Sandro Botticelli: Misztikus Krisztus születése
Az 1500-ra datált alkotás elsőre hiánytalan betlehemi miliőnek tűnik. Hogy a festményen jelen van a kisded Jézus mellett édesanyja, Mária és annak férje, József, ekkorra már általános festészeti hagyománnyá vált, a legkorábbi, ókeresztény ábrázolásokon csupán a jászolban fekvő Megváltó szerepelt. Szűz Mária szerepét a 431-es efezusi zsinaton tisztázták, amikor is istenanyává nyilvánították, ettől fogva állandó alakjává vált a betlehemi ábrázolásoknak, később Józseffel, majd a háromkirályokkal és a pásztorokkal bővült a sor. A tipikus felállást leszámítva Botticelli alkotása tele van csupa szokatlan gesztussal.
Sandro Botticelli: Misztikus Krisztus születése (Fotó/Forrás: Wikimédia)
A mű keletkezéséről maga a festő vall a kép tetején látható, görög nyelvű feliratban, itt az 1500-as év végét adja meg a készítés időszakának, egy vészterhes periódust. Ha a festmény előterébe nézünk, ott a halandókat ölelgető angyalok mellett patás ördögöket is felfedezhetünk. Ahogy minden kerek évfordulóhoz, úgy az 1500-ashoz is valami misztikus erőt kötöttek, sok más emberrel együtt maga
Botticelli is úgy gondolta, hogy küszöbön áll Krisztus második eljövetele.
Mivel Firenzében a 15. század végét politikai háborúk és éhínségek jellemezték, ezt az időszakot többen kötötték a Jelenések könyvében megfogalmazott világvégéhez. A Misztikus Krisztus születése karácsonyi kép, de apokaliptikus festmény is, ahol a jó győzedelmeskedik a gonosz fölött, ezért tűnnek el a repedések közt a kaján képű ördögök. A firenzei korareneszánsz mester munkáján meglátszik a hírhedt prédikátor, Savonarola tanításainak hatása. A hitszónok puritán elvei nyomán Botticelli feltehetően önszántából vetette a Hiúságok máglyájára egyes munkáit, amelyek így ma ismeretlenek. Savonarola és kormánya 1494-1498 között uralkodott Firenzében, négy év után a firenzeiek megelégelték a szigorú, fanatikus rezsimet, vezetőit kivégezték. Bár a prédikátor nem volt többé, tanainak hatására megkérdőjeleződött Firenze művészete, szépségkultusza. Törést okozott ez magában Botticelliben is, aki a Mediciek pártfogoltjaként az ünnepelt és megbecsült művészek körébe tartozott, a puritán tanítások viszont épp a világias, „istentelen” művészetet ostorozták.
A Misztikus Krisztus születése lényegében Savonarola egyik prédikációjának ábrázolása. A képen szereplő angyalok ruhája fehér, zöld és piros, ezek a hitet, a reményt és a szeretetet jelképezik. A képen Mária és a kisded Jézus alakja a legnagyobb, hiszen ők a legfontosabbak. A fekete ruhás halandók lehet, hogy épp Savonarola és két társa, akiket kivégeztek, a három őket ölelő angyal olajágakat tart, amik a béke szimbólumai. A festmény megrendelője nem ismert, emiatt feltételezhető, hogy azt Botticelli magának vagy egy titkos megbízónak festette, ráadásul fatábla helyett vászonra, így a művet el lehetett rejteni. Kivételes alkotásról van szó, amit az is alátámaszthat, hogy ez az egyetlen festmény, amit az itáliai mester aláírt.
Lucas Cranach: Pihenés Egyiptomba menekülés közben
A bibliai történet szerint a szent család Jézus születése után menekülni kényszerült. Egy angyal figyelmeztette Józsefet, hogy Heródes király kerestetni fogja a gyermeket, hogy megölesse, emiatt menjenek Egyiptomba. Idősb Lucas Cranach 1504 körüli alkotása ezt a kedvelt témát dolgozza föl. Nem furcsák ezek a fenyőfák és a zöldellő erdők közül előbukkanó hegyek Egyiptom környékén? Szokatlanok, de ismerősek lehetnek, a művész ugyanis a Duna menti tájba helyezte el a szent család pihenőjét.
