Az Ann Lee végrendelete című filmben Ann Lee, a Shaker vallási közösség alapítójának története elevenedik meg, Amanda Seyfried főszereplésével. A karizmatikus vezető a nemek közötti és a társadalmi egyenlőség, valamint az önmegtartóztatás eszméjét hirdette. Követői szentként tisztelték, és mély odaadással vették körül az írni-olvasni sem tudó, látomások által vezérelt nőt. A film az utópia megteremtéséért folytatott küzdelem extázisára és a lelki gyötrelmekre fokuszál, miközben felcsendül jó tucatnyi Jézust dicsérő dal is lenyűgöző, vallásai transzban eltáncolva.
Olyan, mintha a Fehér szalagot összegyúrták volna a Jézus Krisztus Szupersztárral.
A történet az angliai Manchesterben kezdődik, ám nem az angliai városban, hanem Budapesten forgott, egyik producere pedig Petrányi Viktória. Nagyon jó érzés a vásznon percekig olvasni a magyar neveket a stáblistán.
Ugyancsak részben Petrányi Viktória produceri égisze alatt született Mundruczó Kornél A tengernél című alkotása. Noha Mundruczó már évek óta Berlinben él, most először látható alkotása a Berlinalén.
Amy Adams az At the Sea című filmben (Fotó/Forrás: 2026 ATS Production LLC)
Filmjének hőse Laura (Amy Adams), aki korábban ittasan okozott balesetet. A történet elején a rehabilitációról tér vissza családja otthonába, ahol azt a fontos kérdést kell megoldania, hogy akarja, illetve tudja-e folytatni régi életét, vagy kisöpri a csontvázakat a szekrényből, és újat kezd. A tengernél szép lassan bontakozik ki, szinte mozaikról mozaikra követi Laura útját a tagadástól az elfogadásig, ahol minden nüansznak, színnek, nézésnek, arcrezdülésnek jelentősége van. Mundruczó zenével és tánccal tarkított mozijában azt mutatja meg, hogy
a gyógyulás nem lineáris folyamat, és csak akkor érhető el és tartható meg, ha képesek vagyunk bizonytalanságainkat, gyengeségeinket és kudarcainkat is felvállalni.
A vége sem happy end, de mindenképp optimista a lezárás. A szépség ott van körülöttünk minden pillanatban, de csak akkor vesszük észre, ha belül jól vagyunk, az pedig nem adják nagy pofonok és szembenézések nélkül. A filmben külön öröm Frenák Pált látni a vásznon, ő alakítja Laura apját, akinek nem a lánya, hanem a tánc, a társulata és az alkohol volt az élete.
Míg Mundruczó kínál megoldást a végén, Lance Hammernek ez nem igazán sikerül, pedig a Queen at Sea Juliette Binoche főszereplésével súlyos erkölcsi dilemmákat vet fel: mit tegyünk, amikor idős szüleink már nagyon elesetté válnak? Joguk van-e a fiatalabbaknak megóvni őket saját döntéseiktől? Ki mondhatja ki, hogy ennek így nincs tovább értelme? A téma nyilván rendkívül összetett, ezért is nem egyszerű a válasz. Lance Hammer nem találja a kiutat, ezért újra és újra felteszi ugyanazokat a kérdéseket. Binoche mellet a főszerepben Tom Courtenay látható, aki 2015-ben Charlotte Rampling oldalán elnyerte a legjobb színésznek járó Ezüst Medvét a 45 Years című filmért, amelyben egy másik, szintén fájdalmas felismerésekkel és visszavonhatatlan döntésekkel teli házassági dráma elevenedett meg.
Isabelle Huppert a The Blood Countess című filmben (Fotó/Forrás: Berlinale 2026)
Isabelle Huppert a The Blood Countess (A vérgrófnő) című, újraértelmezett vámpírmítoszban tűnik fel. Több évtizeddel rejtélyes eltűnése után újra felbukkan a vérgrófnő a mai Bécsben, aki hűséges szolgálója segítségével megpróbál megtalálni egy veszélyes könyvet, amelynek hatalmában áll minden gonoszt elpusztítani, beleértve a vámpírokat is, akikhez ő maga is tartozik. A duó kincskereső és toborzó túrára indul a város pompás történelmi helyszínein, miközben két vámpírkutató és egy rendőrfelügyelő liheg szorosan a nyakukban. A filmrendező és képzőművész Ulrike Ottinger újragondolja a vámpír mítoszt:
egy fényűző kalandregényt alkotott, tele morbid humorral.
Jólesett pár nap fürdőzés a filmekben l’art pour l’art. Távol a nagy drámáktól, a politikától és a világmegváltó kérdésektől. Csak a sztoriért, vagy csak Binoche, Seyfried, Huppert vagy Adams egy-egy mosolyáért vagy mozdulatáért. De attól tartok, csak hagytak bennünket fellélegzeni szombatig, amikor is átadják az Arany és Ezüst Medvét. Addig biztosan megdobnak még bennünket pár kijózanító valóságszelettel, politikailag túlfűtött alkotással és súlyos, nehezen emészthető történettel.
Fejléckép: Wéber Kata és Mundruczó Kornél a 2026-os Berlinalén (Fotó/Forrás: Alexander Janetzko / Berlinale 2026)
hírlevél
