A Szabad Nép című napilap 1949. október 21-i számában adta hírül, hogy a fővárosban grafikus, tervező és dekorációs nemzeti vállalat alakul.
A cég feladatai közé tartozott, hogy a nagy állami ünnepségek, megemlékezések alkalmából épületek, gyárak utcai homlokzatára hatalmas transzparenseket készítsen.
A kommunista szimbólumok (sarló, kalapács, vörös csillag stb.) mellett a személyi kultusz éveiben elengedhetetlen részei voltak ezeknek a dekorációknak a szovjet vezetők (Lenin, Sztálin) festett arcképei, valamint Rákosi Mátyás (Magyarország első számú vezetője, a Magyar Dolgozók Pártja főtitkára) portréi.
A Dekorációs Nemzeti Vállalat május elsejei ünnepi dekorációja a Corvin Áruház épületén. Budapest, 1950. április vége. Ismeretlen fotóriporter felvétele a Szabad Nép számára. A riportnak ez a képe nem jelent meg a napilapban. (eredeti 6×6 cm-es fényképnegatív, TF_ME_II_A 2017.135.4.) (Fotó/Forrás: Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár)
Szász Endre festő egy 1983-ban kiadott interjúkötetben így emlékezett vissza a vállalatnál végzett munkájára:
„Dekorációs Nemzeti Vállalatnak hívták azt az intézményt, amely kiszolgálta az akkori propagandaigényeket. A Dekor NV-ben havi 2400 forintot kerestem, ami nagyon nagy pénz volt abban az időben. Egyszer csak azt mondták, hogy csináljak egy Sztálint. Odaadtak egy rajzot, amelyen olyan szép volt, mint egy grúz menyecske. Geraszimov munkája. Én felnagyítottam egy kicsit a fülét, a gallérját a helyére tettem, koponyát csináltam neki. Még élveztem is, hogy olyan markáns, szép feje lett.
A főnök rettenetesen letolt, mondván, hogy jövök én ahhoz, hogy Geraszimov elvtárs rajzát átrajzoljam. Azonnal rakjam vissza a fülét oda, ahol volt. Visszaraktam. Ekkor rájöttem, hogy mi is az én feladatom a Dekor NV-nél. A nagy Sztálinokat a Hősök terére mindig nálam rendelték. Már úgy csináltunk Sztálint, hogy megfordítottuk a képet, és fejjel lefelé festettük, így oda tudtunk figyelni. Később normában akarták csináltatni velünk a képeket. Azt akarták, hogy legyen kabátfestő, fejfestő, bajuszfestő, ki mit tud a legjobban.
Az éberség éveiben például az etalon Rákosit, amelyről másoltuk a Rákosikat, mindig be kellett tenni a páncélszekrénybe. Három évig bírtam ki.”
Készül az ünnepi dekoráció Sztálin születésnapjára. Budapest, 1949. december eleje. Ismeretlen fotóriporter felvétele a Szabad Nép számára. A riportnak ez a képe nem jelent meg a napilapban. (eredeti 6×9 cm-es fényképnegatív, TF_ME_II_A 2017.179.8.) (Fotó/Forrás: Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár)
A Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtára őrzi a Szabad Nép című napilap (a Népszabadság elődje) fényképnegatív-archívumának 1948 és 1956 közötti részét. A fényképriportok között több olyan sorozat is található, amely a dekorációk készítésének egy-egy jelenetét és a már elkészült utcai dekorációkat örökíti meg. A Corvin Áruház homlokzata 1950-ben például a munka ünnepe (május 1.) alkalmából kapta az 1. képen látható ünnepi díszt.
Sztálin 70. születésnapjának megünneplésére (1949. december 21.) készülnek a 2. képen látható festők. Sajnos a rendelkezésre álló források nem írnak arról, hogy hol, melyik vállalatnál festik a szovjet vezető portréit. Március 9-re (Rákosi Mátyás születésnapja), április 4-re (Magyarország második világháború végi felszabadításának ünnepe), május elsejére, november 7-re („a nagy október szocialista forradalom” ünnepe), és december 21-re nemcsak a Dekorációs Nemzeti Vállalat kapta feladatként, hogy a vezetőket és a kommunista eszméket dicsőítő dekorációkkal lássa el a köztereket, hanem minden üzemnek, termelőszövetkezetnek, iskolának is kellett készítenie szöveges-képes összeállításokat saját tereik díszítésére (3. kép).
Magyar zászlóval, Sztálin portréjával és orgona ágakkal készül az ünnepi dekoráció a munka ünnepére valahol Magyarországon. 1952. április vége. Ismeretlen fotóriporter felvétele a Szabad Nép számára. A riportnak ez a képe nem jelent meg a napilapban. (eredeti 6×6 cm-es fényképnegatív, TF_ME_II_A SZN 2235/76.) (Fotó/Forrás: Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár)
Sztálin füle nem csak Szász Endre életének fent idézett epizódjában kapott főszerepet. Az 1956. október 23-án a budapesti Felvonulási téren (ma: Ötvenhatosok tere) ledöntött hatalmas Sztálin szobor bal füle országos (sőt: nemzetközi) hírnévre évtizedekkel később tett szert. A forradalom napjaiban ledöntött majd feldarabolt szobornak ezt a testrészt formázó töredéke 2010-ben került a Magyar Nemzeti Múzeumba, és több magyarországi és egy külföldi kiállításon szerepelt.
Az itt látható fényképekhez hasonló, a kommunista személyi kultusz témakörébe tartozó további felvételt, valamint a Sztálin szobor töredékét is megtalálhatják a Magyar Nemzeti Múzeum online adatbázisában.
Szerző: Bognár Katalin
hírlevél
