Ha nincs lehetőséged vagy kedved elolvasni, hallgasd meg itt! Cikkünkről a Jazzy Rádió Millásreggeli című műsorában beszélt a szerző.
A Drakulics elvtárs előkészítéséhez Bodzsár Márk behatóan tanulmányozta a vámpírokat, de természetesen nem minden információt épített be mozifilmjébe. Hogy ez a tudás se menjen kárba, összegyűjtöttük a rendező kedvenc kimaradt tényeit, amihez hozzáadtam néhányat az ELTE filmszak vámpír-szemináriumán tanult érdekességekből.
1. Miss Drakula
Sheridan Le Fanu (Fotó/Forrás: wikipedia)
A vámpír történetnek létezik egy női változata is, Carmilla címmel. Sőt, ennek szerzője,
Joseph Sheridan Le Fanu jó 26 évet rá is vert honfitársára, Bram Stokerre a saját vérszívós sztorijának publikálásakor.
A Carmilla gótikus regény ugyanis 1871 és 1872 között jelent meg először folytatásokban, míg Stoker csupán 1897-ben rukkolt elő a jó gróffal. A Drakula regénnyel mutatott számos hasonlóság mellett egy fontos és a korban nagyon is szokatlannak számító aspektusa is van a történetnek: a könyv egy leszbikus kapcsolatot ír le. A főszereplője szintén fiatal lányokra vadászik – akárcsak Drakula, azonban ő maga is nő.
Ez a magyarázata annak, hogy míg a
Drakula történetet számos horrorfilm feldolgozta, addig a Carmilla adaptációi inkább az erotikára mint a riogatásra koncentrálnak.
A temetés - Michael Fitzgerald illusztrációja a Carmillához a The Dark Blue-ban (1872) (Fotó/Forrás: wikipedia)
Főhősünk, a 18 év körüli Laura egy eldugott osztrák kastélyban éldegél édesapjával, amikor egy hintó balesetet szenved a közelben. A benne utazó asszonynak sürgősen tovább kell utaznia, lánya azonban megsérül, így őt a kastély lakóira bízza egy időre. Laura rögtön összebarátkozik a vele egyidős, csodaszép Carmillával.
A látogatónak számos furcsa szokása van: szinte egész nap alszik, ellenben éjjel sétálgat, nem imádkozik a családdal, gyakran változik a hangulata és nagyon titkolódzó. Eközben rejtélyes kór tizedeli a környékbeli asszonyokat és leányokat. Laurát pedig rémálmok gyötrik, amikbe bele is betegszik: egy hatalmas macska látogatja meg éjszakánként, aki a mellkasára telepszik, közben pedig mintha megszúrná valami. Hamarosan előkerül egy száz éve halott nemes hölgyet ábrázoló festmény is, ami a legapróbb részletekig emlékeztet a titokzatos látogatóra.
A rejtélyes eseteknek egy vámpírszakértő látogató érkezése vet véget, aki segít felkutatni az élőhalott, vagyis Carmilla sírját és végez vele.
2. A vámpír és a szex
A viktoriánus kor szigorú, morálisan és szexuálisan is elnyomó, férfiak uralta világában már maga a vágy is bűnnek számított – valószínűleg pont ezért keletkeztek ekkor a vámpírtörténetek.
Drakula női beavatási démon, aki a vágyakat és magát a nőiességet hivatott felébreszteni a nőkben.
A női áldozatok vérzése metaforikusan a nemi érettséget és a szüzesség elvesztését is jelentheti. A vámpírral ezeket a vágyakat, sőt, magát a szexualitást a gonosz, démoni entitáshoz kötötték. Azok a nők pedig, akik a prédájául estek és átengedték magukat az állatias élvezeteknek, halállal lakoltak. A tiszta főhősnő egyetlen esélye az volt, ha egy férfi megmenti.
Joseph Sheridan Le Fanu: Carmilla illusztráció 1872 (Fotó/Forrás: wikipedia)
Carmilla esetében a korban bűnnek számító homoszexualitást is a tisztátalan vágyakkal veszi egy kalap alá, de például a nyolcvanas évek filmjeiben a vámpirizmust használták az AIDS vagy a drogfüggőség metaforájaként is.
Egyes elképzelések szerint a Drakula regényben rejtett utalások találhatóak arra, hogy Jonathan (vagyis maga az író) impotens volt vagy a férfiakhoz vonzódott. A tény, hogy a hősnő, Mina a házasságuk után is kívánatos maradt a csak szüzeket kiszemelő Drakula gróf számára, azt sugallja, hogy nem hálták el a frigyet – ez rímel a szerző szinte szexmentes házasságára.
