Hosszan tartó, súlyos betegség után 72 éves korában szerdán elhunyt Wichmann Tamás az 1970-es évek Magyarországának egyik legnépszerűbb sportolója - értesült a Nemzeti Sport a családtól.
A legendás kenus három olimpiai érem (kettő ezüst, egy bronz), három Európa-bajnoki, kilenc világbajnoki, harminchét magyar bajnoki cím, díjak és kitüntetések sokasága mellett
több filmben is szerepelt, és imádott gitározni, énekelni.
Játszott 1980-ban Zsombolyai János Vámmentes házasság című játékfilmjében, 1985-ben Bujtor István: Az elvarázsolt dollár című filmjében Popejt alakította, 2000-ben szerepet kapott Tarr Béla és Hranitzky Ágnes Werckmeister harmóniák, majd 2002-ben Bereményi Géza A Hídember című filmjében is.
Wichmann Tamás kilencszeres világbajnok, olimpiai ezüstérmes kenus, miután átvette a MSÚSZ-MOB Életműdíját 2020 januárjában. (Fotó/Forrás: MTI/Illyés Tibor)
A Pesti Hírlapnak adott utolsó interjújában így beszélt életéről:
"A háború után a romos fővárosban is megtalálta a boldogságot szinte minden gyerek. Én Budán, a Karinthy utcában nőttem fel, a Móricz Zsigmond körtér közelében, és állandóan futballoztunk, illetve én csak szerettem volna futballozni, de mindig kihagytak a csapatból. Egyszer ezért indultam el a közeli Népbüfébe, paradicsomos káposztáért, ami két forintba került. Nem néztem körül, jött a villamos, csilingelt, megijedtem, egy autó elé léptem, és repültem, mint egy madár. Nyolc napig voltam kómában, a csípőm megsérült, egész életemben bicegtem és sántítottam. Mégis lementem bunyózni a Beloiannisz boksz szakosztályába. Ütöttem, csépeltem a zsákokat, és akik eleinte röhögtek rajtam, azok megtanultak tisztelni.
Kitartó voltam és lelkes, de nem csak a sportban: négy évig tubán játszottam az Úttörőház zenekarában, és fújtam ezt a böhömnagy hangszert az április 4-i és a november 7-i felvonulásokon.
Szerettem az életem minden pillanatát, még a bukásokat is, még azt is, hogy valamikor hazaárulónak tituláltak, mert a jugoszláv Ljubeket edzettem. És akkor is lelkes voltam, amikor az MTK, szeretett klubom társadalmi munkában foglalkoztatott edzőként és tizennégy gyereket tanítottam a sport szeretetére. Mondtam nekik sok mindent, de talán az volt a legfontosabb, hogy ismerjék meg a hajó lelkét…"
Életéről Magyar lapát címmel készített dokumentumfilmet Kövessy Róbert, amelyet most az M4 Sport oldalán szabadon hozzáférhetővé tettek.
A film a híres kenus dallal, a kenusok védőszentjéhez, Szent Jupáthoz szóló dallal kezdődik, Wichmann Tamás előadásában.
az MTV riportere Déri János és Wichmann Tamás világbajnok kenus. (Fotó/Forrás: FORTEPAN / Rádió és Televízió Újság)
Wichmann Tamás 1948. február 4-én született Budapesten. Hatéves volt, amikor elütötte egy rendőrautó, a súlyos baleset után napokig kómában feküdt, egy évig járógépet kellett használnia. Felépülése után sportolni kezdett, először ökölvívó edzésekre járt, de a szakosztály megszűnése után a kenut választotta. Mint később mondta,
súlyos csípősérülése miatt alkalmasabb lett volna számára a kajak, de abban az időben a drága fából és kézi munkával készült hajókból kevés volt, míg a tízes kenuba simán belefért, sorsa ezzel el is dőlt.
1962-től 1966-ig az MHS, 1966-tól 1971-ig az Egyetértés, 1971-től 1975-ig a VM Egyetértés, majd 1975 és 1983 között az MTK-VM sportolója volt.
