Vizuál

Nem ébredhetsz fel, ha el sem aludtál – kritika az Asteroid Cityről

2023.06.08. 16:05
Ajánlom
Wes Anderson legújabb filmjében nagyjából azt kapjuk, amit már megszokhattunk tőle: egy szerethető, bolondos történetet, amelynek, meglehet, súlya igazából nincs, de legalább van egy picike szíve.

Ma már szinte nincs olyan ember, aki ne ismerné pontosan, mit jelent a Wes Anderson-féle esztétikai minőség, függetlenül attól, látták-e valaha akár egyetlen filmjét is. Az amerikai filmrendező stílusa ugyanis olyannyira összetéveszthetetlenül egyedi és különleges, hogy gyakorlatilag mémmé vált. Az Instagramon például évek óta létezik egy Accidentally Wes Anderson (Véletlenül Wes Anderson) nevű oldal, ahová átlagemberek által készített fotókat töltenek fel, amelyeken olyan hétköznapi helyszínek, életképek vagy épületek láthatók, amelyek akár a művész egyik filmjébe is bekerülhettek volna, többnyire a pasztellszínek és a szimmetria miatt. Nemrég pedig nagyot futott a hazai sajtóban az a rövid videó is, amely a mesterséges intelligencia segítségével megmutatta, milyen lett volna a Szomszédok sorozat, ha Anderson rendezte volna.

Végtelenül formalista műveit pedáns precizitással komponálja meg, amivel folyamatos egyensúlyt teremt a vásznon. Nagyjából olyan érzés nézni a filmjeit, mintha egy bekeretezett képet látnánk: a rendező ugyanis nem akarja azt az illúziót kelteni, hogy a fikció a kamera keretein kívül is létezik. Eközben a cselekmény mindvégig ritmusra zajlik, a legapróbb díszletek színei is harmonizálnak egymással, a karakterek pedig öntudat nélküli bábokként viselkednek, akik még mozgásukban is erősítik a film vizuális egységét. Ez pedig ténylegesen egy rendkívüli élmény, alig-alig találni a filmvilágban hasonló művészt, akihez hasonlíthatni lehetne.

Persze, ennek a jól kimódolt, a modorosságot esztétikai szintre emelő stílusnak megvan a maga hátránya.

A rendező ugyanis megoldásaival újra és újra zárójelbe teszi mindazt, amit csinál,

a forma uralma miatt történetei súlytalanná, habkönnyűvé, talán megkockáztathatjuk azt is: időnként komolytalanná válnak, még ha közben szerethetőek, viccesek is. Komédiának viszont mégsem tekinthetjük őket, Anderson ugyanis rendre a középpontba helyez olyan témákat, mint például a gyász vagy a családok diszfunkcionalitása, de valódi drámát nem volt képes létrehozni utóbbi munkáiban. Talán épp ezért a legjobbjainak még mindig a 2001-es Tenenbaum, a háziátok, illetve a 2007-es Utazás Dardzsilingbe című filmeket tartom, amelyekben látszanak későbbi alkotásainak a stílusjegyei, de még nem szorultak teljesen háttérbe az emberi érzelmek és a tragédiák. Igaz, a képzeletbeli lista harmadik helyére odafér azért nálam A Grand Budapest Hotel, amelyben már a mindenki által jól ismert Wes Anderson-stílust láthatjuk.

Azt kijelenthetjük, hogy legújabb filmjében, az Asteroid Cityben nem sok minden változott, Wes Anderson szemmel láthatóan még mindig imádja a saját stílusát.

AC_FP_00012_R-min-154710.jpg

Jelenet az Asteroid City című filmből (Fotó/Forrás: UIP-Duna Film)

A történet egy fiktív városban, Asteroid Cityben játszódik az 1950-es évek környékén, valahol a nevadai sivatagban. Háromezer évvel korábban itt csapódott be egy meteorit, erről kapta a nevét a település, ahol ma már az amerikai kormány megfigyelőközpontja található. Emellett pedig minden évben itt rendezik meg azt a kongresszust, amely során kitüntetik a legjobb középiskolai tudományos projektek tinédzser feltalálóit. Ide érkeznek meg családjaik társaságában a már-már ijesztő módon intelligens zsenipalánták találmányaikkal, egyikük például egy tökéletesen működő halálsugarat hozott létre. A háttérben időközben a viszonylag közeli atombomba kísérletek gombafelhői röppennek fel, de ez látszólag senkit nem zavar, főleg azután, hogy rövidesen történik valami ennél is rendkívülibb esemény, ami után az amerikai elnök egyhetes zárlatot rendel el a városban. Az átmeneti vendégeknek ezért meg kell tanulniuk egymással – és talán még inkább: magukkal is – együtt élni.