id. Lucas Cranach: Pihenés Egyiptomba menekülés közben (Fotó/Forrás: Wikimédia)
A frankföldi Kronachból származó Cranach – aki később nagy wittenbergi karriert futott be, és Luther Márton kizárólagos portréfestője lett – Bécsben vált igazán elismert művésszé a 16. század beköszöntével, ahol udvari megbízásokat kapott. A szóban forgó kép születésének időszaka egybeesik Cranach ausztriai látogatásával, az ottani környezet ihlette. A német festő a rá jellemző finomsággal és líraisággal nyúlt a témához, gyakorlatilag édenkerti környezetbe helyezve a három alakot, a Gyermeket nyolc angyal is szórakoztatja. Érdemes kitérni a növények szimbolikájára: a gyermek Krisztus felé epret kínálnak, ezt isteni gyümölcsnek tekintették, a réten lévő rózsa Mária-szimbólum. Na, de mitől sorolható a karácsonyi festmények közé a Pihenés?
Hangsúlyos növény a képen a fenyő, amely a néphagyomány szerint azért örökzöld, mert befogadta ágai alá a menekülő családot.
Tettének jutalmául ráadásul az ágai is kereszteket formáznak. Bár az örökzöldek a pogány kultúrában is fontos szerepet kaptak, ez a mellékzönge is segítette a karácsonyfaállítás szokásának beépülését a keresztény kultúrába. Persze, nem biztos, hogy pont ezért kapnak hangsúlyt ezek a fák, Cranach bibliai festményein egyébként is gyakran láthatunk fenyőket. Érdekesség: József öregemberként való ábrázolása megszokott volt a korban – Botticellinél is egy kopaszodó alak jelenik meg, aki feltehetően alszik a jászolra borulva – ez azt üzente a szemlélőnek, hogy Mária szüzessége nincs veszélyben.
Pieter Bruegel: A királyok imádása
Őszinte, olykor profán stílusa miatt idősb Pieter Bruegel ma is népszerű északi festő. Látásmódját nem tette félre bibliai és mitológiai témák esetén sem, így az 1564-re datált A királyok imádása flamand vidéki környezetben jelenik meg. Bruegel gyakran a hétköznapit helyezi a középpontba, az egyszerű embereket teszi tárgyává a mitikus vagy vallási alakok helyett. Az Egyiptomba való menekülést például tájképként festette meg, egy másik királyok imádása-műve pedig hóesésben játszódik, a kép témája a bal alsó sarokban bújik meg.
id. Pieter Bruegel: A királyok imádása (Fotó/Forrás: Wikimédia)
A királyok imádása semmi fenségeset nem közöl alakjairól, a gyermek Jézus elé járuló emberek, ajándékozó királyok, katonák, parasztok inkább valami viszolyogtatót sugároznak. Mária erős alkatú parasztlánynak tűnik, aki lapátkezével nógatja a bizalmatlan kisdedet, hogy fogadja az ajándékokat. Az öreg József közömbösen bámul felesége felé, jobban érdekli az, amit egy ismeretlen a fülébe suttog, mint a Megváltó jelenléte.
Feltűnően sok a fegyver a képen, mintha a kisded nem lenne biztonságban,
ezzel talán jelzi a festő Krisztus későbbi sorsát, illetve utal a világban zajló gyakori háborúkra. Illetlen közönségesség tükröződik minden arcon, kíváncsiság, rútság, ami valójában azért szokatlan, mert nem ilyennek ismerjük ezt a jelenetet a festményekről. Bruegel kendőzetlensége ma is meg tudja lepni a szemlélőt.
Pieter Bruegel: A betlehemi népszámlálás
Bruegelnél maradva fontos még megemlíteni A betlehemi népszámlálást, amivel végre egy szép, fehér karácsonyt ábrázoló festmény is bekerülhetett összeállításunkba. A holland humanista festő mesterműve akár 200 személyt is ábrázolhat, egy 16. századi falu mindennapi életébe rejti el a bibliai jelenetet.