1966-ban Berlinben már második lett a felnőtt világbajnokságon C-1 1000 méteren. Első Európa-bajnokságát 1967-ben Duisburgban nyerte Petrikovics Gyulával C-2 1000 méteren, a másodikat és a harmadikat 1969-ben Moszkvában kenu egyesben 1000 és 10 000 méteren. 1970-től állandó résztvevője volt a világbajnokságoknak, első győzelmét is ebben az évben aratta Koppenhágában 10 000 méteren. 1971-ben két vb-aranyat nyert, egyesben 10 000, párosban - Petrikoviccsal - 1000 méteren. 1974-ben, Mexikóvárosban újból 10 000 méteren diadalmaskodott, s ezt megismételte 1977-ben Szófiában is. 1979-ben megvalósította régi álmát: rövid és hosszú távon is győzelmet aratott. 1981-ben Nottinghamben, 1982-ben Belgrádban egyaránt kenu egyesben 10 000 méteren nyert, s ezzel világbajnoki elsőségeinek számát kilencre növelte.
Az ötkarikás diadal azonban nem jött össze neki, pedig négy olimpián is szerepelt.
Az 1968-as mexikóvárosin Petrikoviccsal kettesben 1000 méteren ezüstérmet szerzett, az 1972-es müncheni olimpián egyesben 1000 méteren lett második, 1976-ban Montrealban ugyanezen a távon bronzérmet akasztottak a nyakába. Az 1980-as moszkvai olimpián egyesben 500 méteren negyedik lett, 1000 méteren pedig, ahol a csapat legesélyesebb indulója volt, mindenki megdöbbenésére nem sokkal a rajt után feladta a versenyt, letette a lapátot, és utolsóként csorgott be... Saját bevallása szerint később sem tudta megfejteni, miért maradt el az olimpiai arany, részben annak tulajdonította, hogy itthon nem volt igazi partnere, többnyire egyedül kellett edzenie.
A sportember 1978-ban UNESCO fair play-díjat kapott, mert segített felkészülni riválisának, az egykori Jugoszlávia színeiben versenyző Matija Ljubeknek, aki aztán a belgrádi világbajnokságon legyőzte őt.
1979-ben az év sportolójának választották. Részt vett a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat munkájában. 1998-ban kézlenyomata felkerült a Csillagok Falára. 2008-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével, 2010-ben MOB-díjjal, 2013-ban Pro Urbe Erzsébetváros díjjal, 2017-ben Prima Díjjal tüntették ki.
Határtalan kitartása, akaratereje, szorgalma és lelkesedése a magyar és a nemzetközi sportélet egyik legkiemelkedőbb egyéniségévé tette, a hetvenes években Magyarország egyik legnépszerűbb sportembere volt. Minden idők legtöbb magyar bajnokságát ő nyerte a kenusok között: összesen 37 alkalommal állhatott a dobogó legfelső fokán. Sportpályafutását 1983-ban az MTK-VM színeiben fejezte be. Visszavonulása után az MTK örökös tiszteletbeli tagjává választotta, aranygyűrűvel tüntette ki, a klub kajak-kenu szakosztályában különböző sportvezetői funkciókat töltött be.
A 2012-es londoni olimpiára készült Olympia mítosza című CD-n több olimpiai bajnokkal együtt énekelt, rappelt. 2009-ben ezüstérmet nyert a magyar sárkányhajó válogatottal a dél-koreai Ulszanban a csapat-világbajnokság 200 méteres futamán, s így 61 évesen ismét vb-dobogóra állhatott.
Mielőtt versenyző lett, szakácsnak tanult. Mikor kiderült, hogy az 1984-es Los Angeles-i nyári olimpián a szocialista országok bojkottja miatt nem szerepelhet, elkezdte felépíteni a saját vállalkozását.
1987-ben megnyitotta Budapest első "alternatív" kocsmáját, amelyet eredetileg Szent Jupátról, a kenusok "védőszentjéről" nevezte el, de később már csak Wichmann-kocsma volt a neve.
A létesítmény 2018-ban, több mint három évtized után zárt be.
Amikor 2013-ban, 65. születésnapja alkalmából interjút adott az MTI-nek, a kezdetekről azt mondta, hogy mindig vonzotta a messzeség, a távolság, és Vízöntő jegyűként a víz is alapeleme volt, úgyhogy lassacskán el sem tudta képzelni az életét a kenuzás nélkül. A kajak-kenuról és a pályafutásáról pedig a következőképpen nyilatkozott:
Az eredményeimmel talán egy kicsit utat mutattam az embereknek, hogy alulról indulva is el lehet érni a csúcsra. Hogy lehetetlen helyzetből is lehet valami nagyon alkotni.
Talán többeknek erőt adtam azzal, amit elértem. A sportágunk nagyon népszerű volt akkoriban, szerencsére ez azóta is így van."
(Fejléckép: részlet a Magyar lapát című dokumentumfilmből)
hírlevél
