Vizuál

Műalkotás a digitális nyilvánosság korában

2020.06.22. 10:05
Ajánlom
A Lassú élet. Radikális hétköznapok című kiállítás áprilisban nyílt volna a Ludwig Múzeumban. Egy interjúsorozatban a kurátori csapat tagjait kérdezzük a csupán a virtuális térben látható csoportos válogatásról. A záró epizódban Készman József válaszolt kérdéseinkre.

Mi a tétje/van-e tétje a jelenlegi helyzetben a kiállításnak? Egyáltalán, fogunk-e még a jövőben kiállításokban gondolkodni?

Az biztos, hogy teljesen megváltozott minden. Ezzel együtt azért az szimbolikus jelentőségű, hogy ez a nemzetközi válogatás kollektív munka eredménye, amit a múzeum kurátorai közösen jegyeznek. Nem szeretném azt sugallni, hogy láttunk volna bármit is bekövetkezni, vagy a gondolkodás dinamikájánál fogva mintegy behívtuk ezt a kataklizmát, amit most érzünk, az talán a lelkiismeretfurdalás, hogy nem figyeltünk oda eléggé a dolgokra, egymásra.

8dced606d6dd2924005edc9caabba541-101750.jpg

Környezet és slow design (Fotó/Forrás: celialin149.wordpress.com)

Az egyetlen, amin elgondolkodhatunk, az nem a funkció, hanem a forma, hogy a művészet most képes lehet ellépni attól a hübrisztől és elitizmustól, ami körülveszi.

Sokan sok helyen megírták, hogy az életünk már nem lesz ugyanolyan a járvány lecsengése után sem. Mi várható a kortárs művészetben egy Covid19 utáni korban?

Egyelőre nem tudok olyan alkotóról, aki a járványdémon hatására letette volna a lantját. Inkább az lehet intő, hogy

egy pillanat alatt, váratlanul, mintegy a semmiből lecsaphat ránk egy kis világvége.

Nagyon sok képzőművészben ez korábban is megfogalmazódott, sőt, komplett stratégiákkal, javaslatokkal, személyes példákkal készültek is az apokalipszis utáni időkre. Igazából nem a végítélet csapott le ránk, hanem az utolsó előtti pillanat merevedett ki. Nem tud kiteljesedni, ahogy nem tud elmúlni se többé, mindig itt marad velünk.

Egyszerre bizonytalan és felkavaróan izgalmas a jelenlegi helyzet. Akár két teljesen ellentétes forgatókönyv is elképzelhető: az első szcenárió szerint végre mindenki megkönnyebbül, amint felszabadul a pandémia rémuralma alól, és ott folytatja, ahol abbahagyta. Minden ugyanúgy megy tovább, sőt még „úgyabban”, mint a középkorban, amikor egy-egy nagy halálos járványt népünnepélyek, nyilvános orgiák követtek. Semmit sem tanulunk, és mindent elfelejtünk, miközben bízunk a tudomány megváltó erejében: az egyes embernek semmit sem kell tennie, majd az okos tudósok és remek politikusaink mindent megoldanak. A másik véglet szerint hirtelen mindenki a világ és a természet iránt felelősséget érezve ledobja berögzült szokásait és régi gyakorlatait, és ökotudatos filantrópként él majd tovább. Vagy talán egyszerre is tud érvényesülni mindkét szemlélet.

IMG_1759-102134.jpg

Kilátás a múzeum második emeleti kiállítóterének ablakából. Jelenleg üres a kiállítótér, ahol a tárlat helyet kapott volna (Fotó/Forrás: Ludwig Múzeum)

A múzeumok világszerte viszonylag rövid idő alatt átálltak a virtuális tárlatvezetésekre, online kiállításokra. Milyen tapasztalatokat szereztetek az eltelt hónapokban? Milyen visszajelzéseket kaptatok a microsite-tal, az élő programokkal kapcsolatban?

