A neoreneszánsz stílusú épület sokáig a Dísz tér meghatározó egysége volt, de a második világháború után funkció nélkül maradt így fokozatosan elvesztette régi fényét. Most azonban Deák Gábor építész tervei alapján újjáépítették és egy igazán autentikus kiállítással nyitották meg kapuit a nyár folyamán.
A Zsolnay - egy zseniális család című kiállítás egyszerre nyújt betekintést a Zsolnay család történetébe, munkásságába és a modern magyar szépművészetben, építészetben és iparban betöltött szerepébe. A tárlaton egyaránt helyet kapott a pécsi Zsolnay Múzeum gyűjteményének egy része, egy magánkollekció - amelyet a Párisi Galéria kezel -, valamint néhány jellegzetes épületkerámia is. A Zsolnay-kerámiák kiemelkedő szerepét a magyarság történetében az is jelzi, hogy ebben az évben hungarikummá nyilvánították.
A kiállítás kurátorai igazán átfogó képet igyekeztek nyújtani ennek a nem mindennapi családnak a történetéről. A kiállított tárgyak mellett dokumentumfilmekkel, és rövid - kifejezetten a kiállításhoz készült - rövidfilmekkel mutatják be a Zsolnay család szerepét. Ezekben a kisfilmekben megelevenedik Zsolnay Vilmos alakja, aki "saját szavaival" meséli el a gyárhoz és a magyarsághoz fűződő viszonyát. Hitvallása szerint az embereknek mindig arra kell törekedniük, hogy a tehetségükhöz és képességeikhez mérten a lehető legtöbbet hozzák ki magukból, hiszen ezzel tehetnek igazán sokat önmagukért és a magyarságért is. Zsolnay számára nemcsak a magyarság és magyarságtudat volt fontos, hanem a város, amelyben élt és alkotott. Nemcsak azt tartotta fontosnak, hogy a magyar értékeket megismertesse a világgal, hanem hogy hírnevet szerezzen hőn szeretett városának, Pécsnek is.
Talán ennek a lelkesedésnek és tenni akarásnak az eredménye az is, hogy 2010-re a Zsolnay gyár épületei új szerepet kaptak a város szövetében és Zsolnay Negyed néven egy egész kulturális komplexum jött létre. Ennek köszönhetően mára Pécs és a Zsolnay Negyed is megkerülhetetlen tényezővé vált, akárcsak a Pécsi Filharmonikusok, akik már több mint 200 éve vannak jelen a magyar komolyzenei életben.
A várnegyedben látható tárlat kiállított műveit körbejárva furcsa időtlenségben találja magát a látogató. A kiállított művek nagyobb része az 1800-as évekből származik, mégis a kimunkáltságuk, a minőségi anyaghasználat, a megmunkálás, valamint a motívumok gazdagsága miatt az idő vasfoga nem hagyott nyomot rajtuk. Pont olyan hatást keltenek, mintha éppen csak most kerültek volna ki a "gyárból". A tárlaton főleg vázák, kerámiák, dísztálak és kisebb szobrok kaptak helyet, de a lenyűgöző formavilág miatt mindez egyáltalán nem válik egysíkúvá, hiszen minden kiállított tárgy olyan már-már végletesen kidolgozott, hogy érdemes hosszabb ideig elidőzni a vitrinek mellett újabb és újabb apró részletek után kutatva.
A kiállítás betekintést enged a különböző technológiák közötti különbségekbe és azok megismerésébe, amelyeket a Zsolnay család kísérletezett ki az évek alatt. Láthatóak színekben gazdag porcelánok, magas tüzű díszítéssel dekorált, kézzel festett termékek. Azonban nemcsak a művészi kivitelezés folyamatos fejlesztése és megújítása jellemzi a Zsolnay tárgyakat, hanem a technológiai újítások is. Elsőként kísérleteztek azzal, hogy a termékeket pirogránitból állítsák elő, ami a gránittal megegyező keménységű, jól használható anyag. A pirogránit anyag sav- és fagyálló, ezért sem a nedvesség és hideg, sem pedig a városok gázokkal szennyezett levegője nem támadja meg, alkalmas épületdíszkő kerámiák, tetőcserepek, bel - és kültéri dísztárgyak, enteriőr továbbá kályhák - és kandalló készítésére. Emellett egy másik jellemző újítása volt a családnak az eozin nevű anyag újra felfedezése. Ez olasz eredetű kerámiamáz jellemzően zöld színű a fénytörésnek köszönhetően, így minden darabja egyedi és megismételhetetlen.
A kiállításon igyekeztek bemutatni azt is, hogy a Zsolnay családnak köszönhetően nem csak a dísztárgyak művészi igényű kimunkálása vett új irányt, hiszen ezeket a technológiákat és anyagokat előszeretettel kezdték el használni a városi építészetben is. Így például sok reprezentatív épület homlokzatán is Zsolnay cserepek láthatóak. Lechner Ödön és Komor Marcell is meglátta a lehetőséget ezekben az újításokban például, ha az Iparművészeti Múzeum szecessziós épületére gondolunk vagy a Mátyás Templom és a Földtani Intézet homlokzatára.
A kiállítás egyik legnagyobb érdeme azonban, hogy önkéntelenül is felkelti a látogató érdeklődését, hogy még többet akarjon tudni és látni a család történetéről, és még több helyen fedezhesse fel a Zsolnay gyár műveit. Így invitál meg észrevétlenül arra, hogy újra felfedezzük magunknak Pécs városát újabb és újabb alkotások után kutatva, akár a városban, akár a Zsolnay Negyedben. Ha már arra járunk, akkor semmiképpen ne mulasszuk el meglátogatni a Kodály Központot sem, mely mindig kiváló programokat kínál. Többek között a Pécsi Filharmonikus Zenekar is rendszeresen fellép ezen a helyszínen. A zenekar története, múltja és jelene pedig legalább annyira része a város és a magyarság kultúrájának, akárcsak a Zsolnay-kerámiák és -porcelánok.
Még december 31-ig látogatható a budai várnegyedben a kiállítás, középpontjában egy nem mindennapi családdal és egy nem mindennapi emberrel, akinek sokkal többet jelentett az, ha munkáját itthon ismerték el, mint a sok-sok külföldi díj és megrendelés, és aki igazi hazafiként, valódi nemzet-tudattal élte életét.
hírlevél
