertje Argenteuil-ben, 1873.).

Claude Monet tíz évvel később, 1893-ban vásárolta meg a birtokához vezető út másik oldalán fekvő területet, ahol kialakított egy tavat is. Hosszas procedúra előzte meg azonban a tó létrehozását, amely aztán leghíresebb festményein is megjelenik a rajta ringatózó vízililiomokkal. A szükséges építési engedélyt nem kapta meg egykönnyen, ugyanis a környék lakói azzal vádolták,

Szerencsére azonban végül megszerezte az engedélyeket, ezzel megteremtve egy olyan lélegzetelállító vízikertet, amelynek megfestésével aztán örökre beírta magát a művészettörténetbe.

Claude Monet: Tavirózsák, 160,6 x 180,6 cm, olaj, vászon, 1914. (Fotó/Forrás: Portland Art Museum/Wikipedia)

A Tavirózsák (vagy Vízililiomok) sorozata kétszázötven vászonra alkotott festményből áll. Ezek nagy részét, amelyek legismertebb képei közé tartoznak, úgy festette meg, hogy már szürkehályogban szenvedett. A Tavirózsákat az első világháború kitörésekor is töretlenül festette tovább, annak ellenére, hogy

Késői művei közül egyébként keveset fejezett csak be, egy levél tanulsága szerint nem is volt elégedett az akkor készült munkákkal, ám a téma kidolgozását megszállottan folytatta tovább. A Tavirózsák tizenkét pannóját 1926-ban fejezte be, és rögtön a francia államnak ajándékozta. A műveket először 1927-ben, a Musée de l’Orangerie galériában állították ki, ám ezt a festő már nem élhette meg.

Fejléckép: Monet híres kertje Giverny-ben. (Fotó/Forrás: David Bickerstaff)