Ha valaki erre rávágná, hogy már maga a cím eldönti a vitát, ki kell ábrándítsuk.
Ez a feladat legtöbbször az ügyfelük vagyonáról nyilvántartást készítő ügyvédekre hárult. Egy 1676-ból származó, a művész halála után összeállított leltáron szerepel "két török stílusú fantázia portré". Valószínűleg ez a kép lehetett az egyik. Később Lány turbánban és Fiatal lányfej címmel is előfordult a mű.
Jan Vermeer: Lány gyöngy fülbevalóval c. 1665 Mauritshuis, Hága
A Lány gyöngy fülbevalóval csak 1995-ben vált a kép hivatalos címévé, amikor a festménytulajdonosa, a hágai Királyi Mauritshuis Galéria Washington DC-be küldte a képet több más alkotással együtt egy Vermeer-kiállításra. A kiállítási katalógusban ez a megnevezés szerepelt angolul, a holland egyszerűen Meisje met de parel, vagyis Lány gyönggyel volt.
Négy évvel később megjelent Tracey Chevalier Lány gyöngy fülbevalóval című regénye, majd 2003-ban a Scarlett Johansson és Colin Firth főszereplésével készült film, melyek bebetonozták a köztudatba a címet.
Vermeer 1665-ben festette a Lány gyöngy fülbevalóvalt. A kép nem megrendelésre készült portré, hanem
amiről azt sem lehet pontosan tudni, hogy volt-e valódi modell, vagy a mester a fantáziája után dolgozott.
Jan Vermeer nem hagyott naplót maga után és más forrásokból is igen kevés feljegyzés maradt fenn róla. Életének mindössze 42 éve alatt -jelenlegi tudomásunk szerint - csupán 33 képet festett, évente egyet vagy kettőt.
1881-ben 2,3 guilderért (mai vásárlóértéken körülbelül 6-7000 forintért) kelt el a műalkotás. A tulajdonos halála után a Mauritshuis szerezte meg a festményt, amelyet 1915-ben, 1960-ban és 1994-ben is megtisztítottak és restauráltak.
Az utolsó restaurálás következtében eltűnt a festmény sárgás árnyalata és előbukkantak korábban teljesen sötét részletek. A festményt borító lakk felső rétegében feketet pigmenteket találtak, melyeket valószínűleg azért kevertek bele, hogy sötétebb legyen a kép tónusa. A fülbevalón megcsillanó fényben volt egy kis, világosabb folt, amiről kiderült, hogy nem képezte az eredeti mű részét, valószínűleg egy korábbi restaurálás alkalmával odacsöppent festék volt.
A válasz igen. Jelenleg két óriási természetes igazgyöngyről tudunk. Az egyik a Lao Tzu vagy Allah gyöngye, amit 1934-ben találtak Fülöp-szigetekhez tartozó Palawanon. A súlya 6.37 kg, az átmérője 23.8 cm. A rekordot azonban egy 34 kilós, 67 cm átmérőjű gyöngy tartja, amit 2016-ban jelentettek a fülöp-szigeteki hatóságok. Állításuk szerint a hatalmas gyöngyöt tíz éve találta egy halász. Lehetséges ezek kisebb darabokra vágása és csiszolása, az ilyen ékszerek azonban nagyon ritkák és ehhez mérten drágák. Még valószínűtlenebb, hogy mesterséges, tenyésztett gyöngy lett volna Vermeer modelljének fülében, ugyanis 1761-ben sikerült először gyöngyöt tenyészteni (96 évvel a kép keletkezése után). Az folyamat első hivatalos leírása pedig 1916-ból származik.
A porcelán ékszerekből ma a kámeákat ismerjük, de a feljegyzések szerint korábban a fényes, festett gyöngyökből nyakláncokat, brossokat és fülbevalókat készítettek. Vermeer többi festményét megvizsgálva, mint a A gyöngysor és a Levelet író sárga ruhás hölgy kiderül, hogy az ezeken látható ékszerek nagyon hasonlóak a Lány gyöngy fülbevalóvalon szereplőhöz. Több képén feltűnnek óriási gyöngy fülbevalók is, mint a Lanton játszó hölgy ablak melletten vagy a Leány vörös kalapban-on. Előfordulhat, hogy Vermeer egy családi ékszere alapján festette őket.
Mindkét képen megfigyelhető, hogy Vermeer milyen jól megragadta a fény egyenetlen tükröződését, illetve a színt. Nyilvánvaló, hogy tudta, hogy kell gyöngyöt festeni. Ennek ellenére a Lány gyöngy fülbevalóval esetén az ékszernek van egy fémes csillogása.
