Gerber Pál: Három használt 1994-es karácsonyfa (1995)
Gerber Pál használt karácsonyfáival be kell valljam, elfogult vagyok. Az egyik legzseniálisabb kortárs, konceptuális műnek tartom, amely egyetlen képben, groteszk módon és a Gerbertől megszokott fekete humorral, esszenciálisan sűríti a modern társadalom hulladékhoz való hozzáállását. A három, használt karácsonyfa sok mindent jelképez, például a fogyasztásra buzdítás egyre durvuló hiábavalóságát, a mértéktelenséget, és az embernek a természetben végzett önkényes, kizsákmányoló pusztítását:
megcsonkítjuk a természetet, és otthonaikba cipeljük a fákat, hogy néhány hétig fénypompában nézegethessük, majd használat után kidobjuk őket a kuka mellé.
Pont ezért Gerber utcára tett karácsonyfáiban van valami esendő és törékeny, ami szinte személyiséggel ruházza fel az élettelen facsonkokat. Ha rájuk nézünk, megsajnáljuk kopasz ágaikat, együttérzünk velük. Pláne úgy, ha ismerjük a mű keletkezésének történetét: Gerber a feleségével sétált hazafelé 1995 januárjában, amikor ráakadt a kidobott fákra egy óbudai bérház tövében.
Azonnal felkapta és hazavitte a megtépázott fenyőket, hogy legyen, aki szeresse őket.
Mi más lehetne a szeretet ünnepének üzenete, ha nem ez.
Gerber Pál: Három használt 1994-es karácsonyfa (1995) (Fotó/Forrás: Glódi Balázs/Ludwig Múzeum )
Pinczehelyi Sándor: Karácsonyi lap (1982)
Kenyér, szőlőfürt, paprika, kukorica és az elmaradhatatlan karácsonyi bejgli – csak néhány étel, amelyet Pinczehelyi a magyar zászló színeibe öltöztetett. Az 1979-es meghökkentő sorozatot kísérletnek szánta a művész, amelynek eredményeit szitanyomatokon és fotókon rögzítette.
A három bejgli csak első ránézésére tűnik átlagos karácsonyi csemegének.
Ha jobban megnézzük, láthatjuk, hogy piros, fehér és zöld töltelék díszeleg a tekercsekben dió és mák helyett. Pincehelyi Magyar kenyér című műve sem kevésbé groteszk: a pirosban úszó kenyérből piros, fehér, zöld zászlók állnak ki, mindegyik a maga színéhez tartozó szeletből. A különös kompozíciókhoz nem véletlenül választott kifejezetten hungarikumokat a művész: ezzel szeretett volna mintegy görbetükröt tartani az akkori társadalomnak, ami 1979-ben bátor művészeti akciónak számított.
Pinczehelyi Sándor: Karácsonyi lap (1979) (Fotó/Forrás: Magyar Nemzeti Galéria)
ef Zámbó István: Rohanó karácsonyfa (2004/2000)
A Rohanó karácsonyfa egy furcsa, arc nélküli figura. Ágain pöttyös labdák, piros-fehér cukorkán csúszó hal és koponyák díszelegnek.
A labda és a hal abszolút beleillik a képbe, a koponyák, mint fenyőfadíszek azonban meglehetősen szürreális elemek.
Csakúgy, mint a fafigura szívéből és fejéből kinövő groteszk, vérvörös kezek, vagy legyenek akármik is. Nem ez az egyetlen, karácsonyi/vallásos ihletésű, bizarr akvarellje a Szentendrén élő képzőművész-zenésznek: művei között megtaláljuk például a Krisztus születése, a Jézus megkeresztelkedése és a Lázár feltámadása című computer printeket is, melyek mindegyike merített papírra készült 2013-ban. A műfajt kedvelőknek jó hír, hogy mindhárom mű megvásárolható, ef Zámbó pedig a Rohanó karácsonyfa című alkotást kék háttérrel is elkészítette, amely szintén elérhető még.
