Vizuál

Munkaállomás: test/mozgás a Lakner GYM-ben

2012.11.16. 07:04
Ajánlom
Próbálták valaha az alagútszörföt? Volt már szerencséjük múzeumban fűrészelni vagy talicskát tolni? Lakner Antal Munkaállomás című tárlatán a Ludwig Múzeumban - sok más mellett - január 6-ig mindezt megtehetik. Sajgó ujjpercekkel megírt kritika következik.

Egy átlagos szép nap Lakner cityben

A csuklómon lakó Dermoherba ébreszt. Rég összebarátkoztunk már. Bájos, mutatós tenyészet. Reggelente kiszellőzteti a sejtháztartásom, cserébe csak némi testmeleget igényel. Afféle környezettudatos testékszerként viselem és nem is áll rosszul. A reggeliző asztalnál kanalazok párat a vitamindús Eurofarm-pépből, hozzá - mint rendesen - Spermocolor teát kortyolok. A mai nap színe: ciklámen. Mialatt egy eleganciát hatékonysággal ötvöző mozdulatsort gyakorlok a falba épített Bankomat-szimulátoromon, a telekép a legújabb városmarketing-beruházásról tájékoztat. A Bundesberg-projekt célja az élettér vertikális irányú növelése. Legyen úgy - motyogom magam elé az ajtóban, ahol egy kék cetliről kérdés mosolyog rám: MEGLOCSOLTAD?

Post-it nélkül megfeledkeznék a szobanövényről, hisz az Eurotrop olyan félénk, hogy kizárólag a föld alatt hajt. Ha viszont elmulasztom az öntözést, nyomban kileheli a lelkét. A kaspó megtelik. Azt hiszem, indulhatok végre. A liftben hűvös női hang diktálja a reggeli stretching-penzumot. Határozott, alapos. A nap végén jó volna meginni vele egy Eurofarm-koktélt - fut végig az agyamon -, de az efféle búgó hangú félgép-spinék bizonyos intelligencia-izomzat kvóciens alatt elérhetetlenek. A tegnapi húzódás miatt egyelőre a nagylábujjam is annak bizonyul. Szédülten lépek ki az utcára.

Hogy a mozgólépcsőút idején se tétlenkedjek, kölcsönzök a trafikból egy felvonó-lólengőt. Némi jatt ellenében a csillogó króm-molibdén vázat kapom meg. Lefelé kétszer is megcsinálom rajta a Magyar-vándort, így aztán elégedetten ugrok le a szerről. A hűsítő léghuzat jelzi: szerelvény érkezik. Annyi időm maradt még, hogy a lejátszási listáról kikeressem a kedvenc délszláv garázsszörf-muzsikám. Mire az ajtók záródnak, én már javában alagútszörfözöm. Passzentos öltönybe préselt testemet hullámok nyaldossák. A végállomáson üres Art Mobile-ok sorakoznak. Állandó edzőtársammal felpattanok az egyikre és áttekerünk a híd túlsó oldalára. Ideátról, odaátra. Ajkunkon az ilyenkor szokásos „I live by the river"-ordítástól még gyorsabban repül a háromkerekű, oldalkocsis bicaj. A konditerem előtt parkolunk le. Kezdődhet az egész napos móka.

Egy átlagos szép délután a Ludwig Múzeumban

Aki találkozott már Lakner Antal munkásságával, tudhatja: a fentebbi bekezdések nem egy tudományos-fantasztikus regényből származnak. Persze Lakner termék-műtárgyai/műtárgy-termékei kellőképp futurisztikus válaszokat adnak jelenünk társadalmi kérdéseire. Kritikus-humoros attitűdje, művészetszociológiai megközelítése, illetve gondolatközpontúsága felől szemlélve Lakner művészete a konceptualista hagyomány folytatásának látszik. Ám ha a konceptualizmusra oly jellemző anyagellenesség elvetésére, valamint a fizikai megvalósítás kiemelt szerepére gondolunk, mégiscsak a kellően obskúrus posztkonceptualista meghatározás illik inkább rá. Persze a címkézésnél sokkal fontosabb Lakner egyéni látásmódját, alaposságát, munkáinak sokszínűségét és gondolati egységességét hangsúlyoznunk.

A Munkaállomás című kiállításnak az 1998 óta újabb és újabb elemekkel bővülő INERS-széria darabjai adják a gerincét. A kiállítótér központi terme ezért a tárlat idejére gumitéglás edzőteremmé alakult. A Lakner GYM látogatói a klasszikus erőfejlesztő gyakorlatok közül talicskatolásban, fűrészelésben, valamint teddy hengeres pszeudó-festésben próbálhatják ki magukat. Ám az INERS-kollekció nemcsak a konditermi munkavégzés értelmére kérdez rá ironikusan, hanem a hagyományos műtárgy-fetisizmusnak is hadat üzen. Lakner egy interjúban azt mesélte, hogy amikor az INERS-sorozat első tárgyait állította ki, többen azt hitték, edzőterem nyílt a galéria helyén.