Ha már zárójeleket említettem a cikk elején: Anderson ezt a történetet is rögtön különleges keretbe ágyazza: a film szerint valójában egy színdarab, és ennek az előadásnak a megszületésébe, illetve kulisszái mögé időnként mi is betekinthetünk. Az előbb felvázolt mise en scene eszközével a rendező tehát csak még inkább kihangsúlyozza a történet mesterkéltségét, hogy a nézőben ne keltsen megütközést a látványvilág túlstilizáltsága, komikus, meseszerű jellege. Erre aztán rá is erősít:

Asteroid City tájai nemcsak pontosan úgy festenek, mint egy Looney Tunes-történet – ténylegesen meg is jelenik a gyalogkakukk.

AC_FP_00031_R-min-154715.jpg

Jelenet az Asteroid City című filmből (Fotó/Forrás: UIP-Duna Film)

A történet meglehetősen sok karaktert mozgat, akik mind-mind valamiféle gonddal, dilemmával küszködnek. Még a mellékes szereplők személyiségében is felvillannak bizonyos elfojtások, félelmek, amelyek alapján nagyjából be tudjuk azonosítani, mi a probléma az életükben. A legfontosabb szál minden bizonnyal Augie Steenbeck (Jason Schwartzman) és családjának története. A férfi nemrég vesztette el feleségét, és fogalma sincsen, hogy közölje négy gyermekével, hogy édesanyjuk meghalt… ráadásul már hetekkel korábban. A film a leginkább ő gyászukat mutatja meg.

Az Asteroid Cityre is igaz azonban, hogy a drámai szálak ellenére inkább komikus, ami abból táplálkozik, hogy a főhősök kivétel nélkül mind érzelmi analfabéták. Vagyis mégsem egészen: a karakterek lelkében ugyan óriási viharok dúlnak, tragikus dolgokkal találkoznak, ezeket azonban látszólag rideg közönnyel fogadják. Arcukon az érzelmek leghalványabb jele sem látszik.

Bánataikat és örömeiket nem megélik, hanem tárgyilagosan leírják, kommentálják, esetenként végtelenül gépies pszichológiai elemzéseket végeznek el magukon.

AC_FP_00004-154915.jpg

Jelenet az Asteroid City című filmből (Fotó/Forrás: UIP-Duna Film)

Még azt is faarccal fogadják, ha teljes világképük összeomlik éppen. Amikor például Woodrow (Jake Ryan), Augie fia megtudja, hogy édesanyja meghalt, bár egy könnycsepp végigfolyik az arcán, egy pillanatra sem sír, csak merev tekintettel néz tovább. A film végén pedig, miután közli, hogy ő az elmúlt napok történéseit látva már nem episzkopális, hanem ateista, nagyapja csak ennyit felel: „Érthető.”

Mindez azért különösen fontos, mert az Asteroid Cityben Wes Anderson ezeket a végtelenül racionális, marionettszerű karaktereket egy olyan nagy szituációba helyezi, ahol valóban meg kell kérdőjelezniük mindent, amiben hittek. Az a bizonyos különleges esemény  egy nagyon sokadik típusú találkozás , amely miatt a városban ragadnak hőseink, bár leírhatatlanul nevetséges módon zajlik le, ténylegesen olyasvalami, ami kapcsán el kellene merengeni az emberiség célkitűzéseinek értelméről és motivációiról. Erre az ellentmondásra épül Wes Anderson filmje. Hiszen a mindenkori ember legszebb tulajdonsága, hogy képes álmodozni, ám itt, Asteroid Cityben kiderül, hogy ha egy racionálisabb lencsén keresztül szemléljük őket, valójában ezek az álmaink sem olyan különlegesek – főleg, ha még valóra is válnak. A film végén nem véletlenül skandálják a főszereplők: „Nem ébredhetsz fel, ha el sem aludtál.”

AC_FP_00028-min-154715.jpg

Jelenet az Asteroid City című filmből (Fotó/Forrás: UIP-Duna Film)

Wes Anderson ezúttal is telezsúfolta jobbnál jobb színészekkel a filmjét, szinte a legapróbb mellékszerepekre is rendre sztárokat castingol. Az Asteroid Cityben még azt is megengedheti magának, hogy a nagyszerű Jeff Goldblumot mindössze pár másodperc erejéig szerepelteti. A történetben olyan színészeket láthatunk, mint Scarlett Johansson, Tom Hanks, Jeffrey Wright, Tilda Swinton, Bryan Cranston, Edward Norton, Adrien Brody, Steve Carell, Margot Robbie, Willem Dafoe vagy épp Matt Dillon.

