Nők Magyarországon címmel, 2007-ben jelent meg Fábián Évi első, nyolcvannyolc értékteremtő nőt bemutató portrékötete, amit 2014-ben egy második, 2022-ben pedig egy harmadik követett. A fotókat kiállításokon is láthatta a közönség, erre teremt most újabb lehetőséget a Klebelsberg Kultúrkúria a január 16-án 18:00 órakor nyíló új tárlattal.
Nyolcvannyolc nő, nyolcvannyolc élet, nyolcvannyolc tekintet
Nyolcvannyolc női portrét tár elénk a kiállítás. S hogy mi bennük a közös? Mindegyikük valami fontosat, valami egyedit, valami rendhagyót hozott létre az élet számos területén. Némelyek ott virítanak az újságok címlapján, mások csak szűkebb környezetük számára jelentősek. De valamiért mind fontosak. Ez köti össze őket, és egy tekintet: a fotográfus tekintete.
Fábián Évit kizárólag az analóg fényképészet érdekli: a film kicsomagolása, a fényképezőgép kinyitása, a film szaga. Fotóit fekete-fehérben készítette, mert a legbelsőbb lényeget kutatja. Természetes fényekkel dolgozik, közben figyel, kíváncsi – tiszteli az alanyait. Azokat a nőket, akiknek már régen kijárt ez a megbecsülés. Piedesztálra emeli őket, s közben próbálja megörökíteni magát az embert. Titkokat keres, gyöngéden lecsupaszít, figyel, lát – és meglát.
Fábián Évi: Nők Magyarországon 3. (Fotó/Forrás: Fábián Évi)
„Össze akarom gyűjteni a jó példákat, és rajtuk keresztül megmutatni, mennyire bátrak a nők, és milyen nagy teljesítményre képesek” – nyilatkozta a fotográfus lapunk a harmadik kötet megszületésekor. A sorozat képein szerepelnek színművészek, énekesek, írók, fotósok, képzőművészek, tudósok, orvosok, sportolók, sőt villamosvezető, hidegburkoló és jelnyelvi tolmács is.
Kapcsolódó
A fotós, aki láthatóvá teszi a nőket – Interjú Fábián Évivel
Egy Heller Ágnesről készített fényképpel kezdődött minden, tizennyolc évvel ezelőtt. Fábián Évi azóta három könyvet is megtöltött fekete-fehér női portrékkal. Olyan nőket fényképez, akik szakmailag kiemelkedőek és saját teljesítményük jogán megérdemlik a figyelmet. A most megjelent Nők Magyarországon című harmadik kötete kapcsán beszélgettünk vele többek között arról, miért hagyta abba évekre a fotózást, milyen volt a találkozása Karikó Katalinnal, és hogyan került Friderikusz Sándor kertjébe.
A fotók megszületésének egyedi történetei közül Fábián Évi kiemelt egy különleges találkozást: „Karikó Katalint azért említeném meg (…), mert kilenc hónapon át leveleztem vele, hogy két percet kapjak az életéből. Nagyon nehezen szereztem meg a sajtóakkreditációt a Bolyai-díjátadóra, amelyen részt vett, hiszen a járványidőszak miatt sokkal szigorúbbak voltak a szabályok, ráadásul én szabadúszó fotósként dolgozom.
Amikor végre megkaptam a zöld utat, előző este Karikó Katalin rám írt, hogy ne fáradjak, mert nem lesz másnap ideje a fotózásra.
Megírtam, hogy én ott leszek. Az MTA épületében vártam őt a lépcsőfordulóban. Izgultam, hol és hogy fogom lefotózni egy decemberi borongós délután, hiszen nem használok vakut. Aztán észrevettem, ahogy befordul a folyosón, odaszaladtam, és nagyon kedvesen jelezte, hogy most ráér egy kicsit, majd beállt a legsötétebb sarokba. Exponáltam, és megkértem, hogy menjen be inkább a két oszlop közé. Végül mindössze negyven másodperc telt el az első és az utolsó expo között.”
Fejléckép: Karikó Katalin, kutatóbiológus, a szintetikus mRNS alapú vakcinák orvosi technológiájának kifejlesztését felfedezéseivel megalapozó biokémikus (fotó: Fábián Évi)
hírlevél
