Meg anyu és apu is
A dolgozó nép és a szokásos bölcsész-sereg mellett úgy este tízig igazán sokféle korcsoport képviseltette magát a városban. Ugyan jellemző volt az is, ahogyan egy kislány az Andrássyn robogó múzeumbuszon a szemében őszinte félelemmel rángatta anyja kezét ("kérlek, kérlek mama, oda már menjünk be"), a Múzeumok Éjszakáján valóban mindenki megtalálhatta a magának valót. Ez legalább annyira semmitmondó, mint ahogyan egy mosópor meg intelligens, de alapvetően tényleg így van és ez jó dolog.

A rengeteg, többnyire saját kreativitásból megoldott program és az olcsó jegy kombinációja mellett tehát pár tízezer emberrel pörgött a jubileumi éjszaka. Segíthetett a már bejáratott név mellett a jó idő (ami a múzeumi zárt kockák ellenére sem elhanyagolható tényező), vagy például a csodás EB-faktor is (sokan amúgy is a városban nézték a meccseket). De nem is ez a lényeg. Ha nekiestünk a Múzeumok Éjszakáján Budapestnek, a problémák behatárolhatóak voltak a "sokat álltam sorban és nem jutottam be", a "900 forint egy fél literes víz és egy perec" és az "alig kaptam levegőt a buszon" tengelyen. A többi ezerféle program miatt pedig szimplán lehetett örvendezni, igaz, a tömegrendezvény feelingből adódóan nem feltétlenül a műkedvelőknek.

Iparművészeti Múzeum
Az Ipar Londonból érkező nyári highlight kiállításához (Művészet mindenkinek - A Victoria & Albert Museum) kötötte a programjait. Londonhoz, tudják: fish & chips, egy csésze tea, rossz kaja, még rosszabb idő és az a bizonyos Mary Poppins. A látogatható kiállítások és az angol háttér mellé még az Olimpia is kapóra jött (volt például beszélgetés olimpikonokkal, Big Ben teaház, Camden Town piactér, minigolf), de a magunk részéről itt Nádasdy Ádámnak örültünk, és nem csak mi. Aki a tanár úrra volt kíváncsi, de nem volt pontos, már nem fért be a terembe - mivel sokan jártak így, az előadását megtartotta még egyszer.

Másodjára volt szerencsénk meghallgatni a címénél messze érdekesebb Tárgyak, helyek, szavak - angol dolgok a műfordításban című előadást, ami a reáliák (vagyis egy adott idő és tér ismert dolgai) fordítási nehézségéről szólt. Nádasdy a problémát egy példával foglalta össze: ha az eredeti mondatunk szerint például "egy szamuráj tofut evett este", azt akár úgy is lefordíthatjuk, hogy "a katona megvacsorázott". Az élet tehát egyfelől igazán sokféle, másfelől pedig tulajdonképpen mindig és mindenhol ugyanolyan. Már Shakespeare is tudta.

Magyar Nemzeti Galéria (Budai várnegyed)
Gyalogosan a Múzeumok Éjszakáján a legfőbb helyszínek között leggyorsabban múzeumbuszokkal lehetett közlekedni. A hat körjárat este hattól hajnali kettőig, általában fullra töltve közlekedett, ami aláadott a nyári fesztivál hangulatnak. Pestről a Lánchídon átvonuló és a várba felevickélő rendíthetetlen buszokból, ha az ember nem a másik karjába vagy rosszabb esetben arcába fúródva múlatta az időt, igazán pazar látvány nyílt. A várnegyedben aztán akár az egész estét is el lehetett tölteni. Andalogva, koncertet hallgatva, szakmázva, színházat nézve, a gyereket az arcfestéses programra hozva, a töki pomposokon áthaladva az MNG-be bejutva. Többek között.

Programra kezdés után érkezni megint nem volt jó taktika: aki a MOME textiltervező szakán 2012-ben végzettek divatbemutatóját kereste, végig bumlizhatott mindenféle összekötő folyosón, amíg elért a végcélhoz. Itt a rendkívül leleményes dekoráció miatt (mennyezet alatt átívelő anyagok) oldalról nemigen, fentről pedig csak bizonyos pontokról lehetett valamit látni. Aki viszont jó helyet talált, valóban hordható ruhákból is láthatott párat, ami igazán üdítő felfedezés volt.

Éjszaka a múzeumon kívül
A Petőfi Irodalmi Múzeumban a TÁP Színház Vajdai Vili vezette Abszurd kert című, az Örkény-kiállításhoz kapcsolódó félóránkénti (állítólag előre betelt) csoportos sétáját fájdalommal hagytuk ki, hogy a Hősök terén úgy éjfél körül már lanyha woodstock hangulat fogadjon. Ingyen sör mellett a múzeumi lépcsők előtt, mögött és alatt fellelhető kedélyes társaságok már inkább kint, mint bent folytatták az estét. A karszalaggal pedig még mindig annyi kiállítást lehetett végignézni, hogy csuda, de többen lehettek úgy vele, hogy hagyják a késő reneszánszról való filozofálást inkább egy másik alkalomra. Tisztelet a kivételnek.

Mostanra több mint 120 város tart Múzeumok Éjszakáját, többnyire ugyanazon az elven (egy város múzeumai egy estén keresztül hosszan tartanak nyitva különböző extra programok mellett). A Long Night of Museums vagy Night of Museums néven ismert ötlet 1997-es berlini indulása óta egész Európában sikeresen terjedt el, nagyon ügyesnek kellett volna tehát lennünk, hogy nálunk ne jöjjön be.