Vizuál

Mozgóképek az éterben

2011.06.07. 09:45
Ajánlom
M Tóth Évával az animáció történetét feldolgozó kötete, az Aniráma kapcsán beszélgettünk.

M Tóth Éva igazán sokoldalú személyiség. Tervezett könyvet, készített reklámot és tv-főcímet. Szerkesztett és vezetett televíziós műsort, grafikusként számos galériában állított és állít ki. Mindezek mellett pedig egyetemen tanít, és animációs filmeket készít. Vagy éppen könyvet ír róluk.

- Animare necesse est, animálni márpedig muszáj. Talán nem tévedek nagyot, ha elhivatott krédóként olvasom a kortárs animációs mesterekről készített portrésorozatának címét. Pontosan mi jelenti önnek a motivációt az animációs mozgóképek készítéshez, vagy - ahogy az Aniráma című könyvében teszi - az animációról való beszédhez?

 - Azt hiszem, mindnyájan szenvedélyből foglalkozunk ezzel a műfajjal. Mindenki, akit az animációs filmkészítés világából ismerek. Mi erre tettük fel az életünket ‒ egy jelentős részét legalábbis biztosan. Az animáció ugyanis olyan kifejezési lehetőség, amelyben sokféle művészeti terület összpontosul. Kitűnően alkalmas ezért a sokfelé érdeklődő, kicsit talán szétszórt személyiség számára - amilyennek én magamat is gondolom -, mivel több irányból lehet közelíteni egy gondolathoz, problémához. Az ismeretek, élmények megosztása pedig egy idő után szerintem természetes igénnyé válik. Kiváltképpen akkor, ha a hivatalos művészettörténetben, művészettudományban alig esik szó az animációról. Ezt szerencsére már csak bizonytalanul tehetem hozzá, hiszen az utóbbi időben egyre több fiatal művészettörténész, filmesztéta fordul érdeklődéssel és felkészülten az animációs mozgóképek felé. 

- Az Aniráma vállaltan szubjektív. Karon ragad, és kiszólásokkal, ajánlásokkal, hangsúlyokkal és kihagyásokkal vezet végig az animációs filmkészítés történetén. Az első leütéstől fogva ilyennek szánta, vagy írás közben alakult így a könyv hangvétele?

- A könyvben azokat az élményeimet próbálom megfogalmazni, és azokat a történelmi tényeket egymás mellé rakni, amelyek számomra is érdekesek, fontosak voltak. A bevezetőben szabadkozom is emiatt, mert az Aniráma feltehetően nem egy konvencionálisan szakszerű, teoretikus megfontolások alapján készült mű. Ha egy filmtörténész, vagy esztéta írta volna meg, bizonyosan más szerkesztőelvek vezérlik. Más csomópontokat, más csúcsokat emelt volna ki az animáció történetéből, és valószínűleg más lett volna a kötet hangvétele is, hiszen az illető kívülről, objektivitásra „kárhoztatva" lett volna kénytelen fogalmazni. Én viszont - miután benne élek, dolgozom - nagyon rosszul éreztem volna magam, ha távolságtartóan, szikár objektivitással kell szólnom az animációról. Kezdettől úgy éreztem, hogy csupán szubjektív szemszögből érdemes láttatnom a műfajt. Amennyiben így sikerült az animációs mozgókép iránti érdeklődést felkeltenem, netán néhány tudós kollégát is felbosszantanom és alaposabb, összetettebb munkák írására buzdítanom, akkor az Aniráma már el is érte a célját. Jómagam pedig örömmel veszem majd a kezembe a bizonyára már készülő vaskos és alapos köteteket.

- Milyen a könyv visszhangja, hogy fogadta a szakma?