ef Zámbó István: Rohanó karácsonyfa (2004) egyedi beavatkozású print 30 x 20 cm (Fotó/Forrás: ef Zámbó István)
Ország Lili: Hírnök (1958 körül)
Ország Lili montázsai kevésbé ismertek, nem szignálta, nem datálta, sőt nem is engedte kiállítani ezen műveit, pedig már az ötvenes években elkezdett ezzel a technikával dolgozni, végigkísérte munkásságát. Így csak sejtéseink lehetnek, mikor készíthette az alábbi művet, amelyet a Kiscelli Múzeum idei adventi kalendáriumába is beválogattak a december 6-ai napra. Ahogy a posztban írják, a montázs, témája alapján, az első ikonos képekkel hozható párhuzamban, így a művész feltehetőleg 1958 körül alkothatta a képet.
Mintha egy groteszk, harsonás angyalt látnánk szárnyakkal, és a figurát alaposabban megnézve vesszük csak észre, hogy a fejet valószínűleg egy biológiakönyvből kivágott illusztráció alkotja,
amely jól elkülönül a test többi részétől. Ország Liliről levelezéseiből tudjuk, hogy rabul ejtették pravoszláv templomokban látott orosz és balkáni ikonok, 1956 és 1959 között – Bulgáriába és a Szovjetunióba – tett utazásai során. A képzőművész azonban soha nem törekedett a szentek hiteles megjelenítésére, inkább elvont gondolatokat akart kifejezni művein.
Kapcsolódó
Ország Lili elfeledett tévéfelvétele – Különleges felfedezéssel zárult a Fidelio kutatása
Mostanáig senki nem tudott annak a negyvenöt évvel ezelőtt készült televíziós riportnak a létezéséről, ami a Fidelio kutatásának köszönhetően került elő Ország Liliről. A hosszas kutatómunka eredményeként meglelt felvételt a művész születésének évfordulója alkalmából tárjuk a nyilvánosság elé.
Ország Lili: Hírnök, tempera, olaj, kollázs, papír, 86 x 176 mm, 1958 körül 2 (Fotó/Forrás: Kiscelli Múzeum)
Réti István: Bohémek karácsonyestje idegenben (1893)
„A millenniumi ünnepségek mámoros lármájában - Hollósyval mintegy húszan - ... kis csapat, hitünk szerint a modern művészet honfoglalói itthon... a múltakra visszatekintő önünneplés közepette éreztük, hogy a mi arcunk előrefordul... Egyedül állunk, erőseknek éreztük magunkat... a mi lelkünket az töltötte el, ami lesz... amit mi csinálunk meg” – írta festményéről Réti István. Erről a különös, komor, ám színeiben mégis meleg hangulatú képről sok minden eszünkben jutna, csak a karácsony nem. Hiányzik ugyanis az összes, tipikus karácsonyi kellék: a hóesés, a fenyőfa, az ünnepi menü, de még egy gyertya sem világít a szobában. A nagybányai művésztelep egyik alapítója, Réti, a Képzőművészeti Társulat 1893-as kiállításán mutatta be a festményt, nagy sikert aratva vele: a Magyar Nemzeti Galéria meg is vásárolta néhány nappal a megnyitó után.
A mű keletkezésének körülményeiről tudni lehet, hogy Réti nem Münchenben, a Hollósy Simonnál töltött tanulóévek alatt festette, hanem Nagybányán,
nagynénjének Széchenyi-liget melletti villájában: (...) „Ez egészen biztosan így történt, mert az asztal mellett széken ülő modell én voltam VI. gimnazista koromban. Velem szemben Haracsek Béla osztálytársam ül, az álló alak Réti istván unokaöccse: Smidt Sándor” – olvasható Blaskovics György 1957-ben írt visszaemlékezésében.
Réti István: Bohémek karácsonya idegenben, 1893, olaj, vászon, 145,5 x 121 cm (Fotó/Forrás: Magyar Nemzeti Galéria)
Fejléckép: Pinczehelyi Sándor: Karácsonyi lap (1982) (Fotó/Forrás: Magyar Nemzeti Galéria)
hírlevél