3. Magyarok mindenütt
Dom Augustin Calmet (Fotó/Forrás: wikipedia)
Természetesen a vámpír mítoszokhoz számos magyar szál is kapcsolódik. A Carmilla szerzője, Le Fanu többek közt
egy bencés szerzetes, Augustin Calmet Magyarország okkult jelenségeit leíró munkáját használta forrásként.
Calmet könyvében a vámpír által megszállt falu megtisztításában egy magyar utazó segít, aki tudja, hogy miképp lehet elpusztítani a szörnyeteget.
De Le Fanu feltehetőleg felhasználta a Báthory Erzsébetről szóló legendákat is. A hagyomány szerint a nemes asszony a szolgálóiként dolgozó fiatal lányok vérében fürödve tartotta meg szépségét és fiatalságát. A valóság ennél sokkal prózaibb:
Báthory minden valószínűség szerint egy koncepciós per áldozata lett.
Férje halála után a birtoka – mely nagyobb volt, mint az akkori uralkodóé – megszerzését célzó Thurzó nádor terjesztette el a horrorisztikus pletykákat. Szabályos pert végül nem is folytattak le az ügyben, ítélet sem született, az asszonyt azonban befalaztatták a saját szobájába. Itt élte le élete utolsó négy évét.
Drakula leghíresebb filmes megformálója, Lugosi Béla volt, aki arisztokratikus megjelenésével és erős akcentusával maga volt az életre kelt gróf.
A szerep pedig olyan erősen összenőtt vele, hogy később nem is tudott szabadulni a vámpír-skatulyától, ahogy akcentusát sem sikerült levetkőznie egész életében. Az 1931-es Universal-féle feldolgozás számít máig az egyik legsikeresebb adaptációnak. Ebben tűnt fel Lugosi Béla is, aki a New York-i színpadon alakított szerepét ismételte meg ezzel. A színészt a legenda szerint a híres vámpírköpenyében is temették el. A Vajdahunyad várában létezik egy gerilla Lugosi – Drakula-szobor, melyet az egyik ablakfülkébe csempészett be Hartmut Zech szobrász még 2003-ban.
4. Erdély egy karosszékből
Bram Stoker 1906-ban (Fotó/Forrás: wikipedia)
Magánál a sztori gyökereinél is találunk azonban hazai vonatkozást. Bram Stokernek állítólag Vámbéry Ármin súgott a regény megírásakor. A népszerű legenda szerint a magyar világutazó mesélt az írónak a Kárpátok hegyei között élő Vlad Tepesről. Más források szerint a szerző jegyzetei alapján már kész volt a könyv, mikor találkozott Vámbéryvel, sőt egyesek a találkozás tényét is megkérdőjelezik.
Az azonban biztos, hogy Bram Stoker a szobatudós mintapéldánya volt. Erdély vagy Kelet-Európa helyett mindössze a Londoni Könyvtárba látogatott el
– oda viszont rendszeresen, közel hét éven keresztül. Innen szerezte a vámpírokra vonatkozó ismereteit. (Igaz akkoriban még az antropológusoknál sem volt a hitelesség kritériuma, hogy valóban a helyszínen tanulmányozzák az általuk kutatott törzseket, népcsoportokat.) Nemrég rábukkantak a könyvtárban néhány Stoker által is kikölcsönzött kötetre, amelynek a margóján felfedezték a kézírásos jegyzeteit. Ebből leszűrhető, hogy a könyvtárak megbocsátóbbak a rongálások esetén, ha az elkövető időközben híres íróvá válik.
5. Nosferatu vs. Drakula
Florence Balcombe-t, Bram Stoker feleségét leginkább a Nosferatu film kapcsán kirobbant jogvitával összefüggésben szokták emlegetni. Balcombe kora híres szépségének számított, Oscar Wilde is udvarolt neki.
Florence Balcombe 1880-ban (Fotó/Forrás: wikipedia)
A Drakula-regény a saját korában nem aratott különösebb feltűnést.
A kritikusok Mary Shelly, Poe és Emily Bronte műveivel emlegették egy lapon, de az olvasók egyszerű szórakoztatóirodalomként fogyasztották. Akadtak őszinte hívei: Sherlock Holmes írója, Arthur Conan Doyle például levélben gratulált az írónak. A sikert azonban a filmes feldolgozások hozták meg.
Stoker Henry Irving impresszáriójaként dolgozott, majd elszegényedett és kénytelen volt segélyért folyamodni a Királyi Irodalmi Alaphoz. Halála után özvegye jegyzetei és vázlatai eladásából próbált pénzhez jutni. Ezért is érintette érzékenyen, amikor meghívó érkezett Berlinből egy filmbemutatóra.
