Bár a fotográfia kiemelt jelentőségű szerepet töltött be életében, Frida gyűjteményének egy részét évtizedekre elrejtették a nyilvánosság elől. Amikor 1954-ben elhunyt, férje, Diego Rivera a mexikói népnek adományozta a Kék Ház néven ismert mexikóvárosi otthonukat, hogy ott egy Frida életének és munkásságának szentelt múzeumot rendezhessenek be. A Frida Kahlo Múzeum mára a világ egyik leglátogatottabb kiállítóhelyévé vált.
Diego arra kérte a múzeumot, hogy Frida számukra átadott alkotásai és tárgyai közül néhányat zárjanak el az emberek kíváncsi tekintete elől.
Így a több mint hatezer fényképet, néhány rajzot, levelet, gyógyszert és ruhát tartalmazó személyes archívum öt hosszú évtizeden át rejtve maradt a nyilvánosság elől. Szinte mitikus aura övezte a fürdőszobát a Kék Házban, amelyet e kincsek őrzésére jelöltek ki.
Az archívumot csak 2003-ban nyitották meg. Az újonnan fellelt fényképekből válogatott a kiállításra a kurátor, Pablo Ortiz Monasterio fotográfus, a mexikói fotográfia történetének szakértője. A Frida Kahlo fotógyűjteménye című tárlaton 241 korábban nem publikált, Frida által nagyra tartott fénykép látható, amelyek életének különböző korszakait jelenítik meg, sokukon Frida számára fontos emberek szerepelnek.
Frida ágyában fest, mellette Miguel Covarrubias. Ismeretlen fotográfus, 1940 (Fotó/Forrás: Diego Rivera & Frida Kahlo Archives / Mai Manó Ház)
A kiállítás hat tematikus részre tagolódik: Gyökerek; A Kék Ház; Politika, forradalmak és Diego; Megtört test; Frida szerettei; Fotográfia. Történeti és művészi értékük mellett néhány bemutatott kép jelentőségét növeli az is, hogy olyan világhírű fotográfusok készítették őket, mint Man Ray, Martin Munkácsi, Edward Weston, Brassaï, Tina Modotti, Nickolas Muray, Pierre Verger, valamint Lola és Manuel Álvarez Bravo – akik mind közeli barátságban voltak Fridával. A Frida Kahlo: Her Photos című katalógusban a kiállítás fotói mellett látható más, a lezárt fürdőszobában talált több ezer darabos korpuszból gondosan kiválogatott kép is.
A fotográfia mindvégig fontos szerepet játszott Frida életében: nagyapja és apja is hivatásos fotográfusok voltak, ő maga pedig szenvedélyesen szerette ezt a művészeti ágat. A Frida által létrehozott jelentős gyűjteményben a 19. századi dagerrotípiák és vizitkártyák mellett családtagjai és barátai fotói is megtalálhatók, ahogy a róla készült erőteljes portrék is, valamint módosított képek, amelyekből levágott vagy éppen dedikált, illetve úgy tett személyessé, úgy bánt velük, mintha azok festmények lennének.
Frida számára a fénykép a múlt értékes relikviája volt, becsben tartandó tárgy és az alkotómunka nagy hatású eszköze.
A gyűjtemény a hányattatott sorsú festő legintimebb világába enged bepillantást, különleges utazásra invitálja a nézőt a Fridát leginkább foglalkoztató emberek, tárgyak, eszmék, művészetek közé.
Frida Kahlo fotóarchívumának felfedezése által vált nyilvánvalóvá, hogy számos karizmatikus műve ered fotográfiai kompozícióból. Önarcképeihez komoly inspirációt jelentettek a portrék, amelyeket apja készített magáról. Pablo Ortiz Monasterio szerint azzal, ahogyan Frida gondozta a fotógyűjteményt, az maga is a festő portréjává vált. Tudatosan vagy sem, de a művésznő a gondosan megőrzött vagy éppen módosított fényképei rendkívüli változatosságán keresztül saját identitásának bonyolult töredezettségét tárja fel.
Diego Rivera San Ángel-i dolgozószobájában. Ismeretlen fotográfus, 1940 körül (Fotó/Forrás: Diego Rivera & Frida Kahlo Archives / Mai Manó Ház)
Frida Kahlo fotógyűjteménye
2024. október 18. – 2025. január 12., Mai Manó Ház
A kiállítás létrehozói a Frida Kahlo és az Anahuacalli Museum.
További részletek itt érhetők el. >>>
Fejléckép: Frida Kahlo mexikói meztelen kutyával a Kék Ház előtt. Lola Álvarez Bravo, 1944 körül (fotó/forrás: Diego Rivera & Frida Kahlo Archives / Mai Manó Ház)
hírlevél