id. Pieter Bruegel: A betlehemi népszámlálás (Fotó/Forrás: Wikimédia)
A várandós Mária arcát részben felfedve ül egy szamáron, mellette egy ökör megy. A szamarat József vezeti, aki hosszú ácsfűrészt cipel a vállán, háttal áll a nézőnek. A bibliai beszámoló szerint a népszámlálás, azaz az adó befizetése miatt mentek Názáretből József származási helyére, Betlehembe. Bár az 1566-os festmény címében Betlehemet jelöli meg, nyilvánvalóan nem Palesztinában játszódik, ahogy időben sem alkalmazkodik a bibliai eseménysorhoz. Van itt minden, a szemet először a fogadó előtt nyüzsgő nép vonzza, de a kép részletei közt felfedezhető disznóvágás, hógolyózás, iszogatás, korcsolyázás, verekedés, tenyérjóslás, fal mellett vizelés. De
hogy miről szólhat igazán a festmény, azt a fogadó falán megjelenő Habsburg címer és egy egyenruhás katona árulja el,
Bruegel ezzel teremt kapcsolatot Palesztina és Flandria között. Mindkettőben súlyos adókat szedtek a helyiektől idegen hatalmak, és jellemzőek voltak az erőszakos vallási ellentétek: Róma a keresztény vallás követőit támadta, Spanyolország pedig inkvizítorként üldözte az új protestáns egyház híveit. Az alkotás korabeli szemlélői pontosan értették az összefüggést.
Bruegelnek több havas festménye van – Vadászok a hóban, Az ártatlanok mészárlása és a Téli táj korcsolyázókkal és madárcsapdával – valószínű, hogy a havas környezetet mindegyik képen az 1564-65-ös rendkívül kemény tél ihlette, amelyet „kis jégkorszakként” is ismerünk.
El Greco: A pásztorok imádása
Amennyire természetes állapotában ábrázol embert Bruegel, annyira színpadiasak és elnagyoltak El Greco alakjai. A görög származású, Spanyolországban alkotó El Greco (születési nevén Domenikosz Theotokopulosz) nyúlánk, robosztus szereplői összetéveszthetetlenek. A madridi Museo del Pradoban fellelhető A pásztorok imádása azért különleges, mert a művész azt saját sírjára szánta. El Greco 1577-ben Toledóban kapta első spanyolországi megbízatását, és kisebb kitérőt leszámítva hűséges maradt a városhoz.
El Greco: A pásztorok imádása (Fotó/Forrás: Wikimédia)
Bár a festmény hagyományos témájú, meglátszik rajta, hogy a manierista mester életének utolsó műve: pályáján előre haladva egyre markánsabbá vált stílusa. A Megváltó egy szűk, szabálytalan térben látható, Mária ölében tartja az újszülöttet, miközben Szent József és három pásztor veszi körül őket. Egy térdelő ökör is szemléli a csecsemőt, utóbbinak apró testéből szikrázó, fehér fény árad. A csoport fölött angyalok köre látható, ők fejezik ki az ég örömét.
A megfeszült testek, átszellemült arcok mellett a világos és sötét részek közötti markáns kontrasztok fokozzák a kép drámaiságát.
A művész valószerűtlenül erős, már-már neonos színekbe öltöztette szereplőit.
El Greco oltárépítő és szobrász is volt, egyház által rendelt művei az ellenreformáció művészetének fontos darabjai. A bizánci ikonfestészet hagyományát ültette át festményeire: általánosak a rituális kompozíciók. A pásztorok imádása esetében sem a valóságot festette meg, hanem valami transzcendens extázist.
Dante Gabriel Rossetti: Karácsonyi ének
Nagy időugrással érkezünk meg Dante Gabriel Rossetti karácsonyához, viszont egy preraffaelita festő esetében nem meglepő, hogy úgymond, a középkorban ragad. Az 1867-es Karácsonyi ének keretén felirat olvasható, mely szerint egy középkori misztériumjáték egy jelenetét láthatjuk. Ez a meghatározás arra a szándékosan furcsa középkormániára utal, amelynek a preraffaelita művészcsoport hódolt, ahogy a nevük is utal rá, ők a Raffaello előtti festészetet jelölték ki követendőnek.
Dante Gabriel Rossetti: Karácsonyi ének (Fotó/Forrás: Wikimédia)
Miközben a kép több száz évvel korábbra helyezi témáját, a nőalak is nagyon is 19. századi szépség: Ellen Smith volt a modellje, akiről az alkotó finomabb hölgyszereplőit formálta. Abszolút kedvence egyébként Fanny Cornforth volt, aki egyszerre múzsa-, szerető- és házvezetőnő-szerepet is betöltött Rossetti életében, közel 60 munkájához állt modellt.