Három éve Vincent Icke, holland asztrofizikus és amatőr művész egy cikket publikált a New Science című folyóiratban, amelyben megkérdőjelezi, hogy a képen látható fülbevaló valóban gyöngyből van.
A leginkább az keltette fel a gyanúmat, ahogy a fehér gallér tükröződik az ékszer alsó felén.
Ha valóban gyöngy lenne, akkor vékony mészpát rétegekből állna, amik különböző mértékben törik és szórják a fényt" - írja Icke a 2014 novemberében megjelent cikkben. "Ennek a híres selymes fehér, gyöngyszerű ragyogást kellene eredményeznie. Ehelyett itt egy világos csillogást látunk az ékszer felső részén, és a ruha egy része tükröződik az alsón." Ezek alapján a professzor arra következtet, hogy a fülbevaló valójában "ezüstből vagy polírozott ónból" készült.
Vincent Icke csillogási útmutatója Dutch Journal of Physics.
A felvetésre a Mauritshuis illetékesei válaszoltak is a múzeum hivatalos honlapján és örömüket fejezték ki, hogy a kutató is megerősítette azt, amit nemrég maguk is megírtak. Véleményük szerint Icke ugyanarra a következtetésre jutott, csak más módszerrel.
Ez is remek példa arra, miért is olyan izgalmas a XVII. századi holland festészet: a festményeken ábrázoltak közül semmi sem az, aminek első látásra tűnik."
A Mauritshuis illetékesei korábban megírták, hogy az ékszer nem valódi igazgyöngy. Valójában, ahogyan a turbán, úgy a gyöngyök sem képezték részét a XVII. századi holland nők mindennapi viseletének.
"A gyöngy a lány fülbevalójában meglepően nagy" - jegyezte meg Quentin Buvelot, a Mauritshuis főkurátora és Ariane van Suchtelen kurátor. "Manapság a legtöbb gyöngy tenyésztett, de a XVII. században természetes igazgyöngyöket használtak. A nagy gyöngyök ritkaságnak számítottak és gyakran kerültek a leggazdagabbak gyűjteményeibe." Ugyanakkor a XVII. században széleskörben elterjedtek voltak az olcsóbb, általában Velencéből származó gyöngymásolatok. Ezek üvegből készült, mesterségesen mattított gyöngyök voltak. Előfordulhat, hogy a képen szereplő lány is ilyet visel.
Vincent Icke-nak a fülbevaló méretére vonatkozó kételyei kapcsán Ariane van Suchtelen rámutatott, hogy maga ez a festmény inkább a képzelet szüleménye, egyfajta fantáziakép, mint valódi portré. Egy valóságosnál nagyobb ékszer lehet csupán a művészi képzelet túlzása is.
Icke-nak mindenképppen igaza van, amennyiben az ember elfogadja azt, hogy a festmény a valóságot ábrázolja"
- magyarázza a kurátor. "Biztos vagyok benne, hogy Vermeer az igazgyöngy fénylő illúziójának megragadására törekedett."
Ariane van Suchtelen álláspontjával ért egyer Vermeer egy másik neves szakértője, Arthur K. Wheelock Jr, a washingtoni National Gallery of Art kurátora is. Véleménye szerint Vermeert jobban foglalkoztatta a műalkotás által keltett hatás, mint az ábrázolás pontossága, ezért olyan nagy és ragyogó a gyöngy. "Mivel a fülbevaló a kép egyik legfontosabb része, ha pontosan megfestette volna a gyöngy felületét, az egyrészt egy kicsit unalmas lenne, másrészt nem vagyok benne biztos, hogy épp a kép középpontjában akart volna helyezni egy ekkora elmosódó foltot" - érvelt Wheelock.
Nem szabad elfelejteni, hogy Vermeer festőművész volt, nem fotográfus, vagy gyöngyszakértő. Nem ez volt a szakmája."
Vincent Icke azonban nem adja fel: "Számomra nagyon ellentmondásos kijelentésnek tűnik, ha valaki azt mondja, hogy ez egy igazgyöngy, de Vermeer úgy festette meg, mint egy ezüst ékszert." Azzal azonban az asztrofizikus is egyetért, hogy a kérdés 400 évvel a mester halála után már nem eldönthető, ez azonban semmit nem von le a festmény művészi értékéből.
(via Arthive.com )
hírlevél
