Vizuál

Összjáték

2020.05.07. 17:40
Ajánlom
Nem minden (csak) az, aminek látszik.

Egy kiállítást elgondolhatunk „látogatók, művek, elbeszélések, térbeli helyzetek és a néző szempontjából feltáruló látványok asszemblázsaként.” Ha pedig egy elmúlt kiállításra emlékezünk, akkor nemcsak különálló műveket, a teret is felidézzük, amelyben találkoztunk velük. Semmi meglepő nincs ebben: a kurátori munka egyik legfontosabb része a tér szervezése. Én legalábbis ezt szeretem benne a legjobban: a látogató tekintetét úgy irányítani, hogy valami mást is észrevegyen, mint amit látni készült.

A 2013-ban nyílt Robert Capa / A Játékos című kiállítás  egyik újdonsága épp a tér szervezésének módja volt. Ahogy kollégámnak, Bak Andreának, a Nemzeti Múzeum kiállításrendezőjének írtam pár héttel a nyitás előtt:

az installáció nem válik el a mondandótól: a bemutatás módja nem semleges. Nem képeket látunk fekete keretben, hanem tárgyakat és objekteket, keretezett képekkel körülvéve.

Az „ikonikus képek” csodálata és a Capához nőtt anekdoták ismételgetése helyett e retrospektívben ugyanis az emigráns, a fotóriporter, a szerencsejátékos és a sajtófotó hősének élethelyzeteire kínáltunk rálátást egy-egy külön teremben. Ennek következtében a rendhagyó történeti kiállítás jelentette asszamblázsban szereplő tárgyak – eredeti funkcióikat hol megtartva, hol elveszítve – valami mássá változtak. Jól látszik ez a kiállítás dokumentációjában, így például az első terem kávéház-installációjának felvételén.

AkavehazinstallaciojaaRobertCapaAJatekoscimukiallitasEmigranstermebenBudapest2013FotoKardosJuditMagyarNemzetiMuzeum-172617.jpg

A kávéház installációja a Robert Capa / A Játékos című kiállítás Emigráns termében. Budapest, 2013. (Fotó/Forrás: Magyar Nemzeti Múzeum / Kardos Judit)

Hámozzuk csak meg a látványt: a kép előterében áttetsző üvegfalon betűk sorjáznak, mint egy kirakatüvegen.  Hely- és személynevek, évszámok olvashatók a térre, mielőtt belépnénk oda.

A dokumentációnak hála, most ide másolhatom a teljes szöveget:Éveken át tartó vándorlásai során Capa személyes és szakmai kapcsolatai áttevődtek a szerkesztőségek, kávéházak és mulatók találkozóhelyeire. A kapcsolati háló különösen lényeges az ifjú fotóriporter pályájának alakulására nézve. Capa közvetlen ismerőse és munkatársa, egyúttal segítője és sorsának egyengetője – ki fotóügynökség vezetőjeként, ki szerkesztőként, ajánlóként, munkatársként vagy mentorként – Róna Imre, Guttman Simon, Weisz Imre (Csiki), Kepes György, Besnyő Éva, Kertész Andor és Lóránt István. Valamennyien emigránsok, akik fogadott hazájuk fotótörténetének lényeges szereplői lettek. Capa magyarországi kötelékei az 1930-as évekre szakadozni kezdtek. László nevű bátyja 1934-ben, édesapja 1939-ben meghalt Budapesten; édesanyja 1935-ben, Kornél öccse 1936-ban Párizsba majd New Yorkba költözött. Capa utánuk érkezett Amerikába – 1937-es első, rövid látogatása után – 1939 őszén.”

Odabent két asztal, székekkel. Az egyiken – jobbról – plexivédő alatt eredeti, de nem közismert emigránsokhoz kötődő műtárgyak feküdtek: a Reichstag épületét ábrázoló, az 1930-as évek elején hazaküldött berlini, és az 1937-es világkiállítás német pavilonjáról készült párizsi képeslap, valamint a Dôme kávéház étlapjának részlete, és egy „kivándorlási” hajójegy foglalásáról szóló, 1940 szeptemberében kelt igazolás.

Friedman Endre asztalán – balról – a majdani Capa-Taro-párosnak a Dôme teraszán 1935-ben készült portréja, illetve Robertnek anyjával és Kornél öccsével közös családi képe volt látható a Párizsból Budapestre 1935-36-ban magyarul, majd André Kertésznek 1950-ben már angolul írt levélmásolatok szomszédságában.

Az újságolvasó keretben az amerikai Holiday-ben 1949 novemberében közölt képes tudósítás másolatát lehetett kézbe venni. Ennek az elején Capa a Modern kávéházat emlegeti, mint egykor a pesti szabók által oly igen kedvelt műintézményt.

Hátul, a falon óriási fekete-fehér fotó részlete sejlik fel; egy kávéház belsejére látunk. Bármilyen 30-as évekbeli kávéház-belső megtette volna, de végül azt választottuk, ahol a perspektíva és a tükrök megnyújtották a teret. A fal elé pakolt asztalokkal, székekkel, összekötöttük a két dimenziót: egy valós tér archív fotóját és a látogató által is használatba vehető bútorokat.

