Az ERSTE Alapítvány által támogatott tranzit.hu a Párhuzamos kronológiák - A kiállítások láthatatlan története című kutatási projektet azzal a céllal kezdeményezte, hogy hozzájáruljon az 1960-as évektől napjainkig tartó időszak kelet-európai művészeti eseményeinek tanulmányozásához, valamint az ezeket kutató kurátori és művészeti gyakorlatokhoz és módszerekhez. Céljuk a szakmai kapcsolatok, kiállítások, események és művészeti helyszínek összefüggéseinek bemutatása a korszakból származó műtárgyak puszta kiállítása helyett. Megkísérelik egy olyan módszer kidolgozását, amelynek segítségével dokumentumok és adatok, ugyanakkor legendák és kultuszok is kutathatók, felfejthetők és bemutathatók. A saját kronológia létrehozásakor az események kiválogatásának fő szempontja azt volt, hogy megnézzük, miért nyernek bizonyos események jelentőséget már keletkezésük korában, és válnak anekdoták, legendák kiindulópontjaivá; míg mások elfelejtődnek, vagy csak egy későbbi kontextusból visszatekintve válnak értelmezhetővé.

"Arra voltunk kíváncsiak, hogy a korszak politikai és társadalmi helyzete a progresszív művészeti megnyilvánulások számára milyen megjelenési lehetőséget és szerepet teremtett, ezek hogyan kapcsolódtak a nemzetközi folyamatokhoz, áramlatokhoz és hogyan definiálták a művészet nyilvánossághoz való viszonyát" - magyarázzák a projekt létrejöttének okait a szervezők.

A Párhuzamos kronológiák dokumentációs kiállítás formájában 2009-ben Budapesten, 2010-ben Karlsruhéban volt látható. 2011 májusában Rigában a tranzit.hu két párhuzamos projektet mutat be. Az "Eltérő" forradalmi hagyományok című rész kurátora Hornyik Sándor és a Hogyan válik nyilvánossá a művészet? című összeállításé Hegyi Dóra és László Zsuzsa. A magyarországi válogatást a projektpartnerek, a rigai Kortárs Művészeti Központ (LCCA), a tallinni Művészettörténeti Intézet és a vilniusi Nemzeti Galéria munkatársai egészítik ki lett, észt és litván kiállítás-dokumentációkkal.

Hornyik Sándor "Eltérő" forradalmi hagyományok című projektjében a „forradalmi hagyományok" retorikai toposza mentén vizsgálja a hivatalos, szocialista-realista művészeti doktrína és az avval szemben álló avantgárd művészeti tradíciók kapcsolatát. Ebben a kontextusban értelmezi a művészet mai, mikro-történetekre épülő, kritikai dokumentarizmusát is, amellyel a kortárs képzőművészek a művészettörténet korábbi eseményeire, jelentős figuráira és kanonizációs folyamataira reflektálnak.

Hegyi Dóra és László Zsuzsa Hogyan válik nyilvánossá a művészet? című válogatása olyan 1960-as, 70-es évekből származó kiállítások és események kronológiáját vázolja fel, amelyek újradefiniálták a művészet és a közönség kapcsolatát. 1966 és 1977 között létrejött 16 legendás magyarországi művészeti esemény szöveges és vizuális dokumentumait mutatják be. Az esettanulmányok révén vázolják fel hogyan jelentek meg újszerű kiállítás-rendezési modellek, milyen alternatív prezentációs formák alakultak ki valamint, hogy milyen formában őrződnek meg és idéződnek fel a legendás események a kollektív emlékezetben.

Mindkét kiállítás dokumentációs formában jelenik meg. Az "Eltérő" forradalmi hagyományokat falra helyezett posztereken mutatjuk be, amelyeken kortárs művészeti projektek, dokumentumok, és történeti művek reprodukciói párhuzamosan jelennek meg. A posztereken megjelenő kiállítást multiplikák és filmek egészítik ki. A Hogyan válik nyilvánossá a művészet? című projekt esetében pedig asztalokon prezentáljuk a kiválasztott 16 művészeti esemény dokumentumai, szövegek, fakszimilék, fotók és filmek segítségével.

A kiállítás alkalmából egy újság formában szerkesztett katalógus jelenik meg, melyben a kiállított dokumentumok mellett a kurátorok tanulmányi is olvashatók. Az újság mint forma felidézi az események és művek közvetlen válaszát létrejöttük korának valóságára, emellett célja az is, hogy helyreállítsa ezen progresszív gyakorlatok hiányzó nyilvánosságát.

A tranzit kortárs művészeti kezdeményezést az ERSTE Alapítvány támogatja.

Bemutatott projektek:

"Eltérő" forradalmi hagyományok

A bemutatott projektek alkotói: Baranyay András, Derkovits Gyula, Erdély Miklós, Jovánovics György, Kis Varsó, Kondor Béla, Major János, Maurer Dóra, Plágium2000, Szabó Ádám, Société Réaliste, St.Auby Tamás

Hogyan válik nyilvánossá a művészet

Bemutatott kiállítások/események: Az ebéd (In memoriam Batu Kán), 1966; Kassák Lajos kiállítása Fényes Adolf Terem, 1967; Akciók az Iparterv Székházban,1968; Iparterv kiállítások 1968-80; Jovánovics György és Nádler István kiállítása Fényes Adolf Terem, 1970; Pauer Gyula Pszeudo, 1970, Válogatás a Balatonboglári Kápolna Műterem kiállításaiból 1972-73;  Schaár Erzsébet: Utca 1974; Szentjóby Tamás: Munkák 1966-75; Csinálj egy széket! (Hommage á George Brecht) FMK 1975; Drozdik Orshi Akt/Modell, FMK 1977