Igazából a kéznél levő eszközökhöz és médiumokhoz nyúltak a múzeumok: virtuális túrák, bemutatók eddig is léteztek, és a digitális jelenlét, a gépek és médiumok használata magától értetődő mindennapi gyakorlat volt, mondhatni munkamódszer. Mindannyian számítógépeken dolgozunk, teljesen elektronikus a kommunikáció is. Szóval nincs benne sok újdonság, viszont az volt nehéz, hogy az újabb tartalmakat rapid gyorsasággal kellett legyártani, amihez külön infrastruktúra és emberi erőforrás kellett. Talán inkább a technológia volt a gyenge pont: szaggat a net, bénázik a skype, gyenge a wifi a hirtelen megnövekedett kapacitásigények közepette.

Egyértelműen pozitívak a visszajelzések, mind szakmai, mind laikus oldalról. Nem nagyon volt más választása az érdeklődőknek, mint hogy rátapadtak a netre, és onnan bizony annyira sok és sokféle információt kaphattak, hogy inkább a strukturálás és a szelektálás jelenthetett nehézséget. Tehát

a jelentős háttérzajban nehezebb lehet kibogozni a számunkra fontos információkat.

Igyekeztünk videókkal, beszámolókkal-bejelentkezésekkel és élő műsorokkal színesíteni a kulturális kínálatot. Hogyan lehet elevenné tenni az amúgy holt teret? A kiállítás microsite-ja egy külön kategória. Azt tapasztaltuk, hogy noha rengeteg szöveges és képi infót pakoltunk fel rá, videókkal kiegészítve, valójában mint egy kiállítást ismertető kizárólagos csatorna valószínűleg kevés. Kevés, mert alaphelyzetben pont a kiállítás egyik lényegét, a térben történő megjelenítés, a rendezés sajátosságait nem tudja megmutatni.

ways_of_making_04_o-102000.jpg

A slow design története – infografika (Fotó/Forrás: pinterest.com)

Hogyan értelmezte/szituálja (esetleg annulálja) a különleges helyzet a kiállításba beválogatott egyes munkákat?

Semmi nem lehet ugyanaz, mint előtte. Önmagában egy slow-tematikájú kiállítás sem azonos azzal, amit korábban jelentett vagy képviselt.

Az időzítésnek szintén nagy jelentősége lehet, több szempontból is. Számos mű banálissá válhat egyszerűen amiatt, hogy az előtt szituációjából az után-ban találja magát. A karanténválságot átélve gyenge utánlövésnek tűnhetnek amúgy nagyon is kurrens munkák, gondolatok. A megváltozott helyzet s benne a megváltozott világ joggal vetheti fel a kiállítás integritásának kérdését. Senkit sem fog érdekelni a kiállítás dokumentumértéke vagy aurája, kizárólag a művészeti állítások érvényessége számít. Mégis, úgy érzem, vagy pontosabban fogalmazva attól tartok, sok művész munkája eztán is aktuális lesz, merthogy természetesen a bennük tematizált problémák nem oldódtak meg maguktól. A vírusmizéria talán esélyt jelenthet arra, hogy jobban figyeljünk ezekre a globális gondokra, mint a felelőtlen túlfogyasztás, az ember és a természeti erőforrások kizsákmányolása vagy a mesterségesen kialakított és fenntartott vágyak és normák kontrollja – minthogy most saját bőrünkön éreztük meg, hogy ezeket nem lehet elbagatellizálni.

A kiállítás kurátori csapatának tagjai: Csizek Petra, Jan Elantkowski, Készman József, Petró Zsuzska, Popovics Viktória, Üveges Krisztina

A Ludwig Múzeum Slow Life kiállításáról itt tudhat meg többet>>>

Fejléckép: Készman József, a Ludwig Múzeum kurátora (forrás: Ludwig Múzeum)

LUDWIG MÚZEUM – KORTÁRS MŰVÉSZETI MÚZEUM

A Ludwig Múzeum - Kortárs Művészeti Múzeum az egyetlen közgyűjtemény, amely a nemzetközi és a hazai művészeket közös platformon mutatja be. A Múzeum Budapest fontos kulturális attrakciója, válogatott és dinamikusan fejlődő, jelenleg több mint 800 tételes gyűjteménnyel rendelkezik, melynek magját a Ludwig házaspár adománya képezi. A múzeum nemzetközi gyűjtőkörrel rendelkezik, a hatvanas évektől napjainkig keletkezett műalkotásokat gyűjti és mutatja be.

