A Magyar Tudományos Akadémia, a nemzeti gondolat és mozgalom intézményi megtestesítője körül több, nők által kezdeményezett közösségi gyűjtés valósult meg az idők során. Ezek közül az egyik első a virágos szőnyeg elkészítése volt 1865 és 1867 között.
Az akadémia székházát 1865-ben adták át, ám mire az épület felépült, a pénz elfogyott, így a belső terek díszítetlenek maradtak. Mindez nagy valószínűséggel eljutott az Aradon tartózkodó Bohus Jánosné Szőgyén Antónia (1803–1890) fülébe is, aki közösségi felhívást adott fel több lapban egy, a díszterembe szánt szőnyeg létrehozására. A szőnyeg 1867-re készült el, és került az akadémia épületébe, hogy először használati tárggyá, majd rezsimeken és korokon átívelő, az intézményi autoritást megjelenítő dísztárggyá váljon. A hímzésben résztvevő női csoportok, ez
a több mint százhatvan nő a társadalom szinte összes rétegét reprezentálta
társadalmi osztály, felekezeti hovatartozás, életkor és családi állapot tekintetében. A belépési küszöböt a varrni tudás, illetve egy 75x75 cm-es megmunkálandó egység megvásárlása jelentette.
A különleges tárgy egy egyész szobát megtöltő részlete július 18. és október 5. között élőben is megtekinthető a Budapest Galéria „A férfi helyét senki nem firtatja a forradalomban” című kiállításán. A Szász Anna Lujza kurálásával létrejött tárlat törekszik a szőnyeg történetének megismerésére és megismertetésére, illetve jelentésrétegeinek feltérképezésére, összefűzve azokat más 19. századi és kortárs, magyar és nemzetközi művekkel. A kortárs textilmunkák nemcsak a politikai állásfoglalás különböző formáit jelenítik meg, de a művészeti kollektívák gyakorlatait is magukba sűrítik. A munkák közötti sokféle kapcsolódási pont lehetőséget kínál arra, hogy a textilt nemlineáris narratívában, a társadalmi és politikai pozicionálás terei felől olvassuk össze.
Mint az ismertetőben olvasható, a kiállításon teret kap az intézményi önreflexió is, „különösen annak fényében, hogy napjainkban a kultúra és a tudomány tereinek önállósága mindinkább meginog – részben a privatizáció, részben a fenntarthatatlanság következtében –, vagy összefonódik az aktuális hatalommal.”
A galéria terei olyan tudások és tudományos munkák számára nyílnak meg, amelyek eddig rejtve maradtak, jóllehet jelentős kultúrpolitikai súlyt hordoznak.
A kiállított alkotásokat közel kétszáz, többségében női kiállító jegyzi, a 19. századtól napjainkig, így például Adèle d' Aubouin, Bohus Jánosné Szőgyén Antónia, Catholics for Choice, Deutsch Szidonia, Földváry Lajosné Szita Aloyzia, gróf Bethlen Józsefné Sissányi Erzsébet, Lana Desastre Collective, Małgorzata Mirga-Tas, Marina Naprushkina, Richter Sára, Szabó Eszter Ágnes (HINTS), Sophie Utikal, Varjassy Jakab és Zapantera Negra.
A képre kattintva galéria nyílik:
A kiállítás megtekinthető a BTM – Budapest Galériában 2025. július 18. és október 5. között.
Fejléckép: A 19. századból származó, virágmintás szőnyeg részlete a Budapest Galéria kiállításában (fotó/forrás: Juhász G. Tamás / Budapest Galéria)
hírlevél
