Nagyon rég szerettük ennyire Nicolas Cage-et

Meglehetősen hosszú ideje már, hogy Nicolas Cage-ről a sajtóban emlékezetes, hovatovább parádés alakítása vagy filmje miatt olvashattunk volna. A hatvanéves, Oscar-díjas színész ugyanis az elmúlt csaknem húsz évben leginkább azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy pénzügyi nehézségei miatt – túlzás nélkül – bármilyen szerepet elvállalt, akár kifejezetten rossz, B-kategóriás produkciókban is. Persze, ez így talán túlzás, hiszen az utóbbi időszakban azért Cage egyre többször bukkant fel különleges független filmekben. Ilyen volt például a 2018-as Mandy, amelyet istenigazából azért nehéz volna jó filmnek nevezni, de bizonyos szempontból vitathatatlan értékei vannak, például szokatlan, innovatív vizuális megoldásai miatt. A közönség ugyanígy lelkesen fogadta a 2021-es Disznó című thrillerét, míg A gigantikus tehetség elviselhetetlen súlya című vígjáték egy igazán emlékezetes film volt, amelyben Cage mintha saját figuráját, meglehetősen eklektikus karrierjét is kiparodizálta volna.  

Úgy tűnik, hogy a mozirajongóknak tényleg nem kell végleg lemondania a színészről, és ez nem másnak köszönhető, mint a norvég rendezőnek, Kristoffer Borglinak, aki Álmaid hőse című, legújabb filmjében rá osztotta a főszerepet. Ennek eredményeképp nemrég a sajtó, majd az internet filmes fórumai is megteltek a hírrel:

Ezen a ponton minek is titkolóznánk tovább: mi sem lepődnénk meg túlzottan, ha ez így történne. Az Álmaid hőse ugyanis hihetetlenül szórakoztató film lett, amelynek főszerepére valószínűleg tényleg Cage volt a legmegfelelőbb választás, hiszen lövöldöző, világmegmentő szuperhős vagy zseniális elméjű bűnöző helyett végre azt játszhatta el ismét, ami talán a legjobban áll neki, és amiért már korábban Oscarra jelölték az Adaptáció című fantasztikus filmben: egy bizonytalan, szorongó embert.

Jelenet az Álmaid hőse című filmből (Fotó/Forrás: Mozinet)

A film főhőse Paul, a biológiaprofesszor, egy meglehetősen szürke, jellegtelen ember, az a fajta, akibe mindenki nyugodtan beletörölheti és bele is törli a cipőjét. Ezt ő maga is tudja. Gyerekei szemében semmilyen tekintélye sincs, míg feleségével, bár szeretik egymást, kapcsolatuk szemmel láthatóan nem igazán bensőséges, a régi tűznek nyoma sincs. Karrierje úgyszintén teljesen megfeneklett, munkájában nem tud előrejutni, hosszú évek óta tervezett könyvét még el sem kezdte megírni, s eközben még azzal is szembesülnie kell, hogy volt kollégája az ő fiatalkori ötletét felhasználva ér el sikereket.

Egy nap azonban rendesen felfordul az élete, amikor egyre több ismerőse, barátja, családtagja és diákja is arról számol be, hogy a férfi minden éjjel megjelenik álmukban. Hamarosan pedig kiderül, hogy a jelenség általános: az egész országból, sőt a világ minden részéről jelentkeznek az emberek, akik éjszakánként Paullal álmodnak. A helyzet eleinte imponál a férfinak, a népszerűségéből pedig egész családja profitál. Azzal azonban nem számol, hogy a siker hamar véget érhet, az álmok ugyanis rövidesen rémálmokká válnak, és Paul ünnepelt sztár helyett első számú közellenség lesz.

Jelent az Álmaid hőse című filmből (Fotó/Forrás: Mozinet)

Kristoffer Borgli már előző nagyjátékfilmjében, a Rosszul vagyok magamtólban is bizonyította, milyen hihetetlenül zavarba ejtő, tragikomikus jeleneteket képes írni és megrendezni. Ez ugyanígy igaz az Álmaid hősére is, amelynek elsődleges humorforrása maga a főhős karaktere. Paul egy szerencsétlen kisember, akit elsősorban sajnálni tudunk csak, hiszen folyamatosan átérezzük elfojtásait, belső félelmeit. Emellett ugyanakkor bőven látjuk a hibáit is: kicsinyes és képmutató is egyben, aki borzasztó gyengén próbálja leplezni, mennyire élvezi a hirtelen jött hírnevet, vagy azt, milyen rosszul esik neki, hogy az emberek álmaiban eleinte semmit nem csinál – hiszen ez rossz fényt vethet rá. Emiatt a kettősség miatt rendkívül szórakoztató látnunk, miként próbálja úgy elérni céljait, hogy közben ne fedje fel teljesen nyilvánvaló szándékait.