Ebből értesült róla, hogy Murnau Nosferatu címen feldolgozta férje történetét – anélkül, hogy tőle engedélyt kért volna, vagy fizetett volna a jogokért.
A bemutatóra a Berlini Állatkert Márvány kertjében került sor nagyzenekari kísérettel 1922-ben, tíz évvel Stoker halála után. A film Bram Stoker Drakulájának szabad adaptációjaként írta le magát, valójában a forgatókönyvíró Henrik Galeen megváltoztatta a neveket –, így lett Drakulából Orlok gróf, – kihúzott pár történetszálat és szereplőt, a helyszínt pedig Nagy-Britanniából egy német kikötővárosba helyezte. A cselekményben is végzett változtatásokat, de még így is könnyen felismerhető maradt az eredeti regény. Bár ezt Balcombe-nak személyesen nem volt alkalma felmérni, mert soha nem látta a filmet.
Stoker jogainak örököseként felesége azonnali és kegyetlen megtorlást követelt a jogsértés miatt. A kártérítés mellett azt is követelte, hogy semmisítsék meg a film összes kópiáját. Az asszonyt a brit írószövetség ügyvédje képviselte az évekig elhúzódó perben, amelyben a filmet gyártó cég csődöt is jelentett, hogy kikerülje fizetési kötelezettségét.
A per végül Mrs. Stoker javára dőlt el 1925-ben.
Az ítélet értelmében minden negatívot át kellett adnia a gyártónak, hogy megsemmisíthessék.
Ennek ellenére már az 1920-as évek végén felbukkantak másolatai. 1929-ben New Yorkban és Detroitban is tartottak belőle vetítést.
6. Az első vámpírfilmet magyarok forgatták
Ezt a német feldolgozást is megelőzte egy ma már kevésbé ismert magyar filmes, Lajthay Károly (1885-1945). Az általa forgatott némafilm Stoker-regényét inkább csak kiindulási pontnak használta, mintsem adaptálta. A forgatókönyvön egyes források szerint még Kertész Mihály, azaz a Casablanca későbbi rendezője is dolgozott.
Lajthay Károly (Fotó/Forrás: hangosfilm.hu)
A Drakula halála címen futó filmet Bécsben 1921 februárjában mutatták be, a magyar közönség 1923-ban rémüldözhetett először a szegény varrólány, Mary Land hátborzongató kalandjain. A történetből magán Drakulán kívül szinte semmit nem tartottak meg, se a szereplőket, se a cselekményszálakat.
Mary meglátogatja édesapját a bolondokházában, amikor megtámadja két beteg. Az orvos megmenti támadóitól, de kénytelen az intézetben tölteni az éjszakát.
Az ápoltak közt felismeri egykori zenetanárát, aki Drakulának képzeli magát. Mary-t valóságosnak tűnő rémálmában a vérszívó elrabolja és kastélyába hurcolja, hogy feleségül vegye.
Drakulát egy bécsi színész, Paul Askonas, Marty-t pedig Lux Margit alakította. A 60 perces alkotásból csupán néhány rossz minőségű fotó maradt az utókorra, mivel az utolsó kópiájának is nyoma veszett a II. világháború alatt. A sztorit az 1924-ben kiadott, a film szövegkönyve alapján íródott regényből ismerjük.
7. Byronról mintázták az arisztokrata vámpírt
Richard Westall: George Gordon Byron 1813 (Fotó/Forrás: wikipedia)
Az 1819-ben megjelent A vámpír című novellában John Polidori, Byron orvosa a költőről mintázta az arisztokratikus vérszívó alakját.
A művet ugyanaz az 1816-os, a Genfi-tó partján álló villába tett kirándulás ihlette, amelyen Mary Shelley Frankensteinje is megszületett.
Polidori alkotta meg a vámpír ma ismert, arisztokratikus alakját, ami felváltotta a korábbi folklór elemeket. John Polidorit (1795-1821) édesapja orvosnak taníttatta, bár az ifjú utálta ezt a mesterséget és inkább az irodalom felé húzott a szíve. A korban amúgy is divatba jött a költészet, mint mesterség - épp Byron nyomán, akinek a példája azt mutatta, hogy ez egy kalandos, pénzben és nőkben bővelkedő foglalkozás.
A két terület szerencsésen találkozott Polidori életében, amikor Byron mellé szegődött orvosnak. Kapcsolatuk azonban ellentmondásos volt: a fiú idealizálta a költőt, aki hol barátságosan, hol lekezelően viselkedett irodalmi ambíciókat dédelgető beosztottjával. A híresség gyakran nyilvánosan is gúnyt űzött Polidoriból a társasága szórakoztatására.
