A holokauszt nem pusztán zsidó ügy, hanem össztársadalmi trauma, melyet a lehető legtovább kell megőrizni a kollektív emlékezetben. Róna Tamás rabbi szavaival élve: ismernünk kell a múltat, hogy jövőnk lehessen. A Rumbach Sebestyén utcai zsinagógában megtekinthető, Imák Auschwitz után című kiállítás épp ezeket a célokat teljesíti, mindennemű túlzott patetikusság nélkül, az imádság és a művészet tiszta, spirituális élményén keresztül. A rabbik, püspökök és egyházi gondolkodók tollából született fohászok semmiképp sem tekinthetők állásfoglalásnak, inkább arra emlékeztetnek, hogy ennek a szörnyű korszaknak a feldolgozása mindannyiunk közös feladata.
Az imádságokat kortárs képzőművészek - így egyebek mellett Haász István és Krajcsovics Éva - is kézhez kapták, akik a saját eszközeikkel vizualizálták a szövegeket, és így formálták a nyelvtől független, egyetemes üzenetté azokat. Az pedig, hogy a projekt létrehozásában több felekezet, több művész is képviseltette magát, világosan kifejezi, hogy a megbékéléshez összefogásra van szükség. De mindenekelőtt alázatra, mely nélkül sem imádság, sem megbocsátás nem létezhet.
A Rumbach Sebestyén utcai zsinagóga szétáradó csendjében és kicsi, meghitt terében pihenő imáknak keresve sem találhattak volna jobb helyet. Maguk a szövegek - a zsinagóga megvilágításának köszönhetően - éles fénnyel, néhol egészen zavaró módon törnek utat a retinán keresztül, ezzel is hirdetve, hogy a múlttal való őszinte szembenézés, a hiteles emlékezés nem mentes ugyan a kellemetlenségektől, viszont elengedhetetlen ahhoz, hogy fedolgozzuk a traumát, hogy közös feloldozást nyerhessünk. Az írott szövegek méltó módon egészülnek ki a képzőművészek által létrehozott alkotásokkal, melyek a művészet mindenki számára érthető, egyetemes nyelvén viszik tovább az üzenetet: sosem szabad felejtenünk!
Erre figyelmeztet a Goldmark teremben megtekinthető kiállítás is, melyen az "Életben tartva az emlékeket - Utazás a holokauszton át" témájú nemzetközi poszter verseny legjobb műveit lehet megtekinteni. A merítés nagy: izraeli, orosz, cseh, angol, kanadai és szlovén művészeti tanulók munkáival találkozhatunk, közöttük pedig olyan alkotó is előfordul, akinek nincs személyes kötődése a holokauszthoz.
A kiállítást még a Nemzetközi Bécsi Központban nyitották meg január 27-én, a Holokauszt Áldozatainak Nemzetközi Emléknapján, az auschwitz-birkenaui koncentrációs tábor felszabadításának évfordulóján. A lenyűgöző művészeti igényességgel és - legfőképp - érzékenységgel létrehozott tizenhat alkotást midnenképp érdemes megnézni, és ami még fontosabb, továbbvinni az üzenetét, hogy soha többé ne kelljen egy olyan világ víziójától tartani, ahol a menóra ágai vasúti sínekként folytatódnak, vagy ahol a Dávid-csillagot formázó szögesdrót mögül csak homályosan sejlik fel a jövő.
Az évforduló azonban - ahogyan az idei, 17. Zsidó Nyári Fesztivál szervezői figyelmeztetnek - arra is remek alkalom, hogy közös párbeszéd induljon a jelenlegi társadalmi problémákról, legfőképpen az antiszemitizmus erősödésének okairól. Ennek a diskurzusnak az elindításához egyedi képi megfogalmazásán keresztül Arató András újságíró, a Klubrádió elnök-vezérigazgatója ezúttal fotóművészként járult hozzá. Politikai ítélettől sem mentes munkáin leginkább szobrokat örökített meg: a "Régi kór árnya felé" kiállítás mondhatni az elmúlt húsz év eseményeit, történelmi változásait mutatja meg a köztereken elhelyezett alkotásokon keresztül. Modelljeihez hol szeretettel, hol humorral és iróniával, hol pedig megvetéssel fordul a művész, aki a legkíméletlenebb kritikát mégis a legújabb, Szabadság téri szoborról fogalmazza meg.
hírlevél
