1.

Utca, Modor (ma Modra, Szlovákia), 1880-as évek. (Fotó/Forrás: Porubszky Charlotte / Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár)

A vizitkártyaméretű fényképen két – valójában három – templomtorony. Házak, járókelők, a távolban egy szekér, baloldalt figyelő férfiak, egy kutya, a fekvő farönkök előtt egy elmosódó asszonyalak, csomagokkal mind a két kezében. Középen keskeny árok vagy patakmeder, rajta pallók (vagy inkább hidacskák?), az egyik korlátja mögött egy kamera és egy fotográfus. A vízen az egyik templomtorony és egy, a parthoz közelítő parasztasszony tükröződik.

Az arányok, a felvétel választott helye, a kompozíció jó szemre, ügyes kézre vall. A kép alján, műteremjelzésként, Ch. Porubszky Pressburg, Spitalgasse 31. olvasható, a verzón Charlotte Porubszky neve. A hátoldalra az albumin fényképet leltározó muzeológus 1978-ban azt is feljegyezte: „Pozsony környéke, 1880-as évek”.

2.

Szakács Margit fényképész- és műteremkatalógusának munkacédulái kitesznek egy külön szekrényt. A könyv formájában megjelentetett adatbázist ugyan a szerző 100. születésnapjának tiszteletére kollégáim digitális változatban is közzétették és időről időre frissítik is, ezeket a papírokat nem jutott eszébe eltüntetni senkinek. Alighanem itt a helyük.

Az analóg adatbázis sokféle mutatója között van egy „Női FK” feliratú dobozka is, klasszikus, old school katalóguscédulákkal. Itt a Fényképtár gyűjteményei szerint válogatva sorakoznak a nevek, köztük Porubszky Charlotté. Az iménti városképnél Pozsony szerepel a cédulán, s a raktárbéli dobozban is a pozsonyi városképek között akadtam rá az eredeti fényképre.

De a papírtesten a felvétel óta eltelt 140 év nyomot hagyott, s a digitális változaton kicsit rá kellett erősíteni a tónusokra. Így viszont már láthatóvá vált az utcarészlet, s a városképgyűjteményt kezelő muzeológus a Pozsony környéki kisvárosok között rá is lelt a felvétel helyére: Modorra. És csakugyan: a vízen tükröződő torony a modori római katolikus Szent István templomé, az utca végén látszó pedig az egymás mögött álló evangélikus templomoké. A képsíkot kettéválasztó víz alighanem a Fényes Elek által 1851-ben még említett Modra patak, ami azonban pár évtizeddel később már nem látszik a hajdani Deák Ferenc téren.

Ma így néz ki az utca, ahol a fotográfus valaha fényképezett:

A mai városkép (Fotó/Forrás: Google Streetview)

3.

Porubszky Charlotte modori felvétele a használtcikk piacról került a gyűjteménybe. Nem tudni, hogyan, kinél vészelte át a fotó az elkészülte utáni csaknem 100 évet. Egyéb, vele egykorú vizitkártyával együtt a muzeológus – szerencsére – megvásárolta. A Szakács-féle adatbázisban fűződik még néhány kép a pozsonyi fényképész nevéhez; ezek azonban mind a Langenthal család tagjairól készült műtermi fotók az 1890-es évekből. A leggyakrabban egy fiatal lány szerepel rajtuk, bizonyos Lenke.

Ltsz. 82. 1679. Langenthal Lenke havas portréja, a kép verzóján németül „Lenke tulajdona, 1893. dec.”felirattal (Fotó/Forrás: Fotó: Porubszky Charlotte / Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár)

Ltsz. 82.1674. Langenthal Lenke portréja, 1894 körül. (Fotó/Forrás: Porubszky Charlotte / Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár)

A családi emlékezet szerint – a viselettörténeti gyűjtemény kezelőjének távoli rokonáról lévén szó, ezúttal erre is hagyatkozhatunk –

Ilyen nevű növendéket – feltéve persze, hogy nem egy névrokon – a Képzőművészeti Egyetem online adatbázisában is találunk. Eszerint Langenthal Lenke 1899-1901 között a mintarajztanoda hallgatója volt. 

A Pesti Hírlap 1900. április 10-i számában közölt tudósítás szerint a művésznövendékek kiállításán ő is szerepelt az Andrássy úti mintarajziskolában, s a különben kellően zord kritikus az ő tollrajz-vázlatait is említésre méltónak találta.

Gondolhatott ilyesféle pályára a századfordulón? Hányan osztoztak a sorsában vidéki lányokként, művésziskolai oktatást választva? Mi lett vele, miután otthagyta a mintarajziskolát?

1903-ban a tanárok fiumei gyűlése apropóján találkozunk a nevével egy újságcikkben újra, ahol mint dobsinai tanítónőt említik, aki a saját költségén vett részt egy olaszországi szakmai úton. Ekkor, többek közt, Firenzébe, Padovába, Genovába és Nápolyba is eljutott ösztöndíjas társaival. 1908-ban aztán, ismét a Pest Hírlap adja hírül, hogy a vallás és közoktatási miniszter a dobsinai állami polgári iskolai rendes tanítónőt a pozsonyi állami polgári leányiskolához nevezte ki.

Férjhez ment vagy külföldre? Meghalt?

4.

Nézzük ezt a kettősportrét!

Ltsz. 82.1684. Langenthal Lenke egy ismeretlen asszonnyal, 1894 körül. (Fotó/Forrás: Porubszky Charlotte / Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár)

Mivel a többi családi kép szerint Langenthal Lenke édesanyja nem az itt látható asszony, nem tudjuk, kivel mehetett a kamaszlány fényképeszkedni. A beállításból azonban következtethetünk a Lenke életében betöltött szerepére. A felvételen ugyanis könyvek fekszenek a lány előtt az asztalon, az egyikben mintha lapozna is, miközben a mögötte álló idősebb nő büszkén a vállára teszi a kezét. A gesztus egy Lenkét támogató rokoné is lehet, én azonban a fotót nem tudom nem mester és tanítvány ábrázolásaként látni.

De akár Lenke néz Charlotte kamerájába, akár ketten néznek egy irányba, rokonszenvesen nyílt és büszke tekintetükben önálló kereset, szabad mozgás, önkifejezés és alkotómunka vágya csillog. (Hisz mindjárt itt a 20. század!)

Egyiküknek talán vannak még pozsonyi (?) családi albumokban lappangó fotográfiái. Én pedig örülök, hogy nem tűntek el nyomtalanul.

Köszönöm Baji Etelka, Lengyel Beatrix, Ormos József és Tomsics Emőke segítségét a nyomolvasásban.

szerző: Fisli Éva