Vizuál

Nemzet a képzőművészetben

2013.09.14. 07:09
Ajánlom
Mit jelent az, hogy „nemzeti”? Ezúttal színházak helyett a képzőművészetről beszélgetett Mélyi József a Velencei Biennálé német pavilonjának kurátorával, az Arany Oroszlán-díjjal is kitüntetett Susanne Gaensheimerrel a Goethe Intézetben szeptember 11-én.

A június óta futó 55. Velencei Biennálén lényegében nem történt semmi különös: két nemzet, a francia és a német pavilont cserélt. A gesztusértékű cselekedet mégis elemi erővel vetette fel a 21. század Európájának alapvető kérdését: miközben az egykor drákói szigorral őrzött országhatáraink feloldódni látszanak, miközben a fejlett világ egyetlen globális faluvá zsugorodik össze, úgy válik mindinkább bajosan meghatározhatóvá a nemzeti művészet fogalma. Mit jelent nemzeti alkotónak lenni 2013-ban? Egyfajta identitást? Politikai kulcsfogalmat? A romantikus hagyatékot? Vagy szimplán csak egy közigazgatási határon belül dolgozni? És mit jelent ez a fogalmi változás a művészet világában? Erről beszélgetett Mélyi József a Velencei Biennálé német pavilonjának kurátorával, az Arany Oroszlán-díjjal is kitüntetett Susanne Gaensheimerrel.

A nemzet fogalmának tisztázása mindig is a német pavilon egyik legnagyobb kihívásai közé tartozott: a kiállítótér egészen a harmincas évekig bajor tulajdonban állt, mígnem egy hirtelen ötlettől vezérelve Mussolini - születésnapi meglepetésként - Hitlernek nem ajándékozta azt. Az így létrejövő egyetlen, ténylegesen külföldi tulajdonban lévő (tehát a többivel ellentétben nem bérelt) pavilon egyszerre vált politikailag és építészetileg is terhelt térré: központi csarnok, és a hozzátartozó két kisebb szoba mai napig a minden szempontból monumentalitásra törekvő Harmadik Birodalom architektúráját tükrözi.

Hogy a történelmi reflexió igénye milyen mélyen ágyazódott be a német alkotók műveibe, azt jól mutatja Hans Haacke 1993-as projektje, amelyben rekonstruálta a már kancellárrá választott, de a Führer címet még fel nem vett Hitler 1934-es Biennáléra tett látogatását. Gaensheimer ugyanakkor azt is elmondta, hogy éppen a történelmi terheltség miatt alakult ki az a tendencia, miszerint a külföldi művészek sokkal bátrabban tudnak bánni a térrel - egy német alkotó számára mindig kihívás marad a szembenézés a helyszín múltjával. Talán részben ez is lehet az oka annak, hogy immár sokadik évtizede nem kizárólag német származású kiállítókat hívnak meg - tette hozzá a kurátor.

Ugyanakkor tévedés lenne azt gondolni, hogy kizárólag a németországi történelem az oka az idei paviloncserének. A Velencei Biennálé története 1895-ig gyűrűzik vissza, egy olyan korba, ahol a nemzetállamok határai még vastag vonallal voltak meghúzva. A pavilonok országokra való leosztása mai napig ezt a világképet tükrözi, miközben az utóbbi évtizedek tendenciáit elnézve sokkal inkább az a gyakorlat lett megfigyelhető, hogy a művészek a határok feloldására törekednek. A német pavilonban tehát éppúgy megtalálhatóak koreai, izraeli és amerikai alkotók munkái, ahogyan német útlevéllel rendelkező állampolgároké is. Ebben az értelemben a Biennálé már nemcsak azt mutatja meg, hogy az adott évben milyen művészi kezdeményezések voltak figyelhetőek egy régióban, hanem azt is, hogy az adott ország mennyire befogadó vagy épp zárkózott. Magyarország például utoljára 1993-ban szerepelt vendégművésszel. Joseph Kosuth munkája akkor jelentős ellenállásba ütközött.  

Gaensheimer elmondása szerint a paviloncsere ötlete akkor merült fel benne először komolyan, amikor felkérte a Deutsche Bankot, legyen a kiállítás egyik főszponzora, az elutasítás indoklásában pedig az szerepelt, hogy az intézmény elsősorban nemzetközi szinten szeretné pozícionálni magát, nem pedig regionálisan. Felmerül a kérdés, hogy amennyiben Németország legnagyobb bankja globálisan értelmezi önmagát, miért ne tehetné meg ugyanezt egy kiállítótér? A csere másik apropójául az idén épp ötven éve aláírt német-francia barátsági szerződés szolgált.