A művészcsoport számára az esztétikum volt a lényeg: hogy a modell vonzó legyen, ruhája és ékszerei pedig minél igényesebbek,
ehhez Rossettinek egész jelmeztára volt. A színpompás festményen látható énekesnő szinte egzotikusan díszes ruhát visel – ami nem igazán felel meg a középkori környezetnek, de ennél a 19. századi irányzatnál a szépségre való törekvés mindig is felülírta korhű ábrázolást. Rossetti műve kompakt szerkesztésével tökéletes karácsonyi képeslap lehetne, csak a jókívánságokkal teli felirat hiányzik.
Pár éve a Nemzeti Galéria preraffaelita kiállításán láthattunk Rossetti-munkákat, érdekes, hogy az quattrocento-rajongó alkotók művei ma is népszerűek, a Vágyott szépség című kiállítást meg kellett hosszabbítani.
Sophie Gengembre Anderson: Christmas Time – Here's The Gobbler!
A nagy nevek sorában furcsának tűnhet az alig ismert Sophie Gengembre Andersoné, viszont karácsony kapcsán a biedermeier festészet hagyománya kihagyhatatlan. Anderson litográfusként és portréfestőként dolgozott, szemléletmódja áll legközelebb ahhoz, ami akár egy mai képeslapról visszaköszön: meghitt családi környezet, meleg fények, játékosság. Christmas Time – Here's The Gobbler! című festménye is ilyen.
Sophie Gengembre Anderson: Christmas Time - Here's The Gobbler! (Fotó/Forrás: Wikimédia)
Anderson egy addig elhanyagolt festészeti témát helyezett középpontba: a gyerekek világát.
A francia-angol származású alkotó autodidakta módon tanult meg festeni, különböző tanfolyamokra járt. Amerikában ment férjhez, itt készítette munkáinak nagy részét, leginkább portrékat fiatal nőkről, gyerekektől, valamint életképeket, történelmi témájú műveket. Anderson festményén figyelmet fordított a botanikai részletekre, ahogyan sok preraffaelita tette. Stílusa neoklasszicistának nevezhető, lágy vonalvezetés jellemző rá, színei kellemesek, üdítőek. A karácsony neki való téma, hiszen az ünnep leginkább a gyerekek számára okoz nagy örömöt, annak varázsát az ő lényükön keresztül fogta meg az alkotó. A címben szereplő ’gobbler’ pulykakakast jelent, a kép pedig egyértelmű: egy tízévesforma kisfiú játszik a hatalmas karácsonyi pulykával, a jelenetet két kislány figyeli, vegyes érzelmekkel.
Számos festményének szinte fényképszerűsége bizonyítja, hogy Anderson aprólékosan ügyelt a részletekre. Egyike volt azoknak a festőnőknek, akiknek magas áron keltek el alkotásai.
Rippl-Rónai József: Karácsony
Végre, egy magyar festőtől is hozhatunk képet! Rippl-Rónai József 1910 körüli műve a legnagyobb valószínűséggel egy kaposvári karácsonyt örökít meg, hiszen a külföldön mesterséget tanuló művész 1902-től visszatért szülővárosába, Kaposvárra. Ettől az évtől fogva változatos módon örökítette meg otthonát, az ottaniakat, 1906-ban pedig a város melletti Róma-villába költözik, egyedi, úgynevezett „kukoricás” stílusa itt fejlődik ki, amely a pointilizmussal rokon, de színei intenzívebbek.
Rippl-Rónai József: Karácsony (Fotó/Forrás: Wikimédia)
A Karácsonyt szemlélve igazi „kukoricás” Szentestét láthatunk,
amelynek színei, formái hasonlóak az ugyancsak 1910 körüli Lazarine és Anella és a Kaposvári műterem című festményekéhez. A falak hasonlóan sárgák, mint az említett alkotásokon.