A legújabb INERS-gépek mértéktelen kütyühasználatunkra reflektálnak. A velük végzett finommozgásos gyakorlatok segítségével érintőképernyők és okostelefonok által megkövetelt izomzatot építhetünk - akár már néhány nap alatt. A gyurmával, vagy tömény gumival bevont felületek, a nehéz fémegerek, vagy a mágneses zoom-kesztyűk alaposan megdolgoztatják ujjperceinket. Súlya van továbbá minden szónak, amit a robosztus-rugós telefon nyomógombjain üzenetként pötyögünk be. Ugyancsak a sorozathoz tartoznak a PERCEIVER névre keresztelt, a Velencei Biennálét is megjárt aktív székek, amelyek a mozi-, vagy színházi előadások befogadóiban fellépő cselekvési késztetés levezetésére szolgálnak. A kiállítótérben tesztelhető a fentebb említett lift-stretching, az alagútszörf és a mozgólépcsőre szerelhető tornaszer is. Hiszik, vagy sem, miután a gyanútlan látogató kipróbált minden eszközt, jól esik egy nagy pohár vizet innia. Aztán következhet a duplagravitációs szkafander, szerencsések számára pedig a - regisztrációhoz kötött - mikrogravitációs tartály.

Laknernak kezdettől fogva dolga van a mozgással. Erről szól az 1991-es, Georg Winterrel közösen végrehajtott Expedíció című akciója is. 1991 októberében a tatarozás előtt álló Műcsarnokot pár napra fiatal alkotóknak engedték át. Az Iparosok dekoráltak, az apszisban koncerteket és divatbemutatókat tartottak, a Dózsa György út felőli mellékhajóban pedig csendesülős felolvasások folytak. A budai háztetőre hasonlító első terem társalgóként, kocsmaként üzemelt. A második és a harmadik teremben kaptak helyet a Képzősök alkotásai.

Lakner Antal és Georg Winter munkája nem követelt ugyan túl nagy felületet, produkciójukat mégis sokat emlegetik azóta is. Winter és Lakner előbb keresztirányban átfúrták a Műcsarnok falait - az épületet mintegy kiszellőztetendő -, az erről készített fotódokumentációt aztán a Szépművészeti Múzeum Márvány Csarnokában helyezték el. A közös munka címe: Expedíció. A rendhagyó alkotás túrára invitálta a látogatót, méghozzá kortárs és klasszikus közti, alig több mint nyolcszáz méteres távon. A lényeg - állítja az eseményről beszámoló Diana Kingsley - nem a happening maga, hanem az annak két színhelye között a befogadó által megtett út.

A haladás irányával, a mozgás relativitásával játszik el Lakner IRÁNYJELEK című 1993-as projektje is, melynek keretében három héten át a nyugati, illetve a keleti hídgerendákra installált IDEÁT, illetve ODAÁT feliratok fogadták az Erzsébet-hídon áthaladókat. Lakner később, a METRO ISTANBUL akcióval a kontinensek közti földalatti járat megalkotására is kísérletet tett. A Velencei Biennáléra tervezett praktikus járgánya, az Art Mobile pedig a hatalmas területű kiállítás standjai közötti közlekedést tette hatékonyabbá.

Előbbiek fényképes, makettes dokumentációjához hasonlóan a kisebb kiállítótermekben kaptak helyet a művész különleges növényi létformákkal és speciális táplálékkiegészítőkkel foglalkozó kísérletei, valamint a Németország újraegyesítésének metaforájaként és mementójaként (is) értelmezhető, ezer méter magasra tervezett mesterséges hulladékhegy, a Bundesberg-projekt bemutatója is. az Izlandi hadsereg-projekt keretében előállított páncélsátrat, tengeri megfigyelőszondát és egyenruhákat viszont a múzeum épületén kívül tekinthetjük meg.

Lakner felvetései - vonatkozzanak bár az önmagáért végzett, időminimalizálásra és muszkli-maximalizálásra törekvő testkultuszra, a poszthumán sorozatgyártásra, a génmanipuláció haszontalan mellékhajtásaira, a nagyvárosi passzív utazásra, vagy az épített környezet megállíthatatlan terjeszkedésére - egytől egyig időszerűek és relevánsak. Szórakoztatnak, de el is gondolkodtatnak: műtárgyfogalmunk sorozatos újragondolására, szélesítésére ösztönöznek, vagy legalábbis töprengésre késztetnek a műalkotás mibenlétét illetően. Lakner munkáinak ugyanolyan fontos részét képezi a művei mögött meghúzódó frappáns gondolat, mint a precíz kivitelezés. A Munkaállomás a Duna pesti oldalán tekinthető meg, s a Lakner eddigi munkásságát összefoglaló tárlaton a művész ismét bizonyítja: az ideát sem hagyta odaát.

