Vizuál

Művészet, mindenáron

Kritika a Mű szerző nélkül című filmről
2019.10.24. 09:40
Ajánlom
Újra Németországban rendezett filmet A mások élete rendezője, Florian Henckel von Donnersmack. A Mű szerző nélkül egyszerre rokona és ellentéte az Oscar-díjas mozinak. Művészet és történelem harcáról rég született ennél szebb történet. Kritika.

Ne nézz el! Soha ne nézz el!

– tanácsolják a még kicsi Kurt Barnertnek, és a film angol címe is ez: Never Look Away. „Minden, ami igazi, rejt valami szépséget magában” – teszi hozzá, és ez igaz nagynénjére is, aki ha kedve tartja, meztelenül zongorázik, vagy épp tülkölő buszok kakofóniájában éli ki szépérzékét. 1937-ben járunk a náci Németországban – sem a hely, sem az idő nem alkalmas arra, hogy az efféle különcök az átlagtól eltérő gondolataikat nyugodtan megéljék. Kurt anyját skizofréniával dugják pszichiátriára, majd a zsidókhoz, a melegekhez és a cigányokhoz – tehát a náci ideológia szerinti másokhoz – hasonlóan elgázosítják. Kurt azonban soha nem felejti el anyja tanácsát. Festő lesz, így keresi az őt körülvevő világban az igazit, a valódit – azt, ami mellett soha nem szabad elnézni. A háború után viszont a valóságot egyetlen szűrőn át szabad nézni Kelet-Németországban: ez a szűrő a szocialista realizmus.

A Mű szerző nélkül azt mutatja be, hogyan érvényesül a művészet a különböző ideológiák mellett – és ebben a néha testvéri szövetségként, néha kegyetlen harcként működő játékban hol a helye magának a művésznek.

mu_B1-081034.jpg

A film magyar plakátja (Fotó/Forrás: Cirko Film )

És ki is tudna többet a rendszerek közt vergődő művészről, mint Florian Henckel von Donnersmack? A rendező 2006-os drámájával, a zseniális A mások életével valósággal berobbant a filmvilágba: a kelet-berlini titkosrendőrség egyik megfigyelő tisztjéről szóló mozi gyakorlatilag mindent megnyert, amit lehetett. Mégis, Donnersmack esete eklatáns példája annak, amikor egy Oscar nem beindít, hanem kerékbe tör egy karriert: a film után a rendező Amerikába ment, ahol hosszú ideig egyáltalán nem jutott  lehetőséghez. 2010-ben az általa rendezett Az utazó (Angelina Jolie-val és Johnny Depp-pel) sok szempontból az év egyik legnagyobb buktája volt, a filmet pedig nyolc év hallgatás követte.

Donnersmack tehát első kézből tapasztalta, milyen, amikor egy művész, akit zseninek kiáltanak ki, egyszerűen képtelen betagozódni a rendszerbe. Az öldöklő hollywoodi versenyben, ahol a sztárok, a producerek és a stúdiók szava is többet ér egy rendezőjénél, egyszerűen nem tudott érvényesülni. Visszatért hát oda, ahonnan elindult, a Mű szerző nélkülben pedig ez a kanosszajárás is benne van. Bár Kurt Barnert figuráját Gerhard Richter ihlette – aki ezen alaposan fel is háborodott –, a karakter hasonló utat jár be a filmen, mint Donnersmack. Kiemelkedő tehetsége révén kora legünnepeltebb művészévé válik, aki még a szocialista realizmuson belül is képes újat, szépet találni. Egy idő után azonban rájön, hogy neki ez nem elég, ráadásul az önkényrendszer elől is menekülne, ezért feleségével még a berlini fal felépítése előtt nyugatra szökik. A szabadság levegője helyett azonban csak a kapitalizmus versengő szellemére talál, amely legalább annyira fojtogató, mint egy elnyomó rendszer.

Kurt tehát élete során három ideológiához is megtanul alkalmazkodni: a nácizmushoz, a szocializmushoz és a kapitalizmushoz.

Donnersmack egy percig sem állítja, hogy a harmadik is olyan gyilkos lenne mint az első kettő, mindössze annyit mond, hogy mindhárom hasonlóan kizsákmányoló rendszer: felemeli azt, ami beleillik az ideológiába, és eltaszítja azt, ami nem. A főhős gyerekkorában, a Degenerált művészet nevű kiállításon találkozik először valódi művészettel; a szocializmus alatt viszont azt verik a fejébe, hogy nincs egyénieskedés, mindenki a kommunizmust építő rendszer egyetlen pici fogaskereke. Ezzel szemben nyugaton a művészeti iskolában a diákok őrülten keresik az egyéniségüket – vagy inkább valamit, ami megkülönbözteti őket a másiktól, valamit, amivel híressé válhatnak és nagyot kaszálhatnak. Végül Kurtnak nemcsak sikerül megtalálni saját hangját és témáit, de ki tud lépni a művészetet kereskedelmi eszköznek tekintő kapitalizmus ördögi köréből is.