F.G. Gainsford: John William Polidori, (floruit 1805-1822) (Fotó/Forrás: wikipedia)
Az orvos úgy érezte, a költő kiszívja belőle az életet. A tapasztalata pedig nem volt egyedülálló: Byron más ismerősei – főleg szerelmi kalandjai – úgy számoltak be az afférjaikról, mintha a férfi megbabonázta volna őket a szavaival, személyiségével, majd szinte kiszívta belőlük az életet – ahogy a vámpír kiszívja a vért az áldozatából.
A regényíró versenyen született történetben a sápadt, de elbűvölő nemes úr, Lord Ruthven nagy sikert arat a társaságban – különösen a hölgyek körében ékesszólásával és az őt körüllengő melankóliával. A lord összebarátkozik az ifjú Aubrey-val, akivel Görögországba utaznak. Itt a fiatal férfi beleszeret egy helyi lányba, aki mesél neki a vámpírokról. Hamarosan a lányt meggyilkolják, a lordot pedig lelövik. A haldokló Ruthven megesketi útitársát, hogy halálát egy évig titokban tartja Angliában. A fiú hazatérve döbbenten tapasztalja, hogy a lord nagyon is életben van, sőt készül feleségül venni Aubey húgát, az ifjút pedig köti az esküje.
A történetet három évvel az utazás után egy újságíró jelentette meg – Byron neve alatt.
Szerencsétlen Polidori ezután próbálta úgy visszaszerezni a saját műve feletti jogokat, hogy nem keveredjen plagizálás vádjába, de azt se higgyék, hogy a költő nevét használta az írása népszerűsítésére.
Végül annyira megundorodott az irodalmi élettől, hogy kolostorba akart vonulni, ahonnan szintén a novellájára hivatkozva utasították el. Polidori végül 25 évesen önkezével vetett véget életének: ciánt ivott.
8. Gogol és Balázs Béla vicces vámpírjai
A gótikus históriák rémalakja után a 20. században árnyaltabb lett a vámpírkép is. 1917-ben jelent meg a Kísértet-históriák című kötet, Balázs Béla szerkesztésében, fordításában. Ez tartalmazza Gogol: Wij, a szellemek fejedelme című elbeszélését, amely talán az első szépirodalmi szöveg, amiben a vámpír egyszerre komikus és hátborzongató alakként ábrázolódik.
9. A koporsóban alvó Sarah Bernhardt
Sarah Bernhardt színésznő maga is hozzájárult saját mítosza építéséhez. Otthonában is színpadias kereteket teremtett. Ahogy a vámpírtörténetekben gyakran szerepel: alkalmanként egy selyemmel bélelt koporsóban aludt, illetve ebben fekve tanulta a szerepeit. A furcsa fekhely több fotón is szerepelt. Bernhardt a temetését is gondosan megtervezte, kiválasztotta a négy ifjút, akik majd a koporsóját viszik és egy ötödiket is tartaléknak. Amikor 73 évesen elhunyt, valóban a korábban is „használt” koporsójában temették el, ami ezek után a temetésen is szinte színpadi kelléknek hatott.
Bernhardt a híres koporsójában fekve, ahol gyakran aludt vagy szerepet is tanult (c. 1873) (Fotó/Forrás: közkincs/wikipedia)
10. A Jojo Nyuszi rendezője vámpír-valóságshowt forgatott
A legjobb adaptált forgatókönyvért járó Oscar-díjat elnyerő Taika Waititi nemcsak Hitler és a II. világháború szatirikus oldalát képes megmutatni, ahogy a Jojo Nyusziban tette, de a vámpírok életéjét is.
A 2014-ben bemutatott Hétköznapi vámpírok című horror-vígjáték egyszerre állít tükröt a vámpírfilmek, a horrorok és a valóságshow-k elé.
Az áldokumentumfilmben három vámpír - az egyiket ő maga alakította, a másikat író-rendezőtársa, Jemaine Clement - próbál boldogulni a modern élet kihívásai közepette. Fizetik az albérletet, házimunkát végeznek, szórakozóhelyekre próbálják meghívatni magukat – olyanok, mint bárki más. Kivéve, hogy halhatatlanok és emberi véren élnek. Mikor 8000 éves lakótársuk, Petyr vámpírt csinál a huszonéves hipszterből, Nickből, a srácoknak kell bevezetniük őt a frissen szerzett öröklét rejtelmeibe. Cserébe kénytelenek megtanulni egy-két dolgot a modern társadalomról, divatról, technológiáról és az internetről.
hírlevél
