Az I. világháború volt az első modern háború. Abban az értelemben is, hogy nem csupán a hadseregeknek kellett megküzdeni egymással, hanem a hadviselő felek igyekeztek az egész társadalmukat mozgósítani a győzelem érdekében. Ezért a háború Magyarország számára sem csak a hadköteles korú férfiak részvételével zajlott, hanem részt vett benne az akkori országban élt mintegy 11 millió nő is.
noi sorsok i vilaghaboruban
Ha a fegyveres harcokban – néhány érdekes, de nagyon csekély számú kivételtől eltekintve – csak a férfiak vettek is részt, a nőkre is fontos feladatok hárultak. A férfiak lelkesítése, a sebesültek ápolása a hagyományos elvárások közé tartozott, de ezt most kiegészítette, hogy a milliószámra a frontra került férfiak helyét is zömmel a nőknek kellett betölteni a gazdaságban. Az elhúzódó háborúban a termelés fenntartásának nagy szerepe volt, s mivel a megtermelt javakból elsősorban a harcoló hadseregek részesültek, a hátországban maradtak ellátása egyre romlott. Ennek kárvallottjai közé tartoztak a sok esetben családfenntartói szerepre kényszerült nők is. A hátország lakói azonban nem csak materiális értelemben nélkülöztek. Sokaknak ennél is nehezebb lehetett a lelki szenvedés: az aggódás a szeretett fiúért, fivérért, férjért vagy kedvesért. A remény, hogy nem lesz baja, és épségben visszatér. A szomorúság, ha fogságba került, megsebesült, ha csonkán és betegen térhetett csak haza. A hősi halált haltak után maradt százezernyi gyászoló tragédiája.
A nők háborús áldozathozatala ugyan egészen más jellegű volt, mint a hazájukért véráldozatot hozó férfiaké, de a háború jellegéből fakadóan szintén nélkülözhetetlennek bizonyult. A Balassi Intézet kiállítása az ő küzdelmes helytállásukat kívánja néhány jellemző részlet, számos, korábban sosem láthatott archív felvétel és megannyi tárgy segítségével bemutatni.
A tárlat 2016. március 8-ig látogatható minden nap 10-18 óra között díjmentesen.
Kurátorok: Kincses Károly, Ifj. Bertényi Iván
hírlevél