Legnépszerűbb

Színház

Új társulati tagok és jubiláló munkatársak a Vígszínházban

Díjátadóval és a jövő évad terveivel búcsúztatta a 2020/21-es évadot a Vígszínház társulata. A fennállásának 125. évét ünneplő teátrum vezetősége az eseményen köszöntötte a jövő évadtól társulati tagként ott játszó művészeket, valamint díjazta a kiemelkedő teljesítményt nyújtó munkatársakat.
Vizuál

Elhunyt Perczel Anna, építész, városvédő

2021. június 13-án elhunyt Perczel Anna az Óvás! Egyesület alapítója, Belső-Erzsébetváros épített és kulturális örökségének védelmezője, a pesti zsidónegyed lelkiismerete - adta hírül facebook oldalán az Óvás! Egyesület.
Vizuál

A megfejthetetlen ember - Nagy Dénes rendező, a Természetes fényről

Sárban úszó táj, sebhelyes kezek, feszítő csend és kiismerhetetlen vidék. Egy magyar honvéd gyalogosegység a mocsaras vidéket járva, eldugott orosz falvakban szovjet partizánokat keres. A Magyar Mozgókép Fesztiválon mutatkozik be Nagy Dénes első filmje, az Ezüst medve-díjas Természetes fény.
Klasszikus

Barokk muzsikától a dallamos kortárs zenéig - 11 éves az Anima Musicae

A 11 éves Anima Musicae korszakokon átívelő műsorral készül születésnapi koncertjére. Locatelli, Haydn, Dohnányi és Wolf Péter műveivel, valamint Balog József virtuóz zongoraművésszel köszöntik a közönséget és az élet visszatértét június 20-án este, a Nádor Teremben.
Klasszikus

Szabadtéri programokkal indul újra az Óbudai Társaskör

Július 9-én a Budapesti Vonósok háromnapos sorozatával nyit az Óbudai Társaskör, majd koncertekkel és zenés összeállításokkal várja a közönséget az Óbudai Nyár keretében. Vendégük lesz többek közt Bősze Ádám, Dés László és a Sárik Péter Trió.

Programkereső

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Vizuál Rendtörténet

Akik az erdőkből merítettek erőt

A Pálosok című tárlat az egyetlen magyar alapítású és máig működő férfi szerzetesrend, a pálos rend történetéről ad áttekintést. Egyszerre szól a világi és egyházi társadalom valamennyi csoportjához, s nyit azok felé is, akik kevés, vagy semmilyen tudással nem rendelkeznek a pálos rendről.
Vizuál gyász

Elhunyt Perczel Anna, építész, városvédő

2021. június 13-án elhunyt Perczel Anna az Óvás! Egyesület alapítója, Belső-Erzsébetváros épített és kulturális örökségének védelmezője, a pesti zsidónegyed lelkiismerete - adta hírül facebook oldalán az Óvás! Egyesület.
Vizuál gyász

Június 22-én vesznek végső búcsút Jankovics Marcelltől

Június 22-én, kedden 14 óra 30 perckor a Farkasréti temetőben vesznek végső búcsút Jankovics Marcelltől - adta hírül a Magyar Művészeti Akadémia (MMA).
Vizuál interjú

A megfejthetetlen ember - Nagy Dénes rendező, a Természetes fényről

Sárban úszó táj, sebhelyes kezek, feszítő csend és kiismerhetetlen vidék. Egy magyar honvéd gyalogosegység a mocsaras vidéket járva, eldugott orosz falvakban szovjet partizánokat keres. A Magyar Mozgókép Fesztiválon mutatkozik be Nagy Dénes első filmje, az Ezüst medve-díjas Természetes fény.
Vizuál hír

Fődíjat nyert Szajki Péter filmje New Yorkban

Összesen öt díjat, köztük a fődíjat hozhatta el Szajki Péter Most van most című alkotása a New York Film Awards-on.