Az elmúlt években új sikersorozat indult a magyar animációban. A műfaj filozófikus hagyományait továbbvíve, évről-évre izgalmas, a színekkel, formákkal, hangokkal és történetmeséléssel nagy magabiztossággal kísérletező alkotások születnek. Így jöhetett létre az a helyzet, hogy a Berlinale rövidfilmes versenyprogramjába idén két magyar animációt is beválogattak, Buda Flóra Anna Entopia és Tóth Luca Lidérc úr című filmjeit.
Buda Flóra Anna a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME) animációs tanszékén készült diplomafilmjével, az Entropiával érkezett a fesztiválra, a premiert hétfőn délután tartották. A tízperces film három párhuzamos univerzum működését mutatja be, három fiatal nő életét, azonban a rendszerbe véletlenül bekerül egy légy, amely képes átjárni mindhárom világ között. Megnyit egy kaput, amelyen keresztül a lányok elindulhatnak egymás felé. A több mint két évig készült film alkotófolyamatainak minden lépésében részt vett a rendező, akivel a Berlinalén beszélgettünk.
Mivel saját magam kereséséből indultam ki, alapvetően nőként ábrázoltam a főszereplőimet, abszolút képekből és színekből inspirálódtam.
Az érdekelt, hogyan kapcsolódnak a színek és az érzetek egymáshoz. Elég nehéz dolgom volt, mert három világot kellett összhoznom, anélkül, hogy folyamatosan ismételném önmagam és meglegyen közöttük az egyensúly.”
Érdekes módon, a játékfilm és az animációs fim között nem sok különbséget lát a fiatal rendező:
Hasonlóan dolgozom az animátorokkal, mintha színészek lennének.
Nekem kell megfogalmaznom a számukra, hogy mikor mit éreznek a karakterek, amit nekik át kell élniük. Közvetettebb folyamat, hiszen a rajz és köztem van egy ember, aki biztos, hogy beleteszi a saját érzelmeit is a filmbe.”
A berlini premier teltházas közönség előtt zajlott: „Nagyon jó élmény volt hatalmas kivetítőn látni a filmet" – mondta el a rendező. „Minden vetítés más, nemcsak a közönségtől függ, hanem attól is, hogy én hogyan érzem magam, éppen milyen a viszonyom a filmmel, mennyire bízom benne. A vetítések alatt most már egyre inkább a közönséget nézem, de csak lopva”- tette hozzá.
Tóth Luca korábbi filmjeivel már több A kategóriás filmfesztiválra kapott meghívást, versenyzett Annecy-ben, Cannes-ban, Szarajevóban, a Berlinaléra most hívták meg először. Animációs filmjének, a Lidérc úrnak kedden késő este tartották meg a világpremierét. A film egy viszonzatlan szerelmi történetet mesél el, Lidérc úr egy apró férfi, aki egy fiatalember testéből, egy tumorból bújik elő és elrejtőzik a lakásában, hogy minden mozdulatát követhesse, amikor otthon van. A vetítés után beszélgettünk a rendezővel, aki még sosem látta ekkora vásznon a filmjét.
Azt éreztem, hogy sok ponton nagyon jól reagáltak a nézők, rendezőként ilyenkor őket hallgatom a moziban: minden szusszanás mérföldkőnek számít, nagy jelentősége van."
Az alkotófolyamatról, a történet és a látvány fejlesztéséről is mesélt a rendező:
„A sztori alapszimbolikája, a két főszereplő karaktere már rögtön az elején, konkrétan megvolt. Ezután, indult el egy ping-pong meccs-szerű munkafolyamat a vizuális és verbális fejlesztés között. Ha elakadtam az írásban, olyankor rajzolással kezdtem el gondolkodni. Végig azt tartottam szem előtt, hogy megértsem a szereplőimet, azonosulni tudjak a motivációikkal, szerintem ez az egyik legfontosabb a karakter alapú történetvezetésnél.”A rendező korábbi filmjeihez, például a Superbia-hoz képest a Lidérc úr egy új, sokkal szabályosabb vizuális világba vezet:
„Mindig újabb és újabb ugróiskolákat találok magamnak. Így választottam a szobabelsőt, ami egyáltalán nem természetes a számomra. Izgalmas próbatétellé vált és egyfajta letisztultságot hozott.