Mindemellett ugyanakkor ezt a filmet elsősorban a stílusa miatt könnyű szeretni. A látványvilág egészen egyedi, és biztos, hogy hosszú időre az agyunkba égnek a különböző, hol misztikus, hol horrorisztikus álomjelenetek. A különleges szituációkhoz pedig tényleg dukált egy különleges színész, nem túloztunk, amikor azt írtuk, Nicolas Cage-nél senki nem formálhatta volna meg jobban Paul karakterét. Ebben a szerepben egyszerre egyesítheti valódi tehetségét, valamint a ripacskodásra való hajlamát is, hiszen a valóságban egy valódi gondokkal küszködő átlagembert kell alakítania hitelesen, míg visszatérő lidércként a legrosszabb filmjeit idéző, ördögi mosolya nagyon is beleillik a rémálmok groteszk atmoszférájába.

És ha már a látványnál tartunk, mindenképp említsük meg az operatőr, Benjamin Loeb nevét, akinek munkája nagymértékben hozzájárul ahhoz, hogy hibátlanul érvényesüljön a film tragikomikus hangulata. Felvételei szerves összhangban állnak a történet központi gondolatával,

akár még a mellékszereplők háttérmotivációit is.

Jelent az Álmaid hőse című filmből (Fotó/Forrás: Mozinet)

Annak ellenére, hogy tényleg egy jól sikerült, különleges, eredeti és szórakoztató film lett az Álmaid hőse, katarzist nem igazán képes nyújtani, és ennek oka elsődlegesen a forgatókönyvben keresendő. A történet lendülete ugyanis egy ponton alábbhagy, kissé talán meg is akad, mintha maga a rendező sem tudta volna pontosan, hová is futtassa ki ezt a fantasztikus ötletet. A befejezés így sem lett összecsapott vagy elhibázott, csupáncsak biztonságra játszott Kristoffer Borgli, szépen lekerekítette a cselekményt úgy, ahogy azt valószínűleg a legtöbben tették volna, emiatt az utolsó harminc percre lényegében elfogy a film eredetisége.

Ez a forgatókönyvben jól érezhető törés egyébként a történet gondolatiságán is rajta hagyja a nyomát. Hiszen ahogy írtuk, a film első felét látva úgy tűnik, Borglit a kisemberek, pontosabban a jelentéktelenek, az akaratgyengék lélektana foglalkoztatta. De hiába építi fel remekül Paul karakterét, egy ponton túl mintha elfordulna tőle.

egészen konkrétan a média hisztériakeltése, a cancel culture torz logikája vagy a reklámügynökségek visszataszító, hazug és kártékony világa. És nem is volna ezzel baj, hiszen mindkét koncepció érvényes, és jól ráhúzható erre a történetre, ám így, ebben a formában egymást gyengíti a két megközelítés, mivel egyik sem tud kiteljesedni igazán. Ilyen módon megint csak sérül a film legfőbb erénye, az eredetisége, hiszen épp azért könnyű nagyon szeretni, mert a moziban ülve úgy érezzük, hogy ehhez foghatót még soha nem láttunk. Ezt az élményt viszont a rendező nem képes tartalmi szinten is átadni, hisz végső soron csupa olyasmit állít, amit már sok-sok más filmben átélhettünk.

Hogy Nicolas Cage-nek van-e valós esélye a márciusi Oscar-gálán, az azért erősen kétséges, egyelőre a jelölés sem tűnik biztosnak, azt pedig végképp nehéz elképzelni, hogy adott esetben képes volna legyőzni például Cillian Murphyt, aki a hihetetlen marketingkampánnyal megtolt Oppenheimerben remekelt, és így a legjobb férfi főszereplő kategória fő várományosának számít. De ez jelen esetben talán nem is olyan fontos, hiszen egy remek színészt kaptunk vissza a B-kategóriás filmek rabságából. A visszatérés tényleg álomszerű lett.  

Fejléckép: Jelenet az Álmaid hőse című filmből (Fotó/Forrás: Mozinet)