Programkereső

Legnépszerűbb

Plusz

„Akik pörgetik a kultúrát” – Itt a Kult50 idei névsora!

A Fidelio idén is összeállította azoknak a művészeknek a névsorát, akik a saját területükön jelentős teljesítményt nyújtottak az előző év folyamán. Ezúttal is tíz kategóriában választottuk ki az alkotókat és alkotócsoportokat védnökeink segítségével.
Könyv

„Az utolsó mondattal kezdd!” – Könyv jelent meg Kulka János édesapjáról

Azt mondják, a kés Paganinije volt. Mert bebizonyította, hogy gyógyítást is lehet művészi szinten űzni. Ő volt Kulka Frigyes mellkassebész, tüdőgyógyász professzor, aki a mai napig etalon az orvostársadalomban. A hétköznapi embernek inkább a Kulka név üti meg a fülét, ami nem véletlen: a legendás gyógyító Kossuth-díjas színművészünk, Kulka János édesapja volt.
Könyv

11 különleges könyv az Ünnepi Könyvhétről

Az idén nagyon hányatott sorsúra sikeredett könyvhetet végül részben online tartják meg, de ez nem jelenti azt, hogy a könyves újdonságokból ne lehetne csemegézni!
Klasszikus

Amerikában éppen arról megy a vita, hogy rasszista-e a klasszikus zeneelmélet

De óvatosan ítéljünk a kérdésben, mert nem minden „libsi” mondja, hogy rasszista, és senki nem lesz híve a fehér felsőbbrendűségnek attól, mert szereti Beethovent vagy Wagnert.
Fidelio Tours

Művészcsaládok évszázados búvóhelye – Partitúra az Áprily-völgyben

„Megérkezik a busz Visegrádra, néhány jellemző, az autóból is értelmezhető tájkép, plusz drónfelvétel, utána átérünk Tahiba, a Péreli-Tolcsvay művészpár házához…” – így kezdődik a Partitúra Visegrád-környéki kalandozásának forgatási terve. Most szombaton, szeptember 19-én pedig már láthatjuk is a Duna tévén – a szokásos időben, 14.30-kor –, hogyan vendégeskedett Miklósa Erika operaénekes és Batta András zenetudós műsorvezető páros először Péreli Zsuzsa textilművész és Tolcsvay László zeneszerző otthonában.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Vizuál hír

Kénytelen elárverezni több műtárgyát a Brooklyn Múzeum a pandémia okozta válság miatt

Gyűjteményének több darabját kénytelen elárverezni a New York-i Brooklyn Múzeum, hogy a járvány okozta válságos pénzügyi helyzetből talpra tudjon állni, és biztosítani tudja a múzeum fennmaradását.
Vizuál

Nemzetközi pályázaton keresnek új igazgatót Pompeji élére

Nemzetközi pályázaton keresnek új igazgatót a Pompeji Régészeti Park élére, miután Masssimo Osannát, a romvárost 2015 óta nagy sikerrel irányító kulturális menedzsert az olasz állami múzeumok főigazgatójává nevezték ki.
Vizuál galéria

Budapest legmesésebb tetőteraszai

A Budapest100 csodája, hogy kinyitsz egy átlagos kaput a bulinegyed közepén és besétálsz egy 1800-as években épült ház ősfás udvarába. Vagy kijutsz egy tetőre és új perspektívát kapsz az egész városról. Galéria!
Vizuál ajánló

„Egyáltalán, doktor úr, nem tudok rendesen aludni" – pop-up kiállítás reflektál Csáth Gézára

Ötödik alkalommal adja át a Csáth Géza-díjat a Fiatal Írók Szövetsége szeptember 25-én Budapesten. A díjátadót követően az író életére és műveire reflektáló pop-up kiállítás nyílik a Petőfi Irodalmi Múzeumban.
Vizuál fotó

KÉP-regény: „Sajnos zárva vagyunk”

A Fidelio sorozatában hétről-hétre új fotóját – és annak történetét – osztja meg velünk a Morphoblog szerzője, morpho, azaz Hegedűs Ákos. Ezúttal azt idézi fel, milyen volt, amikor még lehetett koncertre járni meghitt klubokba és jazzkocsmákba.