Azzal meg kifejezetten szerettem volna játszani, hogy egy nagyon pici ember egy nagyon nagy vásznon hogy néz ki.
Még sosem láttam ilyen nagyban a filmet, mint itt a Berlinalén, így teljesen más a hatása, mint egy monitoron, amin dolgoztam. Furcsa és újszerű élmény volt, de tetszett.”
Mindkét magyar animáció versenyben van a Berlinale egy másik hivatalos elismeréséért is, a hagyományos nemi identitásoktól eltérő szexuális önazonosságok témájával foglalkozó filmek közül a legjobbaknak járó Teddy-díjért, a rövidfilmes kategóriában.
Két napig volt a fesztivál vendége Mészáros Márta, aki az Örökbefogadás című filmjével nemcsak első magyarként, hanem első nőként nyert Arany Medvét a Berlinalén 1975-ben. A 4K felbontású digitálisan restaurált filmet óriási sikerrel vetítették a Berlinale Classics szekciójában, a rendező a vetítés előtt mesélt a filmről és a fesztiválhoz kapcsolódó élményeiről.
Elmondta, hogy számára nagyon meghatározó időszakban készült a film, amikor Kelet- és Nyugat-Európa szét volt választva. Akkoriban Magyarországon nem értették, hogy miért éppen ezt a fekete-fehér filmet hívták meg a németek fesztiválra, de megengedték neki, hogy elutazzon Nyugat-Berlinbe.
Egy csodálatos utazás kezdődött el
– idézte fel Berlinbe érkezését, és azt is, ahogyan a várost elválasztó határnál, egy hosszú drótkerítésnél egyedül húzta magával a bőröndjét, míg később az amerikai katonák segítettek neki. Boldog volt, hogy eljutott a fesztiválra, ahol nagyon jól érezte magát, de aggódott, hogy a szerény, fekete-fehér filmjét, hogy fogják majd fogadni. Díjra nem is számított, pedig az Arany Medve hivatalos átadása előtt már több egyházi díjat is elnyert a fesztiválon. „Nagyon boldog voltam, nem is értettem. A csodálatos Claudia Cardinale adta át” – tette hozzá.
„Egy új életem kezdődött el ezzel a díjjal, ettől kezdve könnyebben kaptam pénzt filmekre. Fordulópontot jelentett a rendezői pályámon.
Nemrég újra megnéztem a felújított filmet, és nem szégyelltem magam. Ez egy jó film, a valóságról szól, érdekes színészekkel. Még a nők ruhája is, és a létezés egész attitűdje is abszolút mai."
Hatalmas taps fogadta, amikor legvégül hozzátette, hogy nem felejti el soha, hogy két Berlin volt régen, egy keleti és egy nyugati, és hogy nagyon kell vigyázni arra, hogy még egyszer ilyen ne fordulhasson elő.
Az Örökbefogadást kétszer vetítették a fesztiválon, majd Mészáros Mártával a berlini magyar kulturális intézetben, a Collegium Hungaricum Berlinben (CHB) tartottak pódiumbeszélgetést, ahol Fassbinder híres színésznőjével, Hanna Schygulla-val beszélgetett. Előtte két másik, szintén felújított filmjét – az Ők ketten, és a Napló gyermekeimnek - vetítették Berlinben.
Magyar filmet legközelebb szombaton vetítenek, akkor Tarr Béla szintén digitálisan restaurált Sátántangó című filmjét láthatja a közönség a Berlinale Fórum programjában. Tarr Béla világhírű filmje 25 évvel ezelőtt elsöprő sikert aratott a fesztiválon, ahol először láthatta nemzetközi közönség. A Krasznahorkai László regénye alapján készült 450 perces, fekete-fehér alkotást világszerte a legfontosabb filmek között tartják számon, digitális felújítását 4K felbontásban a Los Angeles-i Arbelos forgalmazó, filmrestauráló cég és a Magyar Filmlabor készítette.
Fejléckép: jelenetkép az Entropia című filmből (Forrás: Buda Flóra Anna)