812-081418.jpg

Részlet a Mű szerző nélkül című filmből (Fotó/Forrás: port.hu)

Egy több mint három órás film egy német festőről – forgalmazói szempontból nem épp egy álomprojekt, hozzánk talán ezért jut el egy év késéssel annak ellenére, hogy Oscarra jelölték.

Hosszú játékideje dacára a Mű szerző nélkül könnyen fogyasztható, végig élvezetes film. A művészeti párhuzam mellett Donnersmack könnyen érthető, regényes elemekkel mutatja be a nácizmus és a szocializmus pusztítását: családi drámák, derékbe tört karrierek és egy reményt adó szerelem mentén folyik a történet.

Sehol nincs A mások élete lecsupaszított, Fassbindert idéző, tévés látványvilága. A film szép kiállítású és gyönyörű, és nem csak a művészetet tematizáló jeleneteinél: Drezda bombázását talán soha nem láttuk még ilyen festménybe illően.

Persze a mozinak már csak a játékidejéből adódóan is vannak üresjáratai, és a szappanoperai fordulatokból is nyugodtan nyesni lehetett volna – mégis, a művészet és a történelem harcáról régen született ennél szebb történet. 

Mű szerző nélkül
német-olasz történelmi dráma, thriller, 169 perc, 2018, Forgalmazó: Cirko Film

Fejléckép: jelenet a Mű szerző nélkül c. filmből (Fotó: Cirko Film)

Programkereső

Legnépszerűbb

Színház

Kortárs magyar szerzők a Gyulai Várszínházban

A világirodalmi (Csehov, Donizetti, Ibsen, Shakespeare, Goldoni) és magyar klasszikusok (Madách Imre, Móricz Zsigmond, Örkény István, Wass Albert) mellett a kortárs magyar szerzők művei az idei évadban is hangsúlyos szerepet kapnak Gyulán.
Vizuál

A megfejthetetlen ember - Nagy Dénes rendező, a Természetes fényről

Sárban úszó táj, sebhelyes kezek, feszítő csend és kiismerhetetlen vidék. Egy magyar honvéd gyalogosegység a mocsaras vidéket járva, eldugott orosz falvakban szovjet partizánokat keres. A Magyar Mozgókép Fesztiválon mutatkozik be Nagy Dénes első filmje, az Ezüst medve-díjas Természetes fény.
Színház

Új társulati tagok és jubiláló munkatársak a Vígszínházban

Díjátadóval és a jövő évad terveivel búcsúztatta a 2020/21-es évadot a Vígszínház társulata. A fennállásának 125. évét ünneplő teátrum vezetősége az eseményen köszöntötte a jövő évadtól társulati tagként ott játszó művészeket, valamint díjazta a kiemelkedő teljesítményt nyújtó munkatársakat.
Klasszikus

Barokk muzsikától a dallamos kortárs zenéig - 11 éves az Anima Musicae

A 11 éves Anima Musicae korszakokon átívelő műsorral készül születésnapi koncertjére. Locatelli, Haydn, Dohnányi és Wolf Péter műveivel, valamint Balog József virtuóz zongoraművésszel köszöntik a közönséget és az élet visszatértét június 20-án este, a Nádor Teremben.
Színház

Almodóvar musicallal nyit a Mézesvölgyi Nyár

2021. július 3. és augusztus 29. között már ötödik alkalommal várja nézőit Pest megye legnagyobb nyári szabadtéri színházi fesztiválja, a Mézesvölgyi Nyár.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Vizuál gyász

Elhunyt Perczel Anna, építész, városvédő

2021. június 13-án elhunyt Perczel Anna az Óvás! Egyesület alapítója, Belső-Erzsébetváros épített és kulturális örökségének védelmezője, a pesti zsidónegyed lelkiismerete - adta hírül facebook oldalán az Óvás! Egyesület.
Vizuál gyász

Június 22-én vesznek végső búcsút Jankovics Marcelltől

Június 22-én, kedden 14 óra 30 perckor a Farkasréti temetőben vesznek végső búcsút Jankovics Marcelltől - adta hírül a Magyar Művészeti Akadémia (MMA).
Vizuál interjú

A megfejthetetlen ember - Nagy Dénes rendező, a Természetes fényről

Sárban úszó táj, sebhelyes kezek, feszítő csend és kiismerhetetlen vidék. Egy magyar honvéd gyalogosegység a mocsaras vidéket járva, eldugott orosz falvakban szovjet partizánokat keres. A Magyar Mozgókép Fesztiválon mutatkozik be Nagy Dénes első filmje, az Ezüst medve-díjas Természetes fény.
Vizuál hír

Fődíjat nyert Szajki Péter filmje New Yorkban

Összesen öt díjat, köztük a fődíjat hozhatta el Szajki Péter Most van most című alkotása a New York Film Awards-on.
Vizuál magazin

KÉP-regény: Favella, fakanál, fatányér…

A Fidelio sorozatában hétről-hétre új fotóját – és annak történetét – osztja meg velünk a Morphoblog szerzője, morpho, azaz Hegedűs Ákos. Ezúttal a Rocinha favellában megélt tapasztalatairól mesélt.