Rippl-Rónainak van egy korábbi festménye is karácsonyi témában, az kevésbé vidám színekkel, ezen viszont pontosan kivehetően az alakok, francia származású felesége, Lazarine és édesanyja. A későbbi Karácsony alakjai nem ennyire konkrétak, de feltehetően mind közeli hozzátartozói, az enteriőrben a polgári ünnep hiánytalan elemei: kényelmes bútorok, zongora, könyv, karácsonyfa. Csak egy merész művész képes megtölteni egy ilyen békés jelenetet ennyi harsány élettel.
Salvador Dalí: A Port Lligat-i Madonna
A katalán-spanyol művész két verziót készített A Port Lligat-i Madonnából. Az egyik az Egyesült Államokban, a Haggerty Művészeti Múzeumba került, a másik Japánba, a Fukuoka Művészeti Múzeumba. Az összeállításunkba bekerült 1949-es első kép kicsi, az egy évvel rá elkészült ennek többszöröse.
Salvador Dalí: A Port Lligat-i Madonna (Fotó/Forrás: Wikimédia)
Dalí elemeire hulló Madonnája minden törés ellenére nyugalmat sugároz. Mindkét festmény tele van különböző, vallási szimbólumként értelmezhető tárgyakkal. A képen látható tojás például a tisztaság és a szűzi születés jelképe. A kompozícióból kereszt formálódik, ami előrevetíti Krisztus sorsát.
Dalí tökéletesen illesztette egyéni stílusába a vallásos témát, de nem dolgozott kevesebb igényességgel a karácsonyi üdvözlőlapok esetében sem.
Sokakat meglephet, de a művészt több alkalommal felkérték az ünnepi termékek megalkotására, a szürrealista festő pedig készséggel dolgozott. Bár kifejezetten izgalmas képeslapfestői szerepben látni egy ilyen volumenű alkotót, kérdéses, hogy Dalí lapjai mennyire hozzák meg az ünnepi hangulatot. Mindenesetre itt tekinthetők meg.
Henri Matisse: Szenteste
Változatos árnyalatokkal, csillagokkal és más formákkal díszített kereszt, a fauvista Henri Matisse időskori munkája. Az 1952-es Szenteste tulajdonképpen félbehagyott alkotás, hiszen egy ólomüveg ablak terve, ami sosem készült el.
Normally #maddow #inners #ChristmasEve
— JRYZNER (@jeryzner) December 25, 2021
Art Narrative #1
Henri Matisse-“Nuit de Noel (Christmas Eve)”-1952
MOMA-nyc
Commissioned by Time Life - gouache on paper, cut & paste - replicates stain glass window pic.twitter.com/jXTjUHpN13
Életének utolsó éveiben Matisse műtétje után ülő helyzetben tudott csak dolgozni. Ebben az időben festett papírlapokból formákat vágott ki, amelyeket aztán fehér papíron rendezett kompozíciókba. A Szenteste egy ilyen mű, amelyből később litográfiák készültek, az ablakterv a színek, a hó és a fény vidám ünnepét képezi le.
A művész hitvallása szerint azt akarta, hogy alkotásai kellemes, vigasztaló hatásúak legyenek,
emiatt azok egyre absztraktabbá váltak, bár formái mindig megőriztek valami felismerhetőt, és így továbbra is kapcsolatban maradtak a vizuális valósággal.
Matisse korábban is készített templomba ablakot, a Nizza környéki Vencében ma is megtalálható a kápolna, amelyet teljes egészében ő tervezett. Az, hogy nem keresztényként kapta ezt a feladatot, összhangban volt a múlt század közepén előtérbe került l'art sacré mozgalom elképzeléseivel. Ez egy kísérlet volt arra, hogy a legjobb, gyakran nem hívő művészek bevonásával igényes képzőművészetet vigyenek be az egyházba.
Banksy: Joseph and Mary
A modern street art legismertebb művésze Banksy, aki társadalomkritikus és politikai tabukat feszegető művei tettek ismertté. Banksy úgy döntött, hogy némi jelenkori utalást csempész a karácsonyi ünnepkörbe, feltéve a kérdést:
ma meg tudná-e tenni Mária és József útját?
A festményt először 2005-ben jelent meg a londoni Santa's Ghetto kiállításon, majd 2015-ben a Twitteren osztották meg többen, és sajnos azóta sem vesztett aktualitásából.
Fejléckép: Sandro Botticelli Misztikus Krisztus születése című festménye (Forrás: Wikimédia)
hírlevél
