Az egyik, ha nem a legnépszerűbb festő, a posztimpresszionista Van Gogh egészségi állapota mindig is érdekelte a kutatókat, művészettörténészeket és orvosokat egyaránt. Felmerült már, hogy bipoláris zavarral epilepsziával, skizofréniával küzdött, most pedig durva alkoholelvonási tünetekre gyanakszanak a Groningeni Orvosi Központi Egyetem kutatói – írja a BBC.

Miközben ma gyakran intenzív osztályra kerülnek az ilyen betegek, a művész feljegyzéseiben egyszerűen „idegláznak” és „az egyszerű művész őrülettel vívott harcának” tulajdonította azt az epizódot, amikor megcsonkította magát.

Vincent van Gogh: Csillagos ég a Rhone felett (1889) (Fotó/Forrás: wikipedia/közkincs)

A groningeni egyetem pszichiáterei több száz, többségében testvérének, Theónak írt levelet vizsgáltak meg, és előszedték a fennmaradt orvosi ambuláns feljegyzéseket is. Megállapították, hogy a művész valószínűleg nem volt skizofrén, de rejtett epilepsziás volt, ami azt jelenti, nem voltak rohamai, de agyi elváltozás miatt hatott a viselkedésére a betegség: leginkább szorongásban, tévképzetekben és hallucinációkban nyilvánult meg. Van Gogh keveset aludt, alultáplált volt, de rengeteg alkoholt fogyasztott, ami csak súlyosbított az állapotán.

A festő zsenialitását sokszor mentális betegségének tulajdonítják, de mint a kutatás felhívja rá a figyelmet, a pszichózisokkal terhelt éveiben a festő alig dolgozott. Kivételes technikáját odaadó munkával alapozta meg. (BBC)