Napjaink egyik meghatározó globális jelensége a digitalizáció, amely a közelmúlt évtizedei során evolúciós ugrásként alakította át az emberiség életét, átírva ezzel az évszázadok alatt rögzült szokásokat, formákat és viselkedési mintákat. A nemzetközi és magyar alkotókat bemutató kiállítás eljátszik a gondolattal, hogy
mi történik akkor, ha már a szingularitás, azaz a technológiai fejlődés azon pontján vagyunk, amikor az elkezd túlnőni az ember képességein.
Életünk offline módból megállíthatatlanul csúszik át az online térbe, a digitális jelenlét rohamosan nő, nem túlzás azt állítani, hogy ez a poszthumán átalakulás emberi létünk alapvető, meghatározó aspektusait hatja át: a magán és az üzleti szférát, az oktatást, a kommunikációt és időgazdálkodásunkat egyaránt. Lehetséges, hogy a digitális fordulat jelenleg is zajló, történelmi jelentőségű folyamata során az emberiség – tudta nélkül – átlép egy új világrendbe, ahol a digitális technológia az új normativitás, amely a munka és az élet részévé válik: nem ellenség, nem barát, hanem a létezés természetes velejárója.
Memo Akten: „All Watched Over By Machines Of Loving Grace”, 2021 videó; sztereó hang; 1:58 végtelenített lejátszás részlet a videóból (Fotó/Forrás: Ludwig Múzeum)
A mesterséges intelligencia központi alakja köré nyolc témakör szerveződik, a kiállítás ezeknek az értelmezésére tesz kísérletet.
Jó néhány műalkotás a digitális technológia és a média metszetében az alternatív tények, a fake news és a deepfake jelenségeit vizsgálja.
A technológia utat nyitott a testkép soha nem látott tempójú változása előtt: mobil és számítógép-képernyőinket, sőt mentális térképünket is szelfik és videojáték-karakterek uralják. A kiállítás néhány spekulatív jövőképet is felvázol a digitalizált természetről, az ember és robot, az ember és a MI lehetséges együttéléséről, kommunikációjáról. Fontos hangsúlyozni az élő környezet és a fenntarthatóság szempontjait a digitális infrastruktúra használata kapcsán, hiszen
az adatforgalmunk – bár számunkra láthatatlan – létezéséhez szükséges géppark és áramigény óriási ökológiai lábnyomot hagy maga után,
a hardverhez elengedhetetlen alapanyagok egyre szűkösebb hozzáférhetősége pedig a biotechnológia felé tereli a tervezőket. A válogatásban olyan megközelítések is teret kapnak, melyek a technológia használatát próbálják meghekkelni vagy teljesen kizárni. A digitális detoxikáció széles spektrumú eszköztárának segítségével pedig egyensúly teremthető a digitális jelenlét és a valódi élmények és érzelmek között.
Nem vagyok robot. A szingularitás határain.
A kiállítás november 27-ig tekinthető meg a Ludwig Múzeumban.
Kiállító művészek: Memo AKTEN, BarabásiLab, Aram BARTHOLL, Katriona BEALES, BINAURA (NAGY Ágoston & SAMU Bence), BIRKÁS Mona, BIRÓ Dávid, Zach BLAS & Jemima WYMAN, James BRIDLE, Arvida BYSTRÖM, Juan COVELLI, Jake ELWES, FÜLÖP Szabolcs, Fabien GIRAUD & Raphaël SIBONI, Neil HARBISSON & Pol LOMBARTE, Daniel HEISS, Vladan JOLER & Kate CRAWFORD, KÚTVÖLGYI-SZABÓ Áron, Lawrence LEK, Cristina DE MIDDEL, Joana MOLL, PÁLL Tamás, Wilfredo PRIETO, SoniLab (Marco Buongiorno Nardelli), ZÁMORI Eszter
Kurátorok: KÉSZMAN József, MAJ Ajna, NOLASCO-RÓZSÁS Lívia, ÜVEGES Krisztina
Fejléckép: Memo Akten: „All Watched Over By Machines Of Loving Grace”, 2021 videó; sztereó hang; 1:58 végtelenített lejátszás részlet a videóból (forrás: Ludwig Múzeum)
hírlevél
