A Nemes Nagy Ágnes-kiállítással és a nemrég megnyílt Polcz Alaine-tárlattal a múzeum két olyan alkotó előtt tiszteleg,

Kapcsolódó
Megnyílt a Petőfi Irodalmi Múzeum Polcz Alaine-kiállítása
Hat tematikus egységben ismerhetjük meg Polcz Alaine életművét a PIM új időszaki tárlatán, amely február 16-tól október végéig látogatható.
akik nőként élték meg a háború értelmetlen borzalmait. Polcz Alaine a halállal, míg Nemes Nagy Ágnes a tájjal ismerteti meg a látogatókat.
Nemes Nagy Ágnes verseinek egy jelentős részében a szemlélet tárgya tájként tűnik fel, aminek látványát rendkívül pontos és érzékletes képek teremtik meg az olvasóban. A költő látásmódja, a környezetre irányuló fokozott koncentrációja
nemcsak a huszadik század második felének irodalmára gyakorolt nagy hatást, hanem a kortárs magyar lírára is.
A kiállítás az életmű mentén haladva foglalkozik ezzel a kivételes figyelemmel, megidézve a Nemes Nagy Ágnes verseiben megteremett, folyamatosan átalakuló tájképeket – olvasható a tárlat ajánlójában.
Osztroluczky Sarolta irodalomtörténész a megnyitón hat kulcsfogalommal szemléltette Nemes Nagy Ágnes költészetét.Az irodalomtörténész kifejtette, hogy a Kettős világban című, első kötet címadása olyan emberi léttapasztalatot körvonalaz, amely a földi és az égi léthez való kötöttségünket célozza, mozgatórugója a földi és az égi szféra belső harca, amely látomásszerű belső tájakat rajzol ki. A „között-lét” kulcsfogalma a belső tapasztalata a duális, minden embert összekötő léttapasztalatnak.
„Közötte vagyunk a tér és idő koordinátáinak, az égnek és földnek, a háborúnak és békének”
– mondta, példaként felolvasva Nemes Nagy Ágnes Mesterségemhez című ars poeticáját.
A harmadik hívószó a fa, amely a legtöbbször visszatérő motívum Nemes Nagy költészetében,
verscímekben is megjelenik.
„A fa sokszor valami titkos természeti közlendő motívuma, amit a költő embereknek szán, de soha nem mondja ki” – hangsúlyozta, majd példaként a Lélegzet és a Széndioxid című verseket olvasta fel.
Nemes Nagy Ágnes tárgyias lírájában nemcsak a beszélő nézi sokféle szemszögből a tárgyat, de a tárgy is visszanéz rá. Az emberarcú tájelemek és az ember összenőnek:
testre talál az emberben a fa és a fában az ember.
Erre az irodalomtörténész a Diófa című verset hozta példának.
Osztroluczky Sarolta szerint a mítoszteremtés nagy részét képezi a költő életművének és a háborút megélt emberek fontos hiányállapotára, kiüresedésre ad választ. Erre példa egyebek mellett az Ekhnáton jegyzeteiből című vers vagy Rilke almafája.
Utolsó hívószó az átmeneti tájak. Mint Osztroluczky Sarolta elmondta, az Egy pályaudvar átalakítása című utolsó kötet más tájélményben részesíti az olvasót, mint a korábbi természeti tájak. Itt romba dőlt, átépítés alatt álló városi területek jelennek meg. „Ezek a tájak nem kellenek senkinek, az ottani tájak banálisak, nem költő tollára valók” – mondta, hozzátéve, hogy ezekhez Nemes Nagy Ágnes egy új, a prózához közelítő nyelvet társít: az új költői megszólalási mód átmenetet képez a líra és próza határán.
A Mindenek ellenére föld – Nemes Nagy Ágnes tájképei
Helyszín: Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM)
Időpont: február 24.-október 1.
Fejléckép: Enteriőrfotó a kiállításról (Fotó/Forrás: Balogh Zoltán/MTI)