- Úgy tapasztalom, a szakma jó része örült a megjelenésének. A kollégáimtól anyaggyűjtés közben is rengeteg segítséget kaptam. Talán várták is, hogy napvilágot lásson végre egy ilyen tartalmú munka. Befejezni azonban rettenetes volt. Öt perc sem telt el, hogy kitettem a végére a pontot, és máris arra gondoltam, milyen jó lett volna még, ha erről, meg amarról is szó esik. Úgy gondolom, a könyv hossza elegendő az érdeklődés felkeltéséhez, azt azonban én is tudom, hogy a magyar animáció történetéről szóló fejezetet sokkal bővebben, gazdagabban is lehetett volna tárgyalni. A lapszéleken szereplő képek mérete is racionális döntés eredménye. Egyszerre törekedtem ugyanis a szellős, esztétikus megjelenésre és a minél sokszínűbb tartalom összefésülésére. Tervezőgrafikusként pedig irányítani szerettem volna leendő olvasóim figyelmét. Lehet, hogy ez a döntés túl szikár szerkezetet eredményezett, de vállalom.

- A könyv bevezetőjében röviden ír az animáció-készítők családjába való megérkezéséről, beköltözéséről. Érdekelne, hogy fest manapság ez a família, a magyar animációs szakma?

- Mindenekelőtt szétszórtan. A stúdióháttér ugyanis bizonytalanná vált, és ez szétzilálta ezt a jó kis közösséget. A szétszóratás abból a szempontból üdvös viszont, hogy sokszínűbb, szabadabb alkotást, nagyobb mozgásteret produkált. A kilencvenes években végigéltem egyrészt a Pannónia Filmstúdió végnapjait, reklámügynökségi tervezőként pedig volt szerencsém a legújabb számítógépes technológiával találkozni és dolgozni. Úgy érzem, korábban egyfajta filozofikus, felelős gondolkodásmód hatotta át az animációs filmkészítést. Mára a komolyság terhe mintha lekerült volna a filmesek válláról. Mostanában kevesebb vesztenivalóval, és több javítási lehetőséggel lehet mozgóképet létrehozni, és ettől az animációs műfaj felelőssége is megkopott. Így a legújabb idők lehetőségei, sokoldalú eszköztára és szabadságfoka dacára, napjainkban mintha súlytalanabbá vált volna az animáció is. 

- A demokratizálódás azért lehetőségekkel is kecsegtethet. A zenébe például frissességet csempésztek a saját készítésű zenék.

- Persze. Tanárként én is élvezem, hogy olyan fiatalokkal találkozom, akik technikai tudással és praktikus élményekkel felvértezve érkeznek az egyetemi, főiskolai művészeti képzésbe. A számítógépes programok világa azonban nem törli el végképp a hagyományos filmkészítési módokat és attitűdöt. Azt tapasztalom, hogy minél elkötelezettebben érdekel valakit az animáció, annál inkább keresi a kapcsolatot a régi mesterekkel, annál nyitottabb a műfaj klasszikus hagyományaira. Rengeteg mozgókép kering az éterben, kevés ugyanakkor az olyan, amelyik öt, vagy akár csak egy év múlva is érdekes lesz még, ami igazi műként tud létezni. Úgy vélem, sokakban azért alakul ki egyfajta felületesség, mert a képeket, képsorokat mostanság hamar össze lehet dobni. Világunkat a gyors létrehozás és fogyasztás jellemzi, és ez, sajnos, nem kedvez azoknak a műveknek - legyen szó irodalomról, zenéről, filmről - amelyek nehezebben adják meg magukat, amelyekre több időt kell szánni. De azt hiszem, mégis azok az alkotások viszik előre az egyes műfajokat, ígyaz animációt is, amelyek vállalják az autonómiát és nem igényeket szolgálnak ki, hanem igényeket teremtenek. 

- Készül új filmmel? 

- Karinthy Capilláriájából próbálok egy operanimációt festeni, kollázsolni, Vidovszky László nagyszerű hang-képeire, kiváló animációs kollégák közreműködésével, immár 2003 óta. Hét év alatt állítólag az emberi test egészen a sejtekig kicserélődik. Nos, a 2003 óta eltelt időben ebben a filmben is nagyon sok minden változott. Néha magam is elbizonytalanodtam, elkészül-e valaha, hisz annyira lehetetlenek a körülmények, és olyan sok energiát rakunk a bizonytalanba. De amíg van szufla bennem és az alkotóközösségünkben, addig csináljuk. Bízunk benne, hogy akár eklektikus torzóként is érzékeltetni tud majd valamit az eredeti ötletből. Ötletek, inspirációk, persze továbbra is vannak. És éppen azért, mert az animációhoz való viszonyomat a már említett szenvedély jellemzi, nem valamiféle merev szakmai menetrend, az ötleteimet akár irreális körülmények közt is igyekszem megvalósítani. 

