Nem könnyű helyzetben került a MODEM ügyvezető igazgatói székébe másfél évvel ezelőtt.

Valóban, egy kissé vészterhes időszakban érkeztem az intézmény élére, a Párizsi absztraktok című nagy, nemzetközi presztízsértékű kiállítás megnyitója előtt három hónappal, úgy, hogy még két másik tárlatot is szerveztünk párhuzamosan. Már az első napon elképesztő mennyiségű munka várt ránk, ami kissé riasztóan hatott. Közben viszont tudtam, hogy egy kipróbált, tapasztalt csapat áll mellettem, ha velük nem, akkor senki mással sem sikerülhet megvalósítani mindezt. Az első perctől kezdve támaszkodhattam rájuk. Egy-egy megnyitó előtt rengeteg feladatunk van, de a titkárság, a logisztikai, a műszaki, a kurátori, valamint a kommunikációs és programszervező csoport tagjai egy emberként dolgoznak az adott tárlat kivitelezésén. A kiállításokon túl sok mindent csináltunk az elmúlt másfél évben, aminek vannak a nyilvánosság számára is tapasztalható eredményei. Ott vannak például az oktatási projektjeink, valamint a belső struktúránk és identitásunk erősítését szolgáló törekvéseink, amelyek kifelé nem láthatóak, ám ugyanannyira fontosak a minőségi intézményi működéshez.

Új Közvetítések kiállítás 2022-ben (Fotó/Forrás: Bíró Dávid )

Ha csak az ön feladatkörét nézzük, mi az, ami láthatatlan a munkájában? 

A people management (az emberek menedzselése, a velük való foglalkozás, irányítás vezetőként – a Szerk.) erre jó példa. Fiatal, női vezetőként komoly tanulási folyamat, hogyan kell az érzelmeket megfelelő arányban bevonni vagy kizárni a munkám során, hiszen korábban nem kellett egy negyven fős csapatot irányítanom.

Ez egy nagyon izgalmas folyamat, amelynek egyúttal erős személyiségformáló hatása is van. Magamról is rengeteget tanultam ebben a másfél évben. Korábban nehéz volt megértenem és elfogadnom, hogy nem mindenki érez vagy gondolkodik úgy, mint én – akár csapaton belül a kollégák egymásról és rólam, a MODEM-ről, a feladatokról, eredményekről. Ez egy hosszú folyamat volt ugyan, de amióta ezt megértettem és elfogadtam, nincsenek a környezetem hozzáállásával kapcsolatban irreális elvárásaim.

Vizi Katalin (Fotó/Forrás: MODEM)

Tapasztalt egyébként bármilyen más bánásmódot amiatt, mert nőként áll egy intézmény élén?

Az elődöm is nő volt (Koroknai Edit – a Szerk.) úgyhogy őszintén szólva, csak nagy ritkán érzékelem azt, hogy a nemem miatt megkülönböztetnek. Inkább az életkorom miatt tapasztalom olykor, amikor magas pozíciókban lévő, idősebb emberekkel tárgyalok, hogy talán kicsit másképp állnak hozzám. Ez eleinte még érdekelt, de ma már nem foglalkoztat. Ha az ember magabiztos, teljesen mindegy, hogy férfi vagy nő, fiatal vagy idősebb. A helyzetelemzés helyett inkább a stabilitásomra és az adott feladatra figyelek.

A karrierje egy háromfős kereskedelmi galéria, a Kálmán Makláry Fine Arts asszisztensi pozíciójából indult, aztán egyre nagyobb helyeken és projektekben vett részt, végül megkapta egy ekkora intézmény vezetését, ami nem lehet egyszerű. Hogy érzi, sikerült túllépnie a kezdeti nehézségeken és felnőni a feladathoz?

