Miért döntöttél úgy, hogy a filmen az elkövető szemszögéből követjük az eseményeket?
A felelősségvállalás témaköre volt számomra fontos.
Erről szerettem volna elmondani egy történetet – ez pedig az elkövetőt érinti. Nem akartam patetikus, szájbarágós tanmesét csinálni az egészből, de mindeközben azt akartam, hogy egyértelmű legyen.
Emellett hitelesebbnek éreztem ennek az oldalnak a rendszerét, a metódusát megmutatni. A gimnáziumban a haverjaim és a férfiszemszög, a Falka szemszöge volt, amit első kézből tapasztaltam. Ebben a fénytörésben találkoztam olyan megalázó szituációkkal, határátlépésekkel, amelyek a környezetemben, akár az orrom előtt történtek. Közben valamennyire értettem, érteni véltem a másik nem érzelmi világát ezekben a helyzetekben. A környezetemben élő nők közül sokan vannak, akik bizonyos szempontból áldozatok. Feléjük egyfajta szégyenérzet, zavar alakult ki bennem. Miközben ez egy olyan téma, ami sok embert nyomaszt, és valahogy nem kerül felszínre.
A társadalomról is pesszimista képet festesz. A nyilvánvalóan jó anyagi körülmények közt élő fiú, akinek befolyásosak a szülei, könnyen megúszhatja, legfeljebb egy ösztöndíjat bukik. A szerényebben élő gyerek azonban sokat veszít.
Megy az eltussolás, ilyen szempontból is mindenki meg akarja úszni az egészet.
Az igazgatónak is inkább az a célja, hogy ne az ő iskolája kerüljön be a hírekbe. És megjelennek a társadalmi különbségek is, mert én azt éreztem – és ez is személyes tapasztalat – hogy létezik ilyen különbség és különbségtétel. Az emberek gyakran választják a könnyebb és igazságtalanabb utat. Sokszor nem is kerül ki az iskolából egy ilyen történet. Amikor tapasztalatokról beszélek, akkor ez a fővárosra vonatkozik. Ez a sztori nagyon budapesti – itt nőttem fel és szocializálódtam, én itt éreztem hitelesnek ezt a sztorit.
Hartung Attila rendező és Yorgos Goletsas, a főszereplő - FOMO werkfotó (Fotó/Forrás: Mozinet/Komróczki Dia)
Mennyire játszik felszabadító szerepet a Falka és Gergő (Yorgos Goletsas) viselkedésében az internet és a kihívásvideók? Milyen mértékben mozgatja a srácokat az internetes ismertség és az elnyerhető menőség?
Azt gondolom, ha nem lenne internet, akkor is megtalálnák azt a felületét az életnek, ahol hasonlóan bunkók lehetnek. Ez egy sokkal több összetevőből álló kérdéskör: családi háttér, társadalmi háttér, szociális normák. Nagyon sok minden belejátszik az interneten túl, ami persze a könnyű sikerek platformja.
A főszereplő fiú, Gergő átlagosnak, inkább kedvesnek tűnik.
A szereplőválasztásnál ez volt az egyik legfontosabb, hogy olyan típusú gyerek legyen, akit, ha egy amerikai filmben látsz, akkor főhősként tekintesz rá. Könnyű azonosulási pont legyen.
Egy átlagos szépfiú karaktert helyeztünk a középpontba – az azonosulás mégsem tud megtörténni a tettei miatt.
Kicsit hasonlít a szerelmes filmekben megjelenő kissé szerencsétlenebb, aranyos fiú karakterre, akinek mindent megbocsátanak, amit a szerelem nevében követ el.
A filmnek szándéka volt feldobálni különböző lehetőségeket, amivel látszólag kisegítjük a karaktert. Például, hogy a srácok mintha rányomnák ezt a dolgot: csordaszellem, jó buli, miegymás. Vagy az, hogy vonzódik a lányhoz és lehetne ez akár szerelem is, sőt, az is, hogy a szülők és a generációjuk is valamilyen szinten elcseszett.
A film azt mutatja meg: lehet, hogy ezek közrejátszanak a dologban, a történet részei, de amit csinál, az mindettől függetlenül még az ő döntése, ő teszi meg.
Odáig csupaszodik az egész, hogy csak ő van és a helyzet – és ez az ő döntése.
Merész húzásnak tűnik, hogy a szereplőid korban is azonosak az általuk alakított karakterekkel.
Az volt a cél, hogy nagyon erősen képviseljék önmagukat a jelenetekben. Abban is, hogy az arcuk már nem gyerek, de még nem felnőtt ebben a korban. Az ilyen arcok teljesen mást képviselnek, mintha egy 23-24 éves színészhallgatót mutatnánk. Ahogy az is, ha elkezdem magyarázni, hogyan fogja a telefont és hogyan youtuberkedjen. Lehet, hogy érti azt a világot, de nem részese.
Hol találtad a szereplőidet? Amatőrök vagy drámatagozatosok, mint a Remélem legközelebb sikerül meghalnod :)-ban?
Van köztük drámatagozatos és korábbi színi tanodás is, de mivel 17-18 évesek, profi színész nincs köztük. Kimentünk az utcára, gimikbe embereket leszólítani, kiplakátoztuk, FB-n hirdettünk. Folyamatos és hosszú casting volt vidéken és Budapesten. Minden hétvégén napi negyven ember jött be, akikkel különféle gyakorlatokat csináltunk.
