„Tarr addig-addig filmezett, míg majdnem megszüntette a filmet" – jelentette ki a több mint hétórás Sátántangó után Esterházy Péter, ami jól jellemzi hogyan érdemes viszonyulnunk a rendező alkotásaihoz, amelyek mintha egész mást kívánnának meg a nézőtől, mint a hagyományos filmek. Tarr Béla erről úgy nyilatkozott, művei azoknak szólnak, akiknek van szemük a látásra, fülük a hallásra, és szívük, amivel mindezt felfogják. Alkotótársával, Krasznahorkai Lászlóval együtt rendszeresen hangsúlyozzák,
filmjeik befogadásához nem kell több, mint hogy a néző elfogadja, hogy a látottak az ő életéről szólnak.
Tarr Béla egyedülálló univerzumában most újabb utazást tehetünk, méghozzá nagyvásznon: a Cirko-Gejzír ma induló retrospektív vetítéssorozatában ugyanis valamennyi fontos alkotást újraélhetjük. Kezdve a rendező legelső, még a Budapesti iskola égisze alatt készült, Családi tűzfészek című munkájával, egészen az életmű lezárásának szándékával bemutatott A torinói lóig. A fesztivált természetesen a művész magnum opusa, a Sátántangó zárja.
Fejléckép: Jelenet a Sátántangóból (Fotó/Forrás: Cirko Film)