Meglepő módon épp a sajtó és a kritika támadta legjobban a cserét: felmerült például olyan vád is, hogy a franciák csupán azért szerettek volna helyszínt változtatni, mert az ő pavilonjukban hosszú ideje nincs mellékhelyiség. Volt azonban megfontolandó érv is: a Biennálé egyik kritikusa arra hívta fel a figyelmet, hogy 2013-ra globalizációs folyamatok ilyesfajta megfogalmazása mára kifulladt és elcsépeltté vált. Továbbá elhangzott az is, hogy épp a határok elmosódásának idején válnak jelentőssé az olyan regionális sajátosságokat összegző gyűjtemények, mint például a nemzeti galériák, amelyeken keresztül tematizálhatóvá válna az adott ország művészettörténete. Susanne Gaensheimer erre reagálva elmondta, hogy valóban vannak olyan területek, ahol a regionalitásnak fontos szerep jut, az ipari vagy épp tudományos szektorban, a művészetek terén azonban mára ez a gondolkodás értelmezhetetlenné vált. Kialakult egy olyan dinamika, amely a nemzetköziség felé tolta el a világot, Németország például Európa elsőszámú bevándorló országává vált. Ilyen körülmények között egyetlen művész sem dughatja homokba a fejét és mondhatja el magáról, hogy ő kizárólag nemzeti stílusjegyeket magán viselő alkotó - a globalizációtól ugyanis senki sem mentes.  A gyökérvesztés, a kultúrnomádság valóban jelenlévő probléma - erre azonban nem a nemzeti a válasz, hanem egy olyan új önértelmezés, ami szintetizálja a két szélsőséget.

Programkereső

Legnépszerűbb

Tánc

Elhunyt Fenyves Márk mozdulatművész

A táncos-koreográfus, a magyar mozdulatművészet jelenkori képviselőinek egyike 45 évesen tragikusan fiatalon távozott. Úttörő munkásságával és az Orkesztika Alapítvánnyal élő örökséget hagyott maga után.
Könyv

„Az irodalmi életrajzok poposítása tudatos volt, a reflektorfénybe kerülés nem” – Interjú Nyáry Krisztiánnal

A virtuális és a valódi közösségi terekről, a papíralapú könyv mai napig tartó létjogosultságáról és az egy éve nyitott Magvető Caféról is kérdeztük a KULT50 magazin hasábjain Nyáry Krisztiánt, a Líra kreatív igazgatóját.
Könyv

Könyvtáros osztag kutatja fel a könyveket, amikre csak halványan emlékeznek az olvasók

Előfordult már, hogy egyszerűen nem tudott kiverni a fejéből egy könyvet? Néhány részletére emlékezett, de a címre vagy a szerzőre egyáltalán nem. A New York-i Közkönyvtár a legképtelenebb esetekben is próbál segíteni.
Színház

„Egy fantasztikus korszaknak bukkantam a nyomára” – interjú Szikora Jánossal

Idén már hatodik alaklommal rendezi meg a Koronázási Szertartásjátékot a Vörösmarty Színház igazgatója. Az augusztus 18-i bemutató apropóján Szikora János beszélt a kezdetekről, az idei év újdonságairól és a darab nemzeti öntudatformáló szerepéről.
Vizuál

Réz András: Az utolsó mozielőadás

Nem kell pánikolni, ez az írás nem Peter Bogdanovich azonos című 1971-es filmjének elemzése. És nem is apokaliptikus vízió, amelyben az utolsó mozielőadást a világvége miatt nem követik továbbiak. Hanem Réz András elmélkedik a mozi jövőjéről.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Vizuál magazin

Szfinxek és obeliszkek városa: egyiptománia és szabadkőművesség Budapesten

Van egy mondás, amely szerint Rómában ma több obeliszk áll, mint Karnakban, az ókori egyiptomiak egyik fő vallási központjában. Talán sokak számára meglepő lehet, hogy Budapesten is többet tudnánk összeszámolni egy városi séta alkalmával.
Vizuál

Réz András: Az utolsó mozielőadás

Nem kell pánikolni, ez az írás nem Peter Bogdanovich azonos című 1971-es filmjének elemzése. És nem is apokaliptikus vízió, amelyben az utolsó mozielőadást a világvége miatt nem követik továbbiak. Hanem Réz András elmélkedik a mozi jövőjéről.
Vizuál ajánló

Csendes áramlat

Idén lenne 85 éves Nagy B. István Munkácsy-díjas festőművész, akinek tiszteletére Csendes áramlat címmel rendezett emlékkiállítást a Pesti Vigadó galériája.
Vizuál banksy

Banksy nem örült neki, hogy kiállítást rendeztek a műveiből az oroszok

A graffitiművész Banksy tudta és hozzájárulása nélkül rendeztek munkáiból kiállítást Moszkvában. A művész kifogásolta, hogy elveivel ellentétben a tárlat látogatóinak még fizetniük is kell, mint mondta, ő sohasem kérne pénzt az emberektől, akik látni akarják a képeit.
Vizuál forbes

Scarlett Johansson a világ legjobban fizetett színésznője

A Forbes magazin 2018-as listája szerint Angelina Jolie, Jennifer Anniston és Jennifer Lawrence is a legjobban kereső színésznők között vannak.