Másfél év távlatából azt mondhatom, hogy ott tartok, ahova legjobb tudásom szerint ennyi idő alatt eljuthattam. Meg kellett ismernem az intézmény működését, ehhez egy év türelmi időt adtam magamnak. Ez nyilván nem azt jelenti, hogy mindezt hátradőlve bekkeltem ki, sőt. Kőkemény munka volt. Meg kellett tanulnom, hogy nem hibáztathatom magam alkalomról alkalomra, amikor valami mulasztás történik. Nemcsak a MODEM működésében kellett kiismernem magam, hanem az intézményvezetésbe is bele kellett tanulnom, hiszen korábban kisebb galériáknál dolgoztam.

hogy megfelelő irányelvek mentén haladhasson az intézmény. Egy ügyvezetőnek alapvető feladata az intézményi háló biztosítása, bővítése, fejlesztése, a szervezeten belüli struktúra erősítése, és a minőség biztosítása. Az utóbbiban maximálisan támaszkodom a kurátori csapatomra és a művészeti vezetőre, Süli-Zakar Szabolcsra. Egyáltalán nem hiszek abban a fajta vezetésben, amikor egy személynek kell a legjobb gazdasági főnöknek, művészeti vezetőnek, műszaki kontrollernek lennie, mert egyszerűen ez lehetetlen. Nem is vágyom rá, hogy mindent én tudjak a legjobban, sőt. Egy olyan csapattal dolgozhatok, akik az adott területet kiválóan ismerik, így bízom a szakmai felkészültségükben, tudásukban.

Török Krisztián Gábor az Új Közvetítések tárlatvezetésén (Fotó/Forrás: Vígh Levente)

Ügyvezetőként mi az elsődleges feladata jelenleg?

A MODEM lokális és globális kapcsolati hálójának bővítése. Ebben hiányosságokat érzékelek ahhoz képest, ahol egy tizenhat éve működő intézménynek tartania kéne. Nem elég élő, nem elég széles ez a hálózat, így azon dolgozunk teljes erőbedobással, hogy ez megváltozzon, de a tavalyi évben előbb főként a belső struktúrát kellett megalapozni, akár gazdasági, akár szervezeti értelemben.

Emellett még milyen célokat tűztek ki?

Azt szeretnénk elérni a közeljövőben, hogy a saját közösségünk, a debreceni közönség sikeresnek tartsa a tevékenységünket. Amíg ugyanis – Barabási Albert-László gondolatait felhasználva – a közösség, amelyben tevékenykedünk nem tartja elismerendő eredménynek a MODEM teljesítményét, addig csak bizonyos korlátok mentén beszélhetünk sikerről. A szakmai közösség úgy érzem, elismeri a teljesítményünket, de szeretném, ha a lokális megbecsültségünk, a helyi közösség büszkeségélménye is visszatérne a MODEM-mel kapcsolatban. Ezen mindenképpen változtatni szeretnénk. 2022-ben nem lehetett volna ez a fókuszunk.

Az elmúlt évekhez képest sok sajtómegjelenést generáltunk, a social media oldalainkon is megnőtt a követőbázisunk, nagyon intenzív a jelenlétünk. A helyi közösség megerősítésében és a céljaink elérésében egyébként a városvezetés is rendkívül támogató.

A debreceni MODEM Modern és Kortárs Művészeti Központ (Fotó/Forrás: MODEM)

Ha jól tudom, Török Krisztián Gábor kurátor egyik most induló projektje is a helyi közösséget célozza meg.

Igen, a Szociális akupunktúra egy közösségkapcsolati program lesz, sok beszélgetéssel, workshoppal. A lényege az, hogy megkérdezzük a Debrecenben élő, rendkívül sokoldalú közösségeket, miként viszonyulnak a városukhoz. Szeretnénk tudni, hogy a város mennyire járul hozzá a lakóinak a jóllétéhez és mentális egészségéhez, esetleg min változtatnának. Nem akarjuk megoldani a problémákat, csak legalább elkezdeni beszélni róluk. Ennek mentén kifaggatjuk őket arról is, mennyire érzik sajátjuknak a MODEM-et. Egy kultúrstratégiai kutatással is kapcsolódom ehhez a projekthez, amelyben azt vizsgálom,

és hogyan lehetne ezen változtatni. Hiányolom a vizuális művészetek felé való belépési pontokat, mint például a köztéri kortárs szobrászatot, és annak a fajta fogyasztható művészetnek a bemutatását, amely a budapesti kereskedelmi galériákban jelen van.

Ez azért nem kis cél, tekintve, hogy egyébként is alapprobléma a bizalmatlanság a kortárs művészet iránt.