A kép, amely a térhatást lehetővé tette, a Bucsinszky kávéházban készült.

ABucsinszkykavehazbelsejeanegativonamelyrolazinstallaciofalkepekeszultBudapest1930-asevekMFIfelveteleFotoForrasMagyarNemzetiMuzeumTortenetiFenykeptar-173012.jpg

A Bucsinszky kávéház belseje a negatívon, amelyről az installáció falképe készült, Budapest, 1930-as évek, MFI felvétele (Fotó/Forrás: Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár)

Az Erzsébet körút és a Wesselényi utca találkozásánál nyílt Bucsinszky a második világháború előtt művészek törzshelye volt, tulajdonosának neve pedig a szerencsejáték, a kártya-üzelmek miatt is hírhedtté vált. Bár a korábban Vanek, majd Angol névre hallgató kávéházban akár a suhanc Friedman Endre is megfordulhatott volna, a Bucsinszky fénykora arra az időre esett, amikor ő már inkább berlini és párizsi kávéházakat látogatott, újságolvasás és baráti, szakmai találkozók reményében. Hiszen a kávéház ekkoriban a nyilvánosság, az információáramlás, az ismerkedés és kapcsolattartás helye; egy, a hírekből élő embernek úgyszólván létszükséglet.

Hámozzunk tovább. A kávéház és a terem ablakának falára kívülről egy újabb archív képrészlet került. Ezen emberek igyekeznek a kamera felé, az előtérben látható férfi egyenesen a szemünkbe néz.

TuntetokazAndrassyuton1930szeptember1-jenEzamindossze38x48cm-espapirpozitivazeredetifenykeptargyamelynekparanyireszleterolnagyitottakakavehazablakanakutcakepetIsmeretlenfenykepezofelvetele-173212.png

Tüntetők az Andrássy úton 1930. szeptember 1-jén. Ez a mindössze 3,8 x 4,8 cm-es papírpozitív az eredeti fényképtárgy, amelynek parányi részletéről nagyították a kávéház ablakának utcaképét. Ismeretlen fényképező felvétele (Fotó/Forrás: Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtár)

Az eredeti fotó a nagy budapesti munkástüntetésen készült 1930. szeptember 1-jén. A kép az utcát, a közteret mutatja; egy – az államszocializmus idején fontos eseményként számon tartott, majd évtizedek óta feledésbe merült – tömegtüntetés keresetlen pillanatát.

A kávéház fiktív terében találkozunk tehát az idézet (levelek) és az utalás (tüntetésfotó) gesztusával. A levelek közvetlenül szólaltatják meg a politikai okokból kivándorolt Capát, az utalással egy felnagyított proteszt-képet helyeztünk a bőröndbe zárt, Magyarországról szóló Capa-cikk mögé.

A tér szerkesztésekor nem egy-korú, érinthetetlen enteriőrt hoztunk létre, azaz nem rekonstruáltunk egy valaha létező teret, hanem megteremtettünk valami mást, ahová a látogató is beléphetett. Az Emigráns terem kávéházának küszöbére pedig – itt a fénykép terén kívül – három szó került: idegen, mindenütt, vendég. Ez a három szó tetszőleges sorrendben összeolvasva adta ki a kurátori kompozícióban a vándorló Capa alakját.

De nézzünk most a kép jobb sarkában, a plexibura alatt látható két tárgyra. Elsőre fel sem tűnik, hogy parafrázisról van szó, hiszen csak egy megsárgult Fiume Kávé-Tea zacskót és egy rá árnyékot vető Zwack-üveget látunk; ártalmatlan, Monarchia-béli műtárgyakat a Nemzeti Múzeum Háztartási gyűjteményéből. A diszkrét csendélet ugyanakkor egy nagyon is konkrét, későbbi fénykép átfordítása: Pécsi József 1927-es fotóján  egy szódásüveg vet árnyékot az újságolvasó keretben látható lap – Az Est – címoldalára.

Helyben vagyunk. Egy helyen, amit utólag veszünk észre. Egy helyen, ahol sosem jártunk. A múlt helyén, amit mindig csak felidézünk.

Világhírű magyar fotográfusok külföldi archívumairól is olvashat hamarosan megjelenő Fényképtárgy című kötetünkben. Addig is böngésszen a Magyar Nemzeti Múzeum online adatbázisában!

(Fejléckép: Robert Capa, Forrás:Gerds Taro)

FÉNYKÉPTÁR

Mi ez a sorozat?

Hogyan, milyen elvek szerint épül fel, majd gyarapodik egy történeti fényképgyűjtemény? Mit jelent, hogy az analóg fényképek nemcsak képi tartalmak hordozói, hanem tárgyak is? Mire tanít egy fotóarchívum testközelből? A fénykép vajon elválasztható-e a tértől, időtől és attól a társadalmi környezettől, amelyben keletkezett, vagy kimondhatjuk: a fényképek története egyúttal használatuk története? Milyen forrásokkal dolgozunk? Mihez kezd – és mihez kezdhet még – egy történész a fényképekkel?

