Ők a 2025-ös Leopold Bloom Képzőművészeti Díj döntősei

A Leopold Bloom Képzőművészeti Díjat tizennégy évvel ezelőtt adta át először az alapító ír gyűjtőpár, Mary Mc Loughlin és John Ward. A kétévenként meghirdetett elismeréssel a magyar képzőművészek hazai és nemzetközi karrierjét igyekeznek támogatni. A díjat 2023 óta megújult formában adják át. A győztesnek járó, 6000 euró összegű díjazáson felül – amely egy külföldi kiállítás megvalósítására fordítható – minden, a döntőbe jutó alkotó 1000 euró honoráriumban részesül. A finalisták ezen kívül részt vehetnek a Leopold Bloom Művészeti Alapítvány által rendezett kiállításon idén szeptemberben a Kiscelli Múzeum templomterében.

A művészek portfólióit és munkáit a nemzetközi művészeti élet elismert szereplőiből álló, független, háromtagú zsűri értékeli. A zsűriben ezúttal is helyet kapott egy ír szakember, Mary Conlon, az írországi Dock Arts Centre igazgatója. Merve Elveren kurátor, valamint Jure Kirbiš, az UGM | Maribori Művészeti Galéria kortárs művészeti kurátora. A zsűri 2025-ben 72 darab érvényes pályázati anyag közül választotta ki azt a hat művészt, akik továbbra is versenyben vannak a díjért. A végső döntést a zsűri személyes találkozások, műteremlátogatások, illetve a közös kiállítás megtekintése után hozza meg. A győztest a finalisták kiállításmegnyitóján hirdetik ki.

Leopold Bloom Képzőművészeti Díj 2025-ös döntősei:

Dezső Tamás

Dezső Tamás fotóin, installációin, szobrain és kinetikus munkáin keresztül az ember és a természet – azaz a nem emberi – közti kapcsolatot vizsgálja. A személyes és a növényi identitás mélyrétegeit kutatja, és alkotásaival igyekszik bizonyítani, hogy az ember nem felsőbbrendű a világot alkotó szerves és szervetlen entitások között. Erősen elméleti hátterű és kutatásalapú művei az ökológiai válság kérdéseit is feszegetik.

Dezső Tamáas: Ellenállás, 2025 (Fotó/Forrás: Leopold Bloom Művészeti Alapítvány)

Fabricius Anna

Főként társadalmilag elkötelezett projektekkel foglalkozik fotó és videó alapú műveiben. A társadalmi identitás érdekli és azok az interperszonális, globális kérdések, amelyek az egyéni tapasztalat szintjén is megjelenhetnek, de hosszú ideje vizsgálja a munka és a munkaerő változó jellegét is. Munkamódszere kollaboráción, közösségi alkotáson és improvizáción alapul.

Fabricius Anna: Message from my Little Daughter, 2024 (Fotó/Forrás: Leopold Bloom Művészeti Alapítvány)

Hajas Katinka

Érzékeny és minimalista festményei, installációi, fotó- és videómunkái külső és belső megfigyelések között képeznek hidakat. Az emberi psziché, és az ember környezete közötti kapcsolatot tudatos, karakteres anyaghasználattal, metaforikusan mutatja be műveiben, amelyek finoman egyensúlyozva hoznak létre kapcsolatot, párbeszédet, sőt egyfajta egységet a külső és belső világok között.

Hajas Katinka: Őrlők, 2024 (Fotó/Forrás: Leopold Bloom Művészeti Alapítvány)

Kiss Adrian

Nagyméretű, főként textil alapú installációiban és szobraiban Kiss Adrian azt vizsgálja, hogyan testesítik meg bizonyos anyagok az identitás, a hatalom és az ágencia egymást átszövő narratíváit. Személyes indíttatásának köszönhetően a földművelés és a vidéki környezet is inspirálja alkotásait. Az anyagok performatív aktiválásával és transzformációjával kísérletezve tárja fel a tárgyakban megbúvó történeteket.

Kiss Adrian: Leather Hole 1-2, 2021 (Fotó/Forrás: Leopold Bloom Művészeti Alapítvány)

Molnár Judit Lilla

Nagyméretű installációiban, amelyek gyakran a játszóterek világát idézik, a felnőttkori dilemmák művészi feldolgozásával foglalkozik. A játék egyszerre formai inspiráció és fogalmi eszköz is, ahol a komplex rendszerek szimbolikusan jelennek meg. Műveinek témáit személyes tapasztalatai alapján és a társadalomtudományok eszköztárával közelíti meg.

Molnár Judit Lilla: Falling Space, 2022 (Fotó/Forrás: Leopold Bloom Művészeti Alapítvány)

Szalai Dániel

Az ember-állat kapcsolatok, mint biopolitikai, társadalmi és ökológiai kérdések jelentik Szalai Dániel műveinek kiindulópontját. Az állatokkal való bánásmód vizsgálatán keresztül a természethez fűződő viszonyunkat és az emberi ellenőrzési rendszereknek való alávetettségünket kérdőjelezi meg. A Minótaurosz metaforikus alakjából is inspirálódva jelenleg a bezártság, az önállóság és a férfiasság témáit kutatja, új anyagokkal kísérletezve és kifejezésmódjában egyre inkább a kétértelműség felé fordulva.