Semmiféle kapaszkodója nincs egy átlagembernek ezen a területen. Egy laikus gyakran nem tudja eldönteni, hogy az, amit lát, egy átverés vagy valóban tartalmas, érvényes művészet. Óriási probléma, hogy nem megfelelő színvonalú a művészeti oktatás az általános és középiskolákban. Így, ha valaki még a klasszikusokat sem ismeri, hogy is értené a kortárs művészetet vagy akarná egyáltalán megérteni – ez egy irreális elvárás volna. Ezt azonban nem egy galerista vagy egy művészeti intézmény feladata megoldani, hanem az oktatási rendszert kellene alapvetően megváltoztatni.

Sajnos maguk a tanárok sem tudják, mennyire fontos lenne a kortárs művészetet is bevinni az iskolákba. Nem érzik a jelentőségét, vagy sokkal inkább a hiány jelentőségét.

A 30+ kiállítás megnyitója (Fotó/Forrás: Vígh Levente)

A MODEM ezen a területen is igyekszik pótolni ezt az elmaradást. Tavaly az egyik legjobb tárlat a 30+ volt, amely egy 2019 óta zajló kísérleti művészetpedagógia projekt. A célja elsősorban az volt, hogy a középiskolásokat megismertesse a rendszerváltás óta eltelt harminc év magyar kortárs művészeti világával, de általános iskolás gyerekek és felnőttek is részt vehettek a foglalkozásokon. Milyen kiállításokat terveznek erre az évre?

Idén is izgalmas évünk lesz. Ha már előbb a külsős helyszínekről beszéltünk, Don Tamás kurátor egy Tar Sándor-kiállítást tervez. Tar alakján keresztül érdekfeszítően lehet felvázolni az ‘56 utáni magyar irodalmi, történelmi és társadalmi kontextust, amihez kortárs magyar művészeket fogunk felkérni. A projekt kezdőpontja egy workshop lesz, ahol különböző Tar-kutatók mutatják be az író életét és könyveit a résztvevő művészeknek. Rendhagyó módon a tervek szerint a kiállítás helyszíne egy panellakás lesz Debrecenben. Szintén Don kurátori munkája nyomán az első nagyintézményi egyéni tárlata nyílik majd az év folyamán Esterházy Marcellnek. Süli-Zakar Szabolcs álmodta meg a Művészi újrajátszás című kiállítást, amely hazai és nemzetközi alkotók részvételével zajlik a közönség számára is nyitott interaktív performanszokkal, médiaművészeti-és irodalmi alkotásokkal, installációkkal. A tárlat a művészi újrajátszás, vagyis a történelmi helyzetek, események újra színre vitelét kísérli meg. Tervezünk egy Keserü Károly-kiállítást is, amelynek kurátora Nagy T. Katalin. Az Antal-Lusztig gyűjteményből most februárban az Alföldi iskolához tartozó művészek munkáiból nyílik tárlat, ősszel pedig egy nagy monokróm kiállítással készülünk, amelynek Zsikla Mónika a kurátora. Nyár közepén pedig ismét lesz Debreceni Nemzetközi Művésztelep, amely során tíz művészt költöztetünk a földszinti kiállítóterünkbe tíz napon keresztül, előadásokkal, workshopokkal, nyilvános és kötetlen beszélgetésekkel – ezeket már a közönség számára is látogathatóvá téve. Az év végén egy közös kiállításban mutatjuk be a debreceni művészeti színtér két meghatározó alkotójának, Fátyol Zoltánnak és Tamus Istvánnak a munkásságát a művészek 70. születésnapja alkalmából.

A legtöbb vidéki múzeumnak be kellett zárnia a téli időszakra a megnövekedett rezsiárak miatt. Mennyiben érinti a rezsinövekedés a MODEM-et?

A harmadik emeleten nemcsak a kiállítóteret, hanem a teljes szintet lezártuk egész évre. Télen a fűtés, nyáron a hűtés megoldása problémás. A másik két szintet viszont a városvezetés döntésének köszönhetően megtarthatjuk, és nem kell bezárnunk, ami fantasztikus. Ahogy sejthetővé vált az említett kiállítótér kiesése, Török Krisztián Gábor és Don Tamás kurátorok rögtön kreatívan álltak a helyzethez és külsős helyszínen megvalósuló projektekben kezdtek gondolkodni. Így nemhogy kevesebb programunk lesz idén, hanem kitágítva a MODEM falait megjelenünk a város különböző pontjain, és „elvisszük” a művészetet az emberekhez.

Fejléckép: Vizi Katalin (Fotó/Forrás: MODEM)