Sorozatunk írásaiban a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárának történész-muzeológusai – többek közt – e kérdésekre keresik a választ egy-egy konkrét példán keresztül.

Magyarország legrégibb és legnagyobb történeti fényképgyűjteménye több mint százesztendős múltra tekint vissza. Munkatársai gyűjtik, rendszerezik, és feldolgozzák a magyar történelemre vonatkozó fényképfelvételeket, emellett a tár fotótörténeti és fotótechnika-történeti fényképanyaga is jelentős. Jelenleg összesen több mint 1 millió felvételt őriz, ebből több mint 200 ezret egyedileg nyilvántartva, a többit időrendi, tematikus rendszerezésben. A gyűjtemény műtárgynak számító fényképei kutathatók és a folyamatos digitalizálásának hála, egyre több kép érhető el a Nemzeti Múzeum online adatbázisában.

További érdekességeket olvashatsz a Fényképtárról sorozatindító cikkünkben.

A sorozat korábbi részeiért KATTINTS>>>

Legnépszerűbb

Színház

Nem a szokásos nemzeti ünnep – Tízezres tömeg ment utcára a független Színművészetiért

Háborút nem vívtak, de seregüket felvonultatták a színművészetisek. Hol klasszik tüntetés, hol ’56-ra emlékező előadás volt az ünnepnapra hirdetett megmozdulás, amin több mint tízezren vehettek részt.
Klasszikus

Bach gitárrajongóknak, gitár Bach-rajongóknak – interjú Marcin Dyllával

Idén először rendeznek online gitárfesztivált Magyarországon. A Budapesti Nemzetközi Gitárfesztiválon ebben az évben a V4 országok nagyjai adnak szólóestet. Közülük a tizenkilencszeres versenygyőztes lengyel gitárművésszel, Marcin Dyllával beszélgettünk.
Vizuál

Saját agyműtétjéről készített fotósorozatot a Capa-nagydíj nyertese

„Nem tudtam, mi történik velem. Megijedtem, tanulmányoztam, mostanra elfogadtam” – írta Neogrády-Kiss Barnabás fotós.
Fidelio Tours

Egy polgári életforma szellemi lenyomatai - Baján kalandozik a Partitúra

„Ahogy a Duna-parton, a leszakadó, agyagos parton látod, hogy mikor van áradás, mikor van agyagos lerakódás, ebben a házban is így, 150-200 esztendő óta hol fellobbant az olajmécs, hol elhalványult, majd újratöltődött…” Ifj. Éber Sándor írta ezt a családi házukról. Bajai festőművész dinasztia az övék. Ma az Éber-emlékházban őrzik id. Éber Sándor és két gyermeke, Sándor és Anna hagyatékát: festményeken, rajzokon, szobrokon kívül a család hely- és irodalomtörténeti dokumentumait, és bácskai, sárközi néprajzi, népművészeti tárgyakat is. Itt is forgatott a Partitúra stábja. A bajai műsor október 24-én, szombaton, a szokásos időben, 14.30-kor látható a Duna tévén.
Tánc

Egy valódi danseur noble – Balázsi Gergő Ármin a Kult50-ben

Fiatal kora ellenére díjak egész sorával büszkélkedhet a Magyar Nemzeti Balett principálja, Balázsi Gergő Ármin, aki 2019-ben „Az évad legjobb férfi táncművésze” cím mellett megkapta a Junior Prima Díjat is.

Programkereső

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Vizuál díj

Fődíjat kapott Chicagóban Horvát Lili szerelmesfilmje

Horvát Lili Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre című szerelmesfilmje kapta az 56. Chicagói Nemzetközi Filmfesztivál New Directors versenyprogramjának Gold Hugó-fődíját.
Vizuál szfe

Vidnyánszky az eszefésekért tüntet drMáriás festményén

Újabb drMáriással gazdagodott a magyar festészet tárháza. A festőművész, aki általában a napilapokban keresi témáit, most Vidnyánszky és a színművészetisek ügyét találta meg.
Vizuál hír

Hatvan éve eltűnt festményt ismert fel szomszédai nappalijában a Met egyik látogatója

Jacob Lawrence sorozatából öt kép hiányzott, ebből kettőnek, köztük a most előkerült darabnak, csupán a címe volt ismert.
Vizuál magazin

KÉP-regény: Kiviszem a lovam

A Fidelio sorozatában hétről-hétre új fotóját – és annak történetét – osztja meg velünk a Morphoblog szerzője, morpho, azaz Hegedűs Ákos. Ezúttal Spencer Davisszel való találkozását idézi fel.
Vizuál galéria

Táj csíkokra és kockákra törve

A mintegy száztíz Scully-művet bemutató kiállításon a monumentális festmények mellett szerepelnek papírmunkák, illetve megjelenik egy-egy plasztika és fotómű is. A művek értelmezését – a falakon és a tárlókban – a művész saját írásai, feljegyzései és vázlatai segítik.