Olyan lányokat és fiúkat akartam ebbe a nyolcas csapatba, akik jól értelmezik a szöveget. Kellően érzékenyek, hogy értsék, miről van szó, merjenek hozzászólni vagy akár vitatkozni velem.
A másik fontos szempont az volt, hogy tudjanak csapatban dolgozni. Mert ők nyolcan nagyon sok szempontból egymásra voltak utalva. Sok jelenetet kellett félig vagy egészen improvizálniuk. Bizonyos helyzetben én sem voltam mellettük, a rendező-színész viszony más is, mint mikor két színész áll egymás mellett.
Arra volt szükség, hogy nagyon bízzanak egymásban és vigyék magukkal a másikat,
ha valaki elkezd fáradni és mondjuk folyamatosan rontja a szöveget egy éjszakai forgatáson.
Tartottál nekik csapatépítést?
Fél éven keresztül. Bata Éva drámainstruktorként foglalkozott velük egy hónapot, onnantól pedig gyakorlatilag folyamatosan próbáltunk. Megnéztük, hogyan változik meg az arca valakinek csupán attól, hogy a kamera rögzíti, ezeket elemeztünk és aztán rátértünk a forgatókönyvre. Amikor elkezdtünk forgatni, már megvolt a biztos talaj.
Összekovácsolta őket, hogy régóta vártak rá, most jól kellett tudniuk csinálni.
Kaptál tőlük tippeket? Beleszóltak a jeleneteikbe?
Ó, igen. Nagyon sokat oltogattak. Főleg a vöröshajú Patrik karakterét alakító, Bouquet Gergő, de Yorgos is, Pokorni Ábel és Csipesz. Tudni akarták, mi miért van. Kikértek maguknak egy-két pillanatot, jelenetet. Volt, hogy meg tudtam őket győzni, de olyan is, hogy ők javasolták, hogyan lenne hitelesebb és jól jött ki mondjuk a házibuli jelenetnél. Így próba közben is alakult a forgatókönyv.
A telefonos videókat a színészek maguk forgatták?
Igen, ez M. Deák Kristóf operatőrtől volt egy jóféle lemondás. Rájött, hogy neki elég a filmkamerát kezelnie, mert a srácoknak gyakorlatilag mindennap mobilkamera van a kezükben és videóznak.
Ezt a fajta hitelességet, trash-t ő csak reprodukálni tudja operatőrként.
(Ugyanaz a kérdés, mint hogy miért nem profi színészek szerepelnek.) Random, szabadabb, kiszámíthatatlanabb kamerakezelés – ettől lesz hiteles. Ez azzal is jár, hogy az első két-három sorból nem biztos, hogy tanácsos megnézni a filmet annak, aki nehezen viseli a kézi kamerát.
Hogy oldottátok meg a rázós jeleneteket?
A lány, László Panna nagyon rugalmas és laza volt ebből a szempontból. Értette, miről van szó, lazán és intelligensen állt hozzá.
A Gergőt alakító Yorgos színészileg sokkal nehezebben dolgozta fel, értette a helyzet súlyát. A próbák egy része csak arról szólt, hogy egyáltalán belépjen az ajtón a szobába, ahol a lány fekszik.
Sokáig tartott, hogy eljusson addig a pillanatig, hogy ott áll az ágy mellett. Kirázta a hideg, sokszor képtelen volt folytatni. Yorgosra érzelmileg nagy hatással volt és nagyon nehezen csinálta ezt meg. Sokat kellett vele beszélgetnem, hogy fogadja el: ez egy szerep. Élje bele magát, de közben ne őrüljön bele. De nagyon lelkiismeretesen csinálta végig.
Pszichológus segített nekik abban, hogy hogyan viszonyuljanak az egészhez, hogy dolgozzák fel?
Abban, hogy hogyan viszonyuljanak, igen. A feldolgozás inkább a csapaton belül, illetve velem és Iványi Petra producerrel együtt történt, a sztori átbeszélésével. De nem volt annyira nehéz folyamat. Onnantól, hogy túl voltak rajta csak az a katartikus élmény maradt, hogy megcsinálták.
Elfelejteni könnyebb volt, mint eljutni odáig.
Egy érzékenyítő program kapcsolódik a filmhez, amivel a közönségnek is segítetek, ha igényli.
Igen, az érdeklődők a FOMO oldalon találhatnak ezzel kapcsolatban részletes információt.
Mi a lezárás számodra a lány esetében, amikor az apjával kettesben marad otthon?
A valóságban az emberek nagyon sok esetben rosszul kezelik ezt a helyzetet és vagy letámadják a másikat, vagy azt erőltetik, hogy lépjen tovább a történteken.
Valójában az áldozaton múlik, milyen tempóban történik meg a feldolgozás. Ez a jelenet számomra arról szólt, hogy az apa olyan ütemben akar haladni, ahogy a lány. Ezért nem támadja le egy patetikus, nagy sírós-ölelős jelenettel, hanem egyrészről tanácstalan, másrészről vár és figyel. Ha a lánya leül, akkor ő is, ha a lánya megfogja a villát, ő is. Nem nyomja rá a lányra azokat az érzéseket, amik benne vannak, nem nyomasztja ezekkel, hanem egyszerűen csak a lányra reagál. Apai oldalon ezt gondoltam előremutató magatartásnak abban a jelenetben.
FOMO – Megosztod, és uralkodsz
magyar dráma, 91 perc, 2019
Bemutató dátuma: 2019. október 10.
Forgalmazó: Mozinet