A XIX. század végén született holland grafikus, Maurits Cornelis Escher művészetét nem értékelte nagyra saját kora. Voltak, akik „túl intellektuálisnak” találták, és hiányolták belőle az érzelmi töltetet, mások az alábecsült 60-as évekbeli pszichedelikus művészet alkotóját látták benne, megint mások egy újabb „illuzionistának” gondolták, aki nem tett többet, minthogy a papír kétdimenziós felületén megkérdőjelezte a perspektíva és térbeliség ismert szabályrendszerét. Mára megváltozott a megítélése, és tudjuk, hogy művei nem öncélú érzéki becsapások, jóval túlmutatnak a perspektivizmus egyszerű ujjgyakorlatain.
Litográfiái mögött összetett gondolatiság van, az egzisztencialista filozófia geometriai ábrázolásának egyik kizárólagos képviselőjét, bonyolult matematikai elméletek pontos ábrázolóját tisztelhetjük személyében.
M.C. Escher: Relativitás M. C. 1953
Escher – bár nem végzett magas szintű matematikai tanulmányokat – örökölte a fejlett térbeli gondolkodást. Apja építészmérnök volt, így szinte magától értetődő módon ő maga is építészeti stúdiumokkal kezdte pályáját. A haarlemi Építészeti és Iparművészeti Iskolában figyeltek fel fejlett grafikus képességeire tanárai, minek hatására a képzőművészet felé fordult. Szinte kizárólag fametszettel foglalkozott egy időben. Későbbi olaszországi utazásai során a mór építőművészet volt rá nagy hatással: lenyűgözte a régi mór művészek geometriai tudása és az arabok absztrakt síkelemekkel operáló tevékenységét megkísérelte a figurativitás irányába bővíteni.
Életében több kiállítást rendeztek neki tudományos kongresszusokon, mint művészeti kiállítóhelyeken – ilyenkor a tudósok hosszasan elemezték képeit, és előszeretettel használták a feloldhatatlan geometriai problémákról szóló elméleteik szemléltetésére.
Ez a különös művész ösztönösen, minden gyakorlati tanulás nélkül ismeri a matematikai törvényeket, és alkalmazza is az ellenkezőjüket”
– írta róla egy helyen Roger Penrose angol matematikus, aki az ő hatására fejlesztette ki kizárólag két dimenzióban ábrázolható, háromszögre emlékeztető térbeli alakzatát, a Penrose-háromszöget, más néven tribádot.
M. C. Escher: Víz és levegő I. 1938.
Hogy mennyire megkésett Escher művészettörténeti elismertsége, jól mutatja, hogy Pablo Picasso hallott ugyan a Penrose-tribádról, nem volt azonban tudomása M.C. Escher művészetéről. Életében kizárólag az ellenkultúra művészei respektálták őt: Mick Jagger a Rolling Stones számára szeretett volna vele lemezborítót terveztetni, Stanley Kubrick pedig a 2001 Űrodüsszeia című film sokdimenziós látványvilágához kért tőle tanácsot. Ezekből az együttműködésekből azonban nem lett semmi, Escher ugyanis következetesen távol tartotta magát ettől a kultúrától is és a műkritikusok sznob világától. Most azonban a Boston Public Library-n digitalizált formában nézegethetjük az ő nagyszerű, korát megelőző műveit.
hírlevél
