A 2010-es Chopin, és a 2011-es Liszt emlékév összekapcsolása csak elsőre tűnhet meglepőnek, hiszen a két művész élete és zenéje több ponton találkozik egymással. Chopin műveiben magyar, Lisztében pedig lengyel dallamok fedezhetők fel, plusz mindketten hazájuktól távol váltak híressé. Egyikük élete tragikus és rövid, a másiké sikerekben gazdag és hosszú. „Chopin kimúlása egy tartalomdús barátság megnyugtató érzésétől fosztott meg." - írta Liszt 1852-ben, a lengyel zeneszerző halála után három évvel, franciául kiadott Chopin című könyvében. (Ezt a könyvet jövőre, hosszú szünet után, újból kiadják magyarul.)

Az idén januárban hirdetett plakátpályázat célja a két zeneszerző barátságának felelevenítése, a művészetükben fellelhető közös pontok kiemelése volt. Magyar és lengyel grafikusok egyaránt pályázhattak, a zsűri (Árendás József, a Magyar Plakát Társaság alelnöke, Krzysztof Ducki grafikus, Krzysztof Dydo, a krakkói Dydo Poster Collection galéria tulajdonosa, Arkadiusz Bernas, a budapesti Lengyel Intézet és Gordon István, a varsói Magyar Intézet igazgatója) 23 beérkezett művet tartott kiállításra alkalmasnak.

A 23 plakát igencsak eklektikus képet mutat, ami viszont közösnek nevezhető, hogy az alkotások nagy részén megjelenik a hangjegy és a kotta motívuma, minden második művön találkozunk a zongorával, vagy a billentyűzetnek, vagy magának a hangszernek a képével. Olyan megoldások ezek, amelyek a témával járnak, de az igazán emlékezetes és ötletes darabok mégis azok a plakátok, amelyek vagy mellőzik ezeket a motívumokat, vagy kicsavarják, és új értelmet adnak nekik. Ryszard Kajzer különdíjas alkotása ilyen, ahol a kotta vonalai tengerré, a hangjegyek pedig két arccá mosódnak. Plakátja a kiállítás legvidámabb és legkönnyedebb képe, nem véletlen kapta a kitüntetés. A Chopin-Liszt portrék alkalmazása is „olcsó fogásnak" hathatna, de szerencsére a grafikusok itt az esetek többségében kifejezetten ötletesen alkalmazták azokat.

Baráth Ferenc szintén különdíjas alkotása szemet gyönyörködtető darab, nem véletlen, hogy többek között vele reklámozzák a kiállítást. A monokróm, zongorát és női alakot egyesítő központi tömb, belsejében a színes madárral, és az ezt körbevevő repülő varjúlenyomatok olyanok, mint egy noktürn hangok helyett képekből. A harmadik díjazott alkotás, Gál Krisztián műve pedig Chopin nevében Lisztét rejtette el - egyszerűségében is hatásos kompozíció. A húsz további plakát között is találunk olyat, amely bármelyik hirdetőoszlop dísze lehetne, így például Tongori Szilvia és Tóth Tamás letisztult alkotásait vagy Baráth Ferenc puritán megoldását.

Összefoglalva a néhány kiemelkedő plakáton kívül a kevésbé eredetieken felbukkanó jó ötletek jellemzik a kiállítást, amit december 13-tól, a varsói magyar intézetben a lengyel közönség is megtekinthet majd.

Chopin - zene - Liszt, Plakátkiállítás Chopin, Liszt valamint a lengyel és magyar plakátművészet tiszteletére
Lengyel Intézet
Nyitva: szeptember 17-ig