„Gyarmathy Ágnes az alapítástól a Színház és Film Intézet osztályvezető tanára volt.
A színház iránti mélységes alázatát és mindent felülíró szeretetét örökké szívünkben őrizzük
– írta az MTI-hez eljuttatott közleményében a Színház és Film Intézet.
Gyarmathy Ágnes 1941. augusztus 9-én született Budapesten, szülei Gyarmathy Tihamér festőművész és Gobbi Éva voltak. Pályafutását 1960 és 1962 között a Pécsi Nemzeti Színházban kezdte színésznőként. 1962 és 1966 között a poznańi Képzőművészeti Főiskola hallgatója lett, és ettől kezdve fordult az érdeklődése a díszlet- és jelmeztervezés irányába.
1966-tól haláláig több mint 500 különböző színházi előadáshoz tervezett díszletet, jelmezt vagy mindkettőt. Az összes jelentősebb magyarországi színházban dolgozott, köztük a Szegedi Nemzeti Színházban, a debreceni Csokonai Színházban, a kecskeméti Katona József Színházban, a Békéscsabai Jókai Színházban és a Budapesti Operettszínházban.
Több magyar tévéjáték és film, köztük Szabó István Oscar-díjas Mephistójának jelmezeit is ő készítette. Színházi, televíziós és filmes munkáiért számos nívódíjban részesült, 1978-ban Munkácsy-díjjal tüntették ki.
1989 óta tanított, a Képzőművészeti Egyetem, a Kaposvári Egyetem látványtervezés tanszékének főmunkatársa volt, haláláig a Színház és Film Intézet osztályvezető mestertanáraként tevékenykedett.
Mint írják, meghatározó szerepet játszott az iskolai oktatás alakításában, szervezésében és irányításában. Jelentős szerepet töltött be a színházi szakmák utánpótlás-nevelésében, óráin diákjaival személyes mester-tanítvány viszonyt alakított ki, és nyomon követte volt tanítványai későbbi pályafutását – áll Színház és Film Intézet tájékoztatójában.
Alföldi Róbert a közösségi oldalán emlékezett meg Gyarmathy Ágnesről: „Nagyon tudta a színházat, keményen, kérlelhetetlenül. De így is tudott dolgozni.
Nem ismert lehetetlent. A semmiből is megcsinálta azt, amit meg akart, amit megbeszéltünk, kitaláltunk.
Nagy színházi ember ment el” – írja Alföldi, hozzátéve: „Nagyon-nagyon köszönöm a közös éveket, a munkákat, a rengeteg szenvedélyt, nevetést, szeretetet, elismerést és bizalmat. És köszönöm, Ági, a tanítványokat is. (Ahogy hívnak téged, Ági néni…) Nagyon megtanulták a szakmát. Csodálatos velük dolgozni. Ági, Isten áldjon! Köszönöm!”
Ebben a cikkben nem jelenítünk meg reklámokat a téma érzékenysége miatt.
Forrás: MTI, Facebook
Fejléckép: Gyarmathy Ágnes (forrás: Színház és Film Intézet)
hírlevél