M Tóth Éva: Aniráma - Animációs mozgóképtörténet, Kortárs Könyvkiadó 2010, 128 oldal, 3500 Ft.

Programkereső

Legolvasottabb

Színház

Venczel Vera az MMA kitüntetettjei között

Október 18-án átadták a Magyar Művészeti Akadémia tagozati díjait. A kitüntetéseket minden kategóriában két-két főnek ítélik oda, a Színházművészeti tagozat elismerésében Venczel Vera és Dobos Imre részesült.
Zenés színház

„Körül szeretnék nézni a világban” – Interjú Fürjes Anna Csengével

Egyetlen magyarként került a IV. Nemzetközi Marton Éva Énekverseny döntőjébe Fürjes Anna Csenge, aki fiatal kora ellenére több kisebb-nagyobb szerepet énekelt már a Magyar Állami Operaház produkcióiban is. A mindössze huszonöt éves mezzoszopránnal beszélgettünk.
Színház

„Na, Kisdajka, gyerünk!” – kiállítás nyílt Dajka Margit életéből

A Kisdajka. Dajka Margit (1907-1986) pályaképe című tárlaton a színésznő gazdag, fordulatos és országokon átívelő életútja elevenedik meg fotókon, videókon, nyilatkozatokon és önvallomásokon keresztül.
Zenés színház

A művészet lázadása

Hargitai Iván legújabb rendezésével egy örök érvényű történethez nyúl, fiatalok útkeresésén, sikerein és bukásain keresztül beszél az életről. A székesfehérvári Vörösmarty Színház Fame-előadása eltávolodik a hagyományos színházi keretektől, már-már cirkuszi poronddá változtatva a teret.
Zenés színház

Isten, haza, család – és ami mögötte van

Alföldi Róbert legújabb rendezésében a kortárs néptánc formanyelvét arra használja, hogy tükröt tartson a valóságunknak, miközben vizsgálat tárgyává teszi a népikultúra egykori berendezkedését, hagyományaink visszásságait.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Vizuál hír

Peruban is szerették Vörös Eszter Márquez-filmjét

Tovább folytatódik A Nagy Parranda – Történetek Gabriel García Márquezről című film sikersorozata. Vörös Eszter sajátos zenei és személyes nézőpontból készült dokumentumfilmje legutóbb Peruban nyert fődíjat. 
Vizuál Zöldhullám

KÉP-regény: Mindenki vegyen egy nagy levegőt!

A Fidelio sorozatában hétről-hétre új fotóját – és annak történetét – osztja meg velünk a Morphoblog szerzője, morpho, azaz Hegedűs Ákos. Ezúttal a pekingi szürke szmogról készített fotójáról mesélt.
Vizuál magazin

Kávéba öntött művészet

A tavalyi Mizo Art Coffee népszerűségén felbuzdulva a Szépművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Galéria ismét festők alkotásaival teszi élvezetesebbé a kávézást, a Mizo Coffee Selection új, limitált kollekciójában 30 festmény kapott helyet.
Vizuál ajánló

Kiállítás nyílt az SZFE-blokád eddig nem látott fotóiból

A Freeszfe Egyesület szervezésében megvalósuló tárlat az egyetemfoglalás 71 napjába enged betekintést, eddig nem látott felvételeken keresztül.
Vizuál ajánló

Két új Almodóvar-filmmel jön a Spanyol Filmhét

A válogatásban erős hangsúlyt kap Pedro Almodóvar művészete. Október 26-án debütál új filmje, a Párhuzamos anyasorsok, és két további alkotás is a nevéhez kötődik: az Emberi hang című kisfilmnek rendezője, míg a Benidormban havazik című Isabel Coixet-filmnek producere volt.