Összességében tehát mindent adott egy jó Wes Anderson-mozihoz, és nagyjából azt is kaptuk, amire számítottunk: egy szerethető, bolondos történetet. Súlya istenigazából továbbra sincs – de legalább van egy picike szíve, ami még mindig több, mint amivel a mainstream filmek általában rendelkeznek. Szóval aki a Szomszédok után elmerülne ténylegesen is a rendező világában, az semmiképp se hagyja ki.

Asteroid City

amerikai dráma, komédia, 2023

Rendező: Wes Anderson
Forgalmazó: UIP-Duna Film
Premier: június 8.

Fejléckép: Jelenet az Asteroid City című filmből (Fotó/Forrás: UIP-Duna Film)

Wes Anderson-filmek helyszínei a valóságban

Kapcsolódó

Wes Anderson-filmek helyszínei a valóságban

Érezte már úgy, hogy egy filmbe csöppent akár a helyzet, akár a helyszín miatt? Egy Wes Anderson rajongói oldal tagjai többször kerültek már hasonló szituációba, és le is fotózták azokat. A rendező jellegzetes képi világába illő helyszínek képei az egész világról érkeznek.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Színház

Egy darab, ami mindent tud a szerelemről – Mohácsi János rendezésében mutatja be Az üvegcipőt a Vígszínház

Molnár Ferenc Az üvegcipő című vígjátéka, amelynek ősbemutatója 1924-ben volt a Vígszínházban, szombaton a Mohácsi testvérek átiratában tér vissza a teátrumba.
Vizuál

A fotózás Oscarjához kapcsolódó rangos elismerésben részesült a Fidelio állandó vendégszerzője

Hegedűs Ákos (morpho) Chicks (Csajok) című képét ismerték el az IPA döntnökei a professzionális kategóriában.
Színház

„Amire visszanézek, az az életem” – Csomós Mari 80 éves

Ma ünnepli 80. születésnapját Csomós Mari színművész, Kossuth- és Prima Primissima díjas érdemes művész, a Nemzet Színésze, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja, aki nem szívesen ad interjút. Egyik ilyen ritka alkalomból megjelent beszélgetéséből szemezgettünk.
Plusz

Újabb nyolc lábnyomot helyeztek el a Halhatatlanok sétányán

Az idei évben újabb nyolc taggal bővült a Halhatatlanok Társulata. Az új Örökös Tagok lábnyomát szeptember 23-án helyezték el a Nagymező utca Operettszínház előtti részén, a Halhatatlanok sétányán.
Klasszikus

Tíz Kurtág György-mű, amit mindenképp ismerned kell

A Samuel Beckett drámája nyomán született Fin de partie várva várt magyarországi premierje mellé most ajánlunk tíz másik Kurtág-művet is, melyek némi betekintést nyújtanak a kortárs magyar zene legendájának munkásságába.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Vizuál hír

A legjobb film díját nyerte A játszma a pármai filmfesztiválon

Fazakas Tamás rendező személyesen vette át a Violetta d’Argento díjat. A zsűri indoklásában a rendezés és a színészi alakítások mellett a zenei megoldásokat is kiemelte. 
Vizuál hír

A fotózás Oscarjához kapcsolódó rangos elismerésben részesült a Fidelio állandó vendégszerzője

Hegedűs Ákos (morpho) Chicks (Csajok) című képét ismerték el az IPA döntnökei a professzionális kategóriában.
Vizuál magazin

KÉP-regény: Bye bye, Szása!

A Fidelio sorozatában hétről-hétre új fotóját – és annak történetét – osztja meg velünk a Morphoblog szerzője, morpho, azaz Hegedűs Ákos. Ezúttal egy régi szovjet laktanyában szerzett élményeit eleveníti fel.
Vizuál hír

Vasárnap estig ingyenesen látható három magyar filmklasszikus a Filmión

A frissen felújított Egy szoknya, egy nadrág (1943), a Pesti mese (1937), valamint Gazdag Gyula 1971-es megjelenésekor betiltott szatírája, A sípoló macskakő ingyenesen tekinthető meg a magyar filmek streamingplatformján szeptember 21-24. között.
Vizuál hír

Mads Mikkelsen kapja a Zürichi Filmfesztivál Arany Ikon-díját

Az ötvenhét éves dán színész személyesen veheti át majd a kitüntetést október 6-án. A zürichi közönségnek is bemutatják legújabb filmjét, A fattyú című történelmi drámát, amelyben a főszerepet alakítja.