Egy polifonikus filmet akartam csinálni
- mondta a rendező, Mundruczó Kornél a Jupiter holdja sajtóvetítése utáni beszélgetésen. Ez olyannyira sikerült neki, hogy ha egyetlen szóval kellene jellemezni a filmet, az valóban ez lenne: polifonikus. Esetleg: sűrű, összetett, többrétű. Viszont valószínűleg jócskán lesznek olyanok is, akiknek inkább a zavaros, a széthulló, vagy a katyvasz szavak ugranak majd be.
A Jupiter holdja ugyanis egy végeláthatatlan oda-vissza játék, több mint két órán át.
És főképp játszik velünk, nézőkkel. Mindezt persze véresen komolyan gondolja.
Mégis, sokszor úgy tűnik, nem egy előzetesen végiggondolt koncepciót igyekszik végigvinni a film, hanem fog néhány helyzetet vagy jellemzőt, beledobja a fazékba, aztán kíváncsian figyeli, mi sül ki ebből. Mi történik, ha az unalmas hétköznapokat megszakítva a lehajtott fejjel közlekedő, szürke és atomizált városi polgár egyszer csak találkozik valamivel, ami kiszakítja őt a mindennapi rutinból? Mi történik, ha ez a valami egy csoda, valamiféle angyali jelenés? És ha inkább maga a pokol, mondjuk egy hátizsákba elrejtett pokolgép? És ha a kettőt nem is tudjuk elkülöníteni egymástól?
A Jupiter holdjának két gimmick-je, nézőcsalogató ötlete is van, lényegében az egész film a kettő találkozásáról szól. Az egyik a repülő ember koncepció - Mundruczó szerint ez volt meg előbb ötlet formájában, - őt ugyanis mindig is foglalkoztatta a város felett lebegő alak képe. A másik a menekültválság, amely ennek az egész, körforgásból kiszakadtságnak, csodának egy sajátos aktuális ízt és hangulatot ad.
A történet szerint a menekülő fiút, Aryant meglövi egy rendőr a zöldhatáron, azonban nem hal meg, hanem szuperképességre tesz szert: képes lesz a repülésre. A menekülttáborban találkozik egy meghasonlott orvossal, dr. Sternnel, aki üzletet lát a fiúban, és útlevelet ígér neki, ha szövetséget kötnek. A sajátos páros mindkét tagja a megváltást keresi - a film többek között azt vizsgálja, mindez lehetséges-e. A harmadik főszereplő a rendőrt alakító Cserhalmi György, aki az orvos és a menekült után nyomoz.
A Jupiter holdja egyszerre próbál közönségfilm és a világ jelenkori állapotáról látleletet adó művészfilm lenni. Az alkotók tudták, hogy ez minimum nehéz és ellentmondásos feladat, ezért a film folyamatosan fogócskázik a zsánerekkel és a mondanivalóval. Előbbit tekintve egyértelműen sikerrel jár: az autós üldözés elsőrangú, a beállítások, az akciójelenetek remekül néznek ki, és szinte megállás nélkül pörögnek. Aki csak ez iránt fogékony, nagy valószínűség szerint jól fog szórakozni a filmen. Ami a mondanivalót illeti, már felemás a mérleg: a Jupiter holdja sokszor nem találja a saját hangját. Néha túl direkten mond ki dolgokat, néha pedig csak túl homályosan sejtet.
A film megtekintése után valószínűleg mindenkinek lesz egy sejtése, hogy mégis mi volt itt "A" mondanivaló: az istenkeresés, a menekültkrízis, az identitásválság, stb-stb. Persze egyetlen ilyet nem lehet megfogalmazni, de az ember mégis így működik: szeretjük egy, vagy legalábbis pár mondatban összefoglalni, mit is kaptunk egy olyan filmtől, ami szemmel láthatólag adni szeretett volna valamit. Szóval a mozi után olvassunk bele néhány, a filmmel kapcsolatos interjúba vagy kritikába: garantáltan még legalább két-három olyan magyarázat bukkan fel, amire jó esetben csak hümmög az ember: "Aha, hát igen, ha akarom, akár még ez is lehet". Ez egyrészt jó, mert a film valamennyi értelmezést elbír, tehát nem csak megszólítja az embert, de gondolkodásra is késztet. Másrészt viszont azt bizonyítja, hogy vagy az alkotóknak sem volt egy egységes elképzelésük, amit be akartak mutatni és végig akartak vinni, vagy volt, csak nem igazán jött össze nekik.
Mundruczó szerint mivel nyakig benne vagyunk abban az állapotba, amit a film bemutat, ezért nem is érthetjük teljesen, csak részleteket tudunk felfogni belőle. Olyan ez, mint a zuhanás: ha épp benne van az ember, nem tudja felfogni és értelmezni, maximum ha vége van. Mégis, nem tudom elhessegetni azt az érzést, hogy ettől többet, biztosabbat, mélyebbet akart közölni a film. Azzal viszont, hogy megszólít és gondolkodásra késztet máris többet tett, mint a legtöbb hasonló film, amelyek a film által érintett témákhoz